Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

Az országgyűlés képviselőházának. 119. ülése 1932 október 12-én, szerdán. 79 lehet lebontani, ha igyekszik azokat az ellen­téteket, amelyek az egyes osztályok közt fenn­állanak, minél kisebbre szorítani politikailag és gazdasági téren is. (Egy hang jobbfelöl: Ezt mondotta!) Méltóztassék tehát az ellenté­teket megszüntetni. Ha törvénybe fogja ik­tatni a 40 órás 'munkahetet, ha biztosítani fogja a minimális munkabért, amelyből egy munkáscsalád meg tud élni, ha meg fogja szüntetni a kilakoltatásokat, le fogja szállí­tani a túlmagas házbéreket és végül egyenlő szabadságjogot fog biztosítani itt minden em­bernek az országban, ha^ ezt a célt kívánja a miniszterelnök úr szolgálni, ezzel kívánja a válaszfalakat lebontani, akkor ezzel valamivel közelebb hozza a dolgokat, de mindaddig, amíg a kapitalisztikus termelési rendszer fennáll, ezek a válaszfalak fennállanak, mert ezeket a válaszfalakat nem mi húzzuk fel, és a mi­niszterelnök úr nem tudja ezeket lebontani, hanem a kapitalizmus a maga érdekeinek vé­delmére húzza fel ezeket a válaszfalakat. Az a kijelentés, hogy a munkásságot nem engedi át a szociáldemokráciának, olyan, amely már nagyon sokszor elhangzott itt. Ez nem új dolog. Azt hiszem, talán már a miniszterelnök úr is mondotta ezt régen, tíz évvel ezelőtt; mások is mondották, a szegedi vagy a debre­ceni beszédben is elhangzott az, hogy minden polgárt munkássá és minden munkást polgárrá kell tenni. Elnök: A képviselő úr kéri beszédideje meghosszabbítását 1 ? Peyer Károly: Igen! Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Peyer Károly: Mindezek a kérdések tehát már régen felvetődtek. Es mi történt azóta? A magyar munkás éppen a kormány tehetetlen­sége és közömbössége folytán olyan nyomorba jutott, mint amilyen nyomorban nincs Euró­pában egyetlen egy munkás sem. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta a miniszterelnök úr — s úgy látszik, ez is hangulatkeltő kijelentés volt ki­felé, — hogy mi a kapitalistáknak barátai va­gyunk. A miniszterelnök úr rádióbeszédében s más alkalommal is kijelentette, hogy a kapi­talista termelés alapján áll, mi pedig a kapi­talizmus barátai vagyunk, nem pedig politikai ellenfelei. (Derültség.) Hogyan méltóztatik ezt gondolni? (Meskó Zoltán: Benne vagyunk az egyenesben!) Azt hiszem, mindketten tiltakoz­nánk ez ellen. Egyet megállapíthatok: azt, hogy társadalomtudományi kérdésekben a mi­niszterelnök úr olyan nagy tájékozatlanságot árult el, hogy az egyenesen feltűnő volt. Bethlen volt miniszterelnök úrral is vitatkoz­tunk már erről a kérdésről; úgy tudom, Peidl kollegám még az első nemzetgyűlésen az osz­tályhareról tartott egyszer elméleti előadást, hogy tulajdonképpen mi az osztályharc. Bizo­nyos, hogy Bethlen volt miniszterelnök úr ezekben a kérdésekben sokkal nagyobb tájéko­zottságot árult el, úgyhogy a miniszterelnök úrhoz képest egészen csodarabbiszámba megy ebben a kérdésben. (Derültség.) Ami a lélekharang meghúzását illeti, na­gyon ajánlom a miniszterelnök úrnak, hogy ezt ne nagyon emlegesse. Akasztott ember há­zában nem jó kötélről beszélni. Már pedig a kormány táján a bukás állandóan kísért. A lé­lekharangot rendszerint bukás alkalmával szokták meghúzni. Bennünket ilyen veszély nem fenyeget, mert mi nem törekszünk arra, hogy kormányra kerüljünk. (Mozgás a jobb­oldalon.) Egészen nyugodtak lehetnek; tessék csak a stallumokat egészen nyugodtan szétosz­tani. (Jánossy Gábor: En elhiszem, mert úgyis hiába törekednének!) Olyan országokban, ahol a szociáldemokratapárt programmja megvalósí­tásának nagyobb előfeltételei vannak — mint oéldául Ausztriában és Németországban — ott is elhárította magától a párt ezt a megbíza­tást, holott állíthatom, hogy az, hogy Német­országban nem fordultak fel teljesen az álla­potok, teljesen a szociáldemokratapárt okos, helyes taktikai működésének volt a következ­ménye. T. Képviselőház! A szocializmus ellen le­het harcolni, de meg vagyok arról győződve. hogy mi, vagy esetleg utódaink még nagyon sokáig fognak itt politizálni, vagy ha nem itt, akkor máshol. Mert nekünk a parlament nem feltétlen szükségesség! Ha nem tudunk itt po­litizálni, akkor máshol fogunk politizálni, olyankor is, amikor a Gömbös-kormányt már rég elfelejtette az ország. A szabadságjogokat illetőleg a miniszter­elnök úr kijelentést tett, és a választójogra vo­natkozólag azt a meghatározást mondotta, hogy a jelenlegi választójogot nem tartja he­lyesnek, hogy titkos választójogot kíván. Adós maradt azonban azzal, hogy ez a titkos vá­lasztójog milyen lesz. A titkosság maga nem zárjia ki a visszaélések lehetőségét, hiszen a fővárosban, Budapesten is, titkos a választó­jog. De ha a miniszterelnök úr az általa elgon­dolt rendszert akarja megcsinálni, — minthogy úgy tudom, hogy a miniszterelnök úrnak van egv fasiszta elgondolása az érdekképviseletek választása révén. — ha ezzel egalizálni akarja a titkos választójog alapján létrejött ered­ményt, akkor az természetesen szintén csak álparlament lesz, az éppolyan kevéssé fogja a ném érdekeit képviselni és éppolyan kevéssé beszélhet majd a nép nevében, mint ahogy nem beszélhet a mai parlament, amely éppolyan diktatórikus módon jött létre. A diktatúrának vannak különböző fajtái, nem kell annak egészen nyíltnak lennie. Itt van a mai parlamenti és kormányzati irány, amelyről mi százszor megmondottuk, hogy diktatórikus kormányzati irány, mert hiszen egészen mindegy, hogy azt a képviselőt ki­nevezik-e á parlamentbe, vagy pedig a válasz fásnál alkalmaznak olyan eszközöket, amelyek­kel megakadályozzák, hogy más oda bejuthas­son. A miniszterelnök úr, aki egyszer már vezetett választást, eléggé tanúsíthatja, hogy mind igaz, amit én mondottam, mert gyakor latból tudhatja, hogy senki nem került be azok közül, akiket annakidején nem akart, hogy a Házba bekerüljenek. A diktatúrának is meg vannak a maga változatai, más az orosz és az olasz, és más a magyar, de végeredményben diktatúra mind;, és a demokráciától egyfor­mán távolesik mindegyik, úgy a magyar, mint az olasz, vagy az orosz. Méltóztassék tehát arról nyilatkozni, hogy a választás tényleg olyan lesz, amely a nép­akaratot hamisítatlanul kifejezésre juttatja. hogy minden választópolgár szabadon nyilvá­níthatja akaratát minden terrortól mentesen és ezt az akaratát senki utólag nem fogja kor­rigálni sem kinevezettekkel, sem pedig nem tudom, milyen más módon ide behozott olyan képviselőkkel, akiket nem a nép választott. (Zaj a jobboldalon.) Az a kijelentés, amelyet a miniszterelnök

Next

/
Thumbnails
Contents