Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-119
Az országgyűlés képviselőházának 119. Ház nyilt ülésén összeszámlálják és azután jelentést tesznek az eredményről. T. Képviselőház ! Bejelentem a .szavazás eredményét. Beadatott összesen 152 szavazat, ebből Bessenyey Zénó képviselő úrra esett 102 szavazat, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Hegymegi-Kiss Pál képviselő úrra 42 szavazat, a többi szavazat megoszlik. A f szavazás eredményeként Bessenyey Zénó képviselő urat a Képviselőház megválasztott alelnökének kijelentem. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) T. Képviselőház! Napirendünk szerint következik a kormány Programm ja felett megindult vita folytatása. Szólásra következik! Patacsi Dénes jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tessék helyeiket elfoglalni! Peyer Károly: A Károlyi-kormány lemondása után az egész magyar közvélemény joggal figyelt arra, hogy ki kap megbízatást a kormányalakításra, mert hiszen túlnyomórészt súlyos gazdasági kérdések vártak megoldásra és így természetesen felvetődött az a kívánság, hogy gazdasági szakemberek vegyék kezükbe az ország irányítását és vezetését. A tárgyalások folyamán Bethlen volt miniszterelnök a megbízatást a maga részéről... (Halljuk! Halljuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: ...elutasította, az indokokat, azt hiszem felesleges ismertetnem. (Zaj a a középen. — Hassa y Károly: A gratulációkat Házon kívül tessék elintézni! — Györki Imre: Már rendellenesen kezdi működését az alelnök úr!) Elnök: Csendet kérek. A képviselő úr is ellentétbe jut a házszabályokkal, ha 'közbeszól. (Derültség. —- Györki Imre: Az alelnök úr is!) Ez nem a képviselő úrra tartozik. Tessék most csendben maradni. (Malasits Géza: Az alelnök úrnak kellene példát mutatni, hogy mi a rend és a fegyelem. — Zaj. — Hulljuk! Halljuk!) Peyer Károly: Bethlen volt miniszterelnök visszautasítása után Gömbös miniszterelnök úr kapott megbízatást a kormányalakításra. Ez nem volt egészen meglepetés, mert hiszen Gömbös miniszterelnök urat állandóan tartogatták, olyen ijesztőül az egész magyar gazdasági és politikai életben, mint amikor azt mondják a rossz gyereknek, hogy ha nem viseli jól magát, jön a Gömbös. (Derültség.) Végül most már itt vagyunk és a helyett, hogy gazdasági szakember került volna a kormány élére, tábornok került oda, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János: Aki összetéveszti a gombot a kabáttal. — Farkas István: Le a háborúval, a katonai diktatúrával. — Zaj. — Elnök csenget.) aki azonban egészen új módszer szerint kívánja a gazdasági kérdéseket megoldani. En elismerem, hogy azzal a hallgatólagos és — ahogyan éppen a túloldalon jellemezték — egyhelyben való tipegéssel-topogással, nem igen lehet az ország lakosságát megnyugtatni és kell valami ahhoz, hogy az ország lakossága higyjen abban, hogy itt megvan a lehetősége a feltámadásnak, és megvan a gazdasági javulásnak valamelyes reménye. Ez az új stílus talán sokakat megtévesztett, mert hiszen a miniszterelnök úr tényleg régi katonai módszerek szerint igyekezett hangulatot kelteni és teremteni, mint ülése 1932 október 12-én, szerdán. 7T ahogy a háború előtt, a sturm előtt szokás volt csapatoknál, hogy kiosztották a két deci rumot, azután tartottak egy lelkesítő beszédet, amelyben az Isten, Király, Haza, a briganti olasz és a faggyútevő muszka szerepelt és azután nekieresztették a magyar bakát, hogy ontsa vérét, sokszor talán nem is a magyar hazáért, hanem egészen idegen érdekekért. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A Habsburgokért.) Körülbelül ez az a módszer, amelyet a miniszterelnök úr is belevitt a tömegekbe, azzal, hogy a. tömegeket szuggerálni kívánja. Ezt a célt szolgálta a rádióbeszéd és ezt szolgálta az a demonstráció is, (Téglássy Béla: Nagyon szép volt!) amelyet egy egyesület tartott a miniszterelnök úr tiszteletére és amelyen a miniszterelnök úr nem mutatott valami jó pél dát, mert hiszen ő elsősorban megszegte magát a rendeletet, amely az utcai felvonulásokat eltiltja. Én nagyon örülnék annak, ha a miniszterelnök úr konzekvens lenne a jövőt illetőleg, és nemcsak saját magának adná meg azt a privilégiumot, hogy ünnepeltesse magát, hanem lehetővé tenné azt, hogy más pártok is a maguk elvei mellett ilyen vagy ehhez hasonló demonstrációt tarthatnának. Például én nagyon aktuálisnak tartanám azt, ha a közeli napokban a miniszterelnök úr megengedné, hogy Budapest munkanélkülijei felvonuljanak a miniszterelnökségi erkély alá, (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Söpkéz Sándor: Sokat segítenének!) és a miniszterelnök úr az erkélyről a munkanélküliekhez tartana egy megnyugtató beszédet, és megmagyarázná azt, hogy mit értett rádiószózatában akkor, amikor azt mondotta: segély pedig nincs, hanem munka lesz! (Téglássy Béla: Várja meg!) Azonkívül a magyar közvéleményben nem váltott ki egészen jó hatást a TESZ előtt való ünneplés. Ezt őszintén meg kell mondanom. (Élénk ellentmondások a jobboldalon.) Meg kell mondanom pedig azért, mert hiszen é TESZ és a hozzá tartozó garnitúra szerepelt abban az időben, amidőn Magyarországon nem voltak egészen normális állapotok. Ezeket a nem normális állapotokat nem szívesen várja vissza a magyar közvélemény, és azt mondhatom, majdnem pártkülönbség nélkül örül annak, hogy ez irányzat képviselőinek egy része elhallgatott, elhallgatott egyrészt azért, mert időkíözben ia: Markó-utca vendége ilett Tehát nem kívánatos, hogy ez az irányzat újra felülkerekedjék. Sokkal helyesebb, ha a miniszterelnök úr megőrzi a pártatlanságát és nem egy ilyen egyoldalú osztályérdekeket és politikai irányzatot követelő testület előtt, (Ellentmondások jobbfelől és a középen.) amely résztvevőive] m múltban épp eléggé diszkreditálta magát, teszi meg a politikai kijelentéseit. A miniszterelnök úr beszédének nagyrészében velünk foglalkozott, és én itt mindenesetre kénytelen vagyok elismerni azt, hogy ez igen nagy feltűnést keltett. Igen nagy feltűnést keltett pedig azért, mert hiszen eddig mindig azt mondották, hogy mi már megszűntünk, mi nem létezünk, mi eltűntünk és a vezérek mögött alig van itt egy kis csoport; most pedig azt látjuk, hogy a miniszterelnök úr akkor, amikor itt nagy gazdasági kérdések várnak megoldásra, előtérbe állítja ezt a problémát és azt mondja, hogy a szociáldemokratapárttal, annak programmjával kíván foglalkozni és ehhez kapcsol egyet-mást. Ez mindenesetre elismerése annak, hogy létezünk és vagyunk, mint ahogyan nagyon helyesen teszi a miniszterelnök úr, ha ezt nem vonja kétségbe, 11*
