Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

90 Âz országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1932 október 12-én, szerdán. - Csizmadia András: Nem! Rendben vagyunk! — Zaj.) T Ház! Ebben a kérdésben csak nem lehet közöttünk véleménykülönbség'? Nem lehet kö­zöttünk véleménykülönbség abban a kérdés­ben, hogy a magyar nemzet a német jóvátétel meglszű'nése után sem jóvátételi, sem egyéb há­borús címen nem kötelezhető fizetésre. (Szeder Ferenc: Fizetni akarnak az urak! — Zaj. — Fáy István: Az előbb az optánsokról beszelt! Ne tessék elferdíteni.) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: T. Ház! En szívesen kifej­teném ennek a kérdésnek összefüggését az optánskérdéssel, mert csak fel kellene olvas­nom a belga belügyminiszter úrnak tett nyi­latkozatát, de talán átnyújtom — mert olyan íootball-rendszer fejlődik ki a beszédekben — Friedrich István t. képviselőtársamnak, akinek lesz ideje ezt felolvasni. (Derültség.) • Befejezem felszólalásomat: a miniszter­elnök úrnak sikert kívánok. Biztosíthatom a miniszterelnök urat, (Zaj a középen.) hogy mindaddig, míg a realitások terén marad, mindaddig, amíg nem fog a népszerűség nyo­mása alatt irreális utakra tévedni, támogatni fogjuk. Egyúttal azonban nem tudom elhall­gatni aggodalmamat és kételyemet, hogy azon az úton, amelyen a miniszterelnök úr elindult, eredményre tud-e jutni 1 ? Túlságos nagy vonal­vezetés, túlságos nagy a mellőzése a detailok­uak. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem az én dolgom!) Én is azt mondom, amit Szé­chenyi írt valamikor a Wesselényi és Kossuth­párbaj alkalmával, azt mondván: több supre­macist a szellemiekben vagy több modestiát a kivitelben. Bocsánatot kérek: vagy méltóz­tassék, a detailkérdéseket is komolyan kezelve megmutatni, hogy egész kormányzata a hely­zet ismeretében és feladata magaslatán áll, (Jánossy Gábor: Bakerül a sor!) vagy pedig méltóztassék óvakodni azoktól a lírikus, azok­tól az érzelmekre ható agitációs beszédektől, amelyek több vágyat keltenek fel, mint ameny­nyinek megvalósítására reménység és lehető­ség van. (Zaj. — Elnök csenget.) A t. miniszterelnök úr az egységespártban azzal fejezte be beszédét, hogy fáklyavivője akar lenni a nemzetnek, mert meg van győ­ződve arról, hogy fáklyája el fog aludni a fel­kelő nap fényénél. Én arra kérem a miniszter­elnök urat, gondoljon arra, hogy emberek va­gyunk és az a fáklya esetleg- hamarabb is el­alhat, mielőtt a felkelő nap világosságot adna. Ha ettől a sötétségtől a miniszterelnök úr meg akarja menteni a nemzetet, amíg egyik oldalon az önbizalom alapján áll és megy útján előre, ne felejtse el a másik oldalon előkészíteni és kimunkálni annak a nemzeti összefogásnak az útját sem, amelyet ma megtagadott, de ame lyet gróf Károlyi Gyula helyesen állított a magyar nemzeti élet középpontjába. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. — Felkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Friedrich István! Friedrich István; T. Képviselőház! (Élénk felkiáltások bal felől: Szünetet kérünk! — Ke­lemen Kornél: Nem lesz szünet?) Elnök: A képviselő urat a jegyző úr már szólította/ méltóztassék tehát beszédét meg­kezdeni. (Egy hang balfelől: Nem hallottuk!) A jegyző úr felolvasta Friedrich képviselő űr nevét. Friedrich István: T. Képviselőház! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök úr amikor itt a Házban bemutatkozott, beszédét azzal kezdte, hogy gróf Károlyi Gyula kormányával foglal­kozott. Most Rassay Károly t, barátom is többször említette a Károlyi-kormány t, r enged­tessék meg tehát nekem is, hogy felszólaláso­mat szintén Károlyi Gyula kormányával kezd­jem el, habár itt valószínűleg ellenkezésbe jö­vök némely tekintetben régi barátommal és harcos társammal, Rassay Károllyal. (Zaj.) Mert nem olyan egyszerű a dolog és nem tér­hetek napirendre (Fáy István közbeszól. — Sándor Pál (Fáy István felé): Folyton közbe­szól! Beszéljen, álljon fel!) a felett a 13 hónap felett, amelynek itt tanúi voltunk. Itt ült egy öregúr velünk szemben. (Já­nossy Gábor: Nem is volt olyan öreg! Fiata­labb nálam!) A Gömbös-féle éra szerint öreg volt. (Derültség. — Jánossy Gábor: Hát én is öreg vagyok! — Bródy Ernő: Még öregebb!) Itt ült és 13 hónapon át nem volt hajlandó ne­künk megmondani, hogy miért jött, mit akart csinálni, mik az ő céljai és miért nem megy el helyéről. (Derültség.) Károlyi Gyula, a Cin­cinnátus magával vitte ezt' a rejtélyt a falu magányába. És amikor Gömibös Gyula meghaj­totta — ez fontos — gróf Károlyi Gyula előtt az elismerés zászlaját, (Gróf Sigray Antal: Nagyon helyesen!) akkor én az ellenzék olda­láról — bár Sigray Antal t. képviselőtársam helyesel — azt mondom: nekünk valamit le kell szögeznünk, tudniillik azt, hogy alkotmányos országban nem lehet tűrni, hogy 13 hónapig helyén üljön egy miniszterelnök és ne legyen hajlandó megmondani, milyen programm alap­ján akarja az ország ügyeit vezetni. (Ulain Ferenc: Csak a 33-as bizottsággal dolgozott!) És engedelmet kérek, ez a szemrehányás szól Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak is, mert ebben a 13 hónapos pipázásban ő is részt vett, ő is viseli tehát ezért a 13 hónapos tipegés­topogásért a felelősség egyrészét. Vissza kell tehát tekintenünk az elmúlt 13 hónapra, akár­milyen kevés időnk van is. Mit mondott gróf Károlyi Gyula? Azt mon­dotta, hogy Ő egy sintérmunlka elvégzésére vállalkozott. Mindig azt mondotta, hogy a pen­gőt védi. A pengőt a Nemzeti Bank védte. Azután azt mondotta, hogy megvéd minket az infláció elől. Azt is a Nemzeti Bank csinálja, ha van infláció, vagy ha nincs infláció. Ami volt t inflációsszagú mozzanat, azt a kormány csinálta, a kincstári jegyek alakjában. Mit csináltak még? Azt mondták, hogy a deficitet eltüntették, kiegyensúlyozták az ál­lamháztartás költségvetését. Nem történt meg, mert a deficit megmaradt és kincstári jegyek­kel pótolták és fedezték a deficitet. Az után ami 13 hónap alatt történt, nem lehet egysze­rűen pontot tenni és azt mondani: elment, játsszunk tovább. Nem! Gazdaságpolitikánknak egész irányítása a 13 hónap alatt átkerült a Nemzeti Bank igazgatóságába, és ma Magyar­országon a gazdaságpolitikát olyan tényező irányítja, amely felelősségre sehol sem von­ható. (Ügy van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Teleszky a celluloid-gallérral!) Devizapolitika címén mindig ott lebegett a kormány felett a Damokles-kard és akár­mibe akart a kormány belefogni, mindig ott voltak a devizapolitikai és valutavédelmi szempontok. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) És mit vettünk észre?' Mialatt a gazdaságpolitika irányítása a Nemzeti Bankhoz került át és gróf Károlyi Gyula folyton azt hangoztatta,

Next

/
Thumbnails
Contents