Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-125
282 Az országgyűlés képviselőházának 125. Károly: Itt van indítvány!) Nem igaz! (Peyer Károly: Itt van!) Felolvastam, hogy megcáfolta. {Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Peyer képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Szólásra következik? (Folytonos zaj.) Takách Géza jegyző: Esztergályos János! (Propper Sándor: Sajtópert indított, vagy nem indított? Ez a kérdés! — Peyer Károly: Megnézem holnap! — Simon András: Megmondottam!) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Ismételten kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. A szó Esztergályos képviselő urat illeti. (Peyer Károly: Megnézem, indított-e sajtópert, mert itt azt mondotta, hogy indított! — Büchler József: Már megnéztük: nem indított! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem indított sajtópert! — Kabók Lajos: Tehát valótlanságot mondott! — Peyer Károly: Holnap majd felszólalok akkor! Ezt a nagy hangot majd leszállítjuk itt! — Büchler József: Nem indított sajtópert!) Méltóztassék elkezdeni beszédét. Esztergályos János: T. Képviselőház! (Kéthly Anna: Most megkérdeztük Az Est-et: a lap szerint nem indított sajtópert! — Peyer Károly: A lap szerint nem indított sajtópert!) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni, a szónokot pedig kérem, méltóztassék beszédét elkezdeni. (Kabók Lajos: Simon András nem mondott igazat!) Kabók képviselő urat rendreutasítom. (Dinnyés Lajos: Indított, vagy nem indítottl — Peyer Károly: Most indít! Most megy indítani! — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János: En nem fogom Simon András képviselőtársam taktikáját követni, amelyben erős izzadsággal, (Zaj és mozgás.) izzadságcseppekkel iparkodik a hadirokkantkérdést mellékvágányokra terelni és az egész vitába a maga kis ártatlanságát beállítani. (Zaj.) En szigorúan ahhoz fogom magam tartani rövid felszólalásomban, ami napirenden van: a hadirokkant-kérdéshez, annál inkább, mert erős a sejtelmem és az a meggyőződésem, hogy ebben az esetben^ is, amiként hosszú esztendőkön keresztül számtalan esetben, midőn itt, a mi padjaink soraiból, az ellenzék padjai soraiból a hadirokkantak kérdését a Ház elé hoztuk, mindig elkenték a kérdést, mindig üres szólamokkal és frázisokkal iparkodtak (Fábián Béla: Igaz! Ügy van!) a jogosan elkeseredett hadirokkantak felé valamit nyújtani, azzal a célzattal, hogy őket elcsendesítsék és megnyugtassák, — ebben az esetben is szerény véleményem szerint, ez történt. Mire alapítom ezt? Azonfelül, hogy tíz esztendőn keresztül^ számtalan esetben állott fel a Házban egyik és másik illetékes miniszter és mondotta azt, hogy a hadirokkantak kérdését, a hadirokkantak kívánságát pedig gyökeres reform alá fogják venni és gyökeresen, közmegnyugvásra fogják elintézni, nem történt semmi. r Nem ez a tudat vezérel azonban, hanem egészen más, újabb, frissebb nyomok vannak erre előttem, amelyek belőlem a gyanú érzését kiváltották. A nagy rádió-szózat után, az új stílusgyakorlat után megjelent a nemzeti program 95 pontja és az új miniszterelnök a 93. pontban ennek az egész nagy problémának, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nagy problémájának egészben 2, sage und ülése 1932 november 10-én, csütörtökön. schreibe: kettő sort szentelt. (Büchler József: Nem sok!) Talán még ezt nem is kifogásolnám, ha ebben a két sorban határozott, világos és félreérthetetlen megállapítás volna a cél és a törekvés irányában, ha azt mondotta volna a miniszterelnök úr, mint honvédelmi miniszter, aki a legilletékesebb hadi kérdésekben felszólalni: a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák jogos kívánságát pedig teljesíteni fogom. (Farkas Elemér: Ez van benne a határozati javaslatban!) Ez nincs benne, igen t. képviselőtársam. (FarkasElemér: Benne van a határozati javaslatban!) En majd megállapítom önnel szemben, hogy nincs benne. Ebben a 95. pontú programmban a 93. pont a következőket mondja (Olvassa): «A hadirokkantakat, özvegyeket és árvákat tekintjük a világháború legsúlyosabb terheit viselő társadalmi rétegeknek.» Slussz, egy ponttal, egy betűvel sem többet! Valami nagy felfedezést vél a miniszterelnök úr, mint honvédelmi miniszter tenni ebben a nemzetinek nevezett programmban azzal, hogy a hadirokkantak, a hadiárvák a legsúlyosabb károsultjai a háborúnak? Nagy felfedezést akar tenni? Ezzel a két mondattal akarja az igen t. miniszterelnök úr a három és fél százezernyi hadirokkant jogos elkeseredését lecsapolni? (Jánossy Gábor: Cselekedetekkel fogja!) Tíz esztendőnél hoszszabb idő óta állunk mi itt e padok között és hangoztatjuk időről-időre, hogy a kormány a mögötte ülő többséggel váltsa be végre-valahára azokat az ígéreteket, amelyeket tettek a hadirokkantak akkor, amikor azok felpántlikázva, zeneszóval vonultak végig az országon, a fővárosban és a vidék minden részében, amikor ígéreteket tettek a hadirokkantaknak és azt mondották a vérpadra menő ezer, tízezer- és százezernyi magyar fiúnak és apának, hogy a haza hü lesz áldozathozó fiaihoz. ígéreteket tettek, és elmúlt tíz esztendőnél hoszszabb idő, de a hadirokkantak és hadiözvegyek a kormányzat részéről semmi egyebet nem kaptak, mint üres Ígéreteket. (Farkas Elemér: Szavazza meg a határozati javaslatot, képviselő úr!) Azt a gyanút, hogy itt ismét csúnya játék folyik a szavakkal a hadirokkantak felé, mert tettek helyett üres frázisok születnek meg ebben az esetben, a bizottságban az igen t. képviselő úr jelenlétében történt tárgyalás folyamán elhangzottak is megerősítették bennem, amely tárgyalásnak egyik főszereplője az igen t. belügyminiszter úr volt. A belügyminiszter úr kijelentéseiből megállapítom azt, amit az imént ismételten mondottam: meggyőződésem, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyében pedig ezúttal sem fog semmi olyan történni, ami a hadirokkantakat megnyugtathatná. (Farkas Elemér: Hallotta a képviselő úr tegnap, miről van szó!) Mélyen t. képviselőtársam, ön minden őszinte és jóakaratú törekvése ellenére sem tud engem meggyőzni arról, hogy az a határozati javaslat, amelyet benyújtott ma, olyan javaslat volttá, amely tényleg garanciákat, biztosítékot nyújt arra, hogy a hadirokkantak, a hadikárosultak jogos érdekei meghallgatásra fognak találni. Miért Î Megmondhatom. Az önök javaslatával szemben mi azt kértük, méltóztassék bevenni abba a határozati javaslatba azt, hogy három hónapon belül a hadi rckkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak a járandóságát <'^dig fel fogják emelni közmegn yu g vá s ra.
