Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-119
90 Âz országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1932 október 12-én, szerdán. - Csizmadia András: Nem! Rendben vagyunk! — Zaj.) T Ház! Ebben a kérdésben csak nem lehet közöttünk véleménykülönbség'? Nem lehet közöttünk véleménykülönbség abban a kérdésben, hogy a magyar nemzet a német jóvátétel meglszű'nése után sem jóvátételi, sem egyéb háborús címen nem kötelezhető fizetésre. (Szeder Ferenc: Fizetni akarnak az urak! — Zaj. — Fáy István: Az előbb az optánsokról beszelt! Ne tessék elferdíteni.) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: T. Ház! En szívesen kifejteném ennek a kérdésnek összefüggését az optánskérdéssel, mert csak fel kellene olvasnom a belga belügyminiszter úrnak tett nyilatkozatát, de talán átnyújtom — mert olyan íootball-rendszer fejlődik ki a beszédekben — Friedrich István t. képviselőtársamnak, akinek lesz ideje ezt felolvasni. (Derültség.) • Befejezem felszólalásomat: a miniszterelnök úrnak sikert kívánok. Biztosíthatom a miniszterelnök urat, (Zaj a középen.) hogy mindaddig, míg a realitások terén marad, mindaddig, amíg nem fog a népszerűség nyomása alatt irreális utakra tévedni, támogatni fogjuk. Egyúttal azonban nem tudom elhallgatni aggodalmamat és kételyemet, hogy azon az úton, amelyen a miniszterelnök úr elindult, eredményre tud-e jutni 1 ? Túlságos nagy vonalvezetés, túlságos nagy a mellőzése a detailokuak. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem az én dolgom!) Én is azt mondom, amit Széchenyi írt valamikor a Wesselényi és Kossuthpárbaj alkalmával, azt mondván: több supremacist a szellemiekben vagy több modestiát a kivitelben. Bocsánatot kérek: vagy méltóztassék, a detailkérdéseket is komolyan kezelve megmutatni, hogy egész kormányzata a helyzet ismeretében és feladata magaslatán áll, (Jánossy Gábor: Bakerül a sor!) vagy pedig méltóztassék óvakodni azoktól a lírikus, azoktól az érzelmekre ható agitációs beszédektől, amelyek több vágyat keltenek fel, mint amenynyinek megvalósítására reménység és lehetőség van. (Zaj. — Elnök csenget.) A t. miniszterelnök úr az egységespártban azzal fejezte be beszédét, hogy fáklyavivője akar lenni a nemzetnek, mert meg van győződve arról, hogy fáklyája el fog aludni a felkelő nap fényénél. Én arra kérem a miniszterelnök urat, gondoljon arra, hogy emberek vagyunk és az a fáklya esetleg- hamarabb is elalhat, mielőtt a felkelő nap világosságot adna. Ha ettől a sötétségtől a miniszterelnök úr meg akarja menteni a nemzetet, amíg egyik oldalon az önbizalom alapján áll és megy útján előre, ne felejtse el a másik oldalon előkészíteni és kimunkálni annak a nemzeti összefogásnak az útját sem, amelyet ma megtagadott, de ame lyet gróf Károlyi Gyula helyesen állított a magyar nemzeti élet középpontjába. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. — Felkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Friedrich István! Friedrich István; T. Képviselőház! (Élénk felkiáltások bal felől: Szünetet kérünk! — Kelemen Kornél: Nem lesz szünet?) Elnök: A képviselő urat a jegyző úr már szólította/ méltóztassék tehát beszédét megkezdeni. (Egy hang balfelől: Nem hallottuk!) A jegyző úr felolvasta Friedrich képviselő űr nevét. Friedrich István: T. Képviselőház! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök úr amikor itt a Házban bemutatkozott, beszédét azzal kezdte, hogy gróf Károlyi Gyula kormányával foglalkozott. Most Rassay Károly t, barátom is többször említette a Károlyi-kormány t, r engedtessék meg tehát nekem is, hogy felszólalásomat szintén Károlyi Gyula kormányával kezdjem el, habár itt valószínűleg ellenkezésbe jövök némely tekintetben régi barátommal és harcos társammal, Rassay Károllyal. (Zaj.) Mert nem olyan egyszerű a dolog és nem térhetek napirendre (Fáy István közbeszól. — Sándor Pál (Fáy István felé): Folyton közbeszól! Beszéljen, álljon fel!) a felett a 13 hónap felett, amelynek itt tanúi voltunk. Itt ült egy öregúr velünk szemben. (Jánossy Gábor: Nem is volt olyan öreg! Fiatalabb nálam!) A Gömbös-féle éra szerint öreg volt. (Derültség. — Jánossy Gábor: Hát én is öreg vagyok! — Bródy Ernő: Még öregebb!) Itt ült és 13 hónapon át nem volt hajlandó nekünk megmondani, hogy miért jött, mit akart csinálni, mik az ő céljai és miért nem megy el helyéről. (Derültség.) Károlyi Gyula, a Cincinnátus magával vitte ezt' a rejtélyt a falu magányába. És amikor Gömibös Gyula meghajtotta — ez fontos — gróf Károlyi Gyula előtt az elismerés zászlaját, (Gróf Sigray Antal: Nagyon helyesen!) akkor én az ellenzék oldaláról — bár Sigray Antal t. képviselőtársam helyesel — azt mondom: nekünk valamit le kell szögeznünk, tudniillik azt, hogy alkotmányos országban nem lehet tűrni, hogy 13 hónapig helyén üljön egy miniszterelnök és ne legyen hajlandó megmondani, milyen programm alapján akarja az ország ügyeit vezetni. (Ulain Ferenc: Csak a 33-as bizottsággal dolgozott!) És engedelmet kérek, ez a szemrehányás szól Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak is, mert ebben a 13 hónapos pipázásban ő is részt vett, ő is viseli tehát ezért a 13 hónapos tipegéstopogásért a felelősség egyrészét. Vissza kell tehát tekintenünk az elmúlt 13 hónapra, akármilyen kevés időnk van is. Mit mondott gróf Károlyi Gyula? Azt mondotta, hogy Ő egy sintérmunlka elvégzésére vállalkozott. Mindig azt mondotta, hogy a pengőt védi. A pengőt a Nemzeti Bank védte. Azután azt mondotta, hogy megvéd minket az infláció elől. Azt is a Nemzeti Bank csinálja, ha van infláció, vagy ha nincs infláció. Ami volt t inflációsszagú mozzanat, azt a kormány csinálta, a kincstári jegyek alakjában. Mit csináltak még? Azt mondták, hogy a deficitet eltüntették, kiegyensúlyozták az államháztartás költségvetését. Nem történt meg, mert a deficit megmaradt és kincstári jegyekkel pótolták és fedezték a deficitet. Az után ami 13 hónap alatt történt, nem lehet egyszerűen pontot tenni és azt mondani: elment, játsszunk tovább. Nem! Gazdaságpolitikánknak egész irányítása a 13 hónap alatt átkerült a Nemzeti Bank igazgatóságába, és ma Magyarországon a gazdaságpolitikát olyan tényező irányítja, amely felelősségre sehol sem vonható. (Ügy van! balfelől. — Dinnyés Lajos: Teleszky a celluloid-gallérral!) Devizapolitika címén mindig ott lebegett a kormány felett a Damokles-kard és akármibe akart a kormány belefogni, mindig ott voltak a devizapolitikai és valutavédelmi szempontok. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) És mit vettünk észre?' Mialatt a gazdaságpolitika irányítása a Nemzeti Bankhoz került át és gróf Károlyi Gyula folyton azt hangoztatta,
