Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. juk!) Beszédem későbbi folyamán bátor leszek i felállítani és indokolni azt a tételt, hogy a miniszterelnök úrnak elmondott programmbeszéde amilyen bizonytalan a jövőre nézve, | olyan kristálytiszta vádirat a múltra nézve. I Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtár- I »amnak elmondott beszéde után még súlyosab ban érzem ennek a tételnek az igazságát. Ap- j ponyi Albert gróf egy kérdést exponált itt nagy történeti visszatekintéssel és talán mondhatom, a Ház minden oldalát lenyűgöző szépséggel, a választójog kérdését. Eszembe jut, hogy Bethlen István volt miniszterelnök úrral szemben a választójogi törvény tárgyalása alkalmával 1925-ben azt a tételt állítottam fel, hogy választójogi törvénye nemcsak azért elfogadhatatlan, mert szemben áll az egész európai jogfejlődéssel (Úgy van! Úgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) és nem biztosítja a nem zeti akarat szabad megnyilatkozását, de azért sem fogadható el, mert veszedelmes lépés, nyitvahagy egy kérdést, mely kérdés teljes viralenciában akkor fog felvetődni, amikor a nemzetnek minden idegszálát, minden tekintetét egyéb sorsdöntő kérdésekre kellene fordítania. (Úgy van! Úgy van! balfelől ) Hogy ma, amikor benne vagyunk egy hallatlan gazdasági, pénzügyi, politikai válságban, Apponyi Albert grófnak el kell mondania azt a beszédet, amelyet ma elmondott, oda kell vinnie a nemzet figyelmét a választójogi kérdésre és rá kell mutatnia arra, hogy a politikai v&lságbó] való kibontakozásnak legnehezebb akadálya az a körülmény, hogy nem merik a nemzetet megkérdezni még a mai választójog mellett sem, (Ellenmondások jobbfelől.) de még kevésbbé mernék egy szabad választójog mellett, ez mutatja, hogy az én felállított tételem i#a? volt. (Ügy van! Ügy van íbalfelől.) és ez a ke sedelem súlyos vád a volt kormánnyal szemben, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) amely e kérdést nyitvahagyta és reánk szakította akkor, amikor minden figyelmünkkel életbevágó nagy kérdéseinkkel kellene foglalkoznunk. (Ügy van! Úgy van! \a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok foglalkozni azzal az elméleti, tudományos vitával, amely Peyer Károly t. képviselőtársam és a miniszterelnök úr között kifejlődött a szociáldemokrácia jogosultsága, jövője tekintetében. Azt hiszem, hogy nem éljük a békeidőknek azt a boldog korát, amikor társadalmi szemléletekről lehetne vitatkozni itt, a törvényhozás tanácskozó termében, nem éljük talán azt a kétségbeesett kort sem, hogy, mint a Girondenak elítéltjei a végítélet előtt, filozófiai bölcselkedésekkel töltsük az időnket. Azt hiszem, hogy nekünk minden figyelmünket az aktuális konkrét kérdésekre kell fordítanunk. (Ügy van! Ügy van! balfelől) A miniszterelnök úr kinevezése óta többízben nyilatkozott és ezek a megnyilatkozások kulminációjukat érték el — ha ugyan le nem győzi ezt az eddig általunk még nem ismert száz pont — a miniszterelnök úr tegnapi beszédében. Mindaz, ami ezekben a megnyilat- I kozásokban volt és talán még inkább mindaz, j ami ezekben a megnyilatkozásokban nem volt, j kritikát válthatna ki teljes jogosultsággal, j Egyet el kell ismernünk: a miniszterelnök úr i őszintén, férfiasan beszélt s ez az emberi őszinteség kötelez minket is arra, hogy az or- ! szag súlyos helyzetére való tekinteten túl- j menően is hasonlóképpen őszintén állapítsuk ülése 1932 október 12-én, szerdán. 85 meg a mi viszonyunkat a miniszterelnök úrral és kormányával szemben. (Helyeslés a baloldalon, — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ;

t Mi, t. Ház, a miniszterelnök úr vállalkozásával szemben — engedje meg, hogy így fejezzem ki az ő elindulását (Jánossy Gábor: Misszió!) — bizalmatlanok vagyunk és e bizalmatlanságunk okai között első helyen áll az, hogy a miniszterelnök úr egy pártra és hozzá az egységespártra helyezte a maga kormányzatát. (Jánossy Gábor: Alkotmányos többség! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Alkotmányos 1 Erőszakos többség! — Kun Béla: Látszattöbbség!) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: Önök meg alkotmányos kisebbség! — Propper Sándor: Ezt Jánossy is viccnek szánta! — Zaj.) \ , ' ± ' , Rassay Károly: Fogadjuk el a tényeket es kapcsoljuk ki ezt a kérdést, amelyet t. képviselőtársam közbeszólás formájában ide bedobott. Könnyen kikapcsolhatjuk, csak arra a tényre kell rámutatni, hogy az egységespárt hivatalos vezetőinek, meghallgatott politikusainak egyformán az volt a véleményük, hogy a mai időkben nem szabad a választóközönséget megkérdezni. Az a párt, amely ilyen álláspontra helyezkedik, nem vindikálhatja magának az alkotmányosság jelzőjét. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) A miniszterelnök úr nagyon egyszerűen jellemezte az ő egypártra való támaszkodásának indokait. Már megelőzőleg Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr, mint a párt fiát üdvözölte a miniszterelnök urat. (Mozgás a baloldalon.) Ez házi ünnepély, nem tartozik a közönség elé. A miniszterelnök úr azonban (Berki Gyula: Jött volna koncentrációs kabinettel! Hahaha! — Elénk derültség a jobb- és a baloldalon.) kissé kiesve a magas, meleg kossuthi lírából, egyszerűen úgy állította fel a tételt, hogy bolondgombát evett az, aki másra gondol, mintsem hogy a meglévő egységespártra, a többségi pártra támaszkodjék. (Friedrich István: Szegény Károlyi Gyula!) Ha tréfás kedvemben volnék, t. miniszterelnök úr, azt mondanám, hogy ezt a veszedelmes ételt együtt fogyasztottuk ugyanannál az asztalnál. Ez a gondolat nem az én gondolatom volt. Ezt a gondolatot a magyar politikában gróf Károlyi Gyula képviselte és a miniszterelnök úr 13 hónapon keresztül hallgatag vendége volt annak az asztalnak, amelynél ezt a veszedelmes ételt szervírozták. (Derültség. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: De megmondta a véleményét róla! —- Berki Gyula: Az ember udvariasságból néha nem mondja meg a háziasszonynak a véleményét! — Friedrich István: Ez nagy baj! — Elénk derültség. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: A t. közbeszóló úrnak csak azt ajánlom figyelmébe, hogy az udvariasság szabályai bizonyos körökben akkor is érvényben vannak, ha az ember a terített asztaltól felkel. (Berki Gyula: Nem tanulok a képviselő úrtól illemszabályokat! — Szeder Ferenc: Ugy látszik, hogy jóllakott gombával! — Berki Gyula: Ne foglalkozzék illemtanársággal!) Elnök: Csendet kérek! (Berki Gyula: Maradjon meg a közéleti vezérségnél, az sokkal jobban illik önnek! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Csendet kérek! 12*