Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

70 Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október 11-én, kedden. hogy igazak voltak. (Ügy van! Ügy van! a balés szélsőbaloldalon.) Ezek a kritikák semmiesetre sem voltak káros kritikák, legfeljebb káros volt az a rendszer és az a gazdaságpolitika, amely a, kritika ellenére nem engedett, hanem egyoldalii gyáriparosítási politikával tette tönkre Magyarország egész gazdasági életét. (Ügy van! Úgy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Mi van az optánsügyben?) Nagyon sajnálom, hogy az ostoba házszabályok lehetetlenné teszik, hogy egy ilyen fontos kérdésben avval a részletességgel és azzal az objektivitással nyilatkozhassak az ember, amely szükséges volna. Elnök: Kérem, méltóztassék a házszabályokról több tisztelettel beszélni. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Rossz!) G

aal Gaston: En ostobának tartom őket, de megtartom, elnök úr. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Felkiáltások balfelől: Egyetértünk vele!) Gaal Gaston: Én megtartom a házszabályokat, de az a véleményem róluk, hogy azok ostobák. (Felkiáltások balfelől: Hosszak!) T. Képviselőház! A t. miniszterelnök urnák mai felszólalásában és az eddigiekben is sajnálattal nélkülözöm a konkrétumokat, (bgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem mondom, gyönyörű r képet festett általánosságban, szándékainak célkitűzéseiben, de az eszközöket, amelyekkel a célt el akarja érni, még csak megközelítőleg sem jelezte. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Nélkülözöm azt, hogy amikor a kormónyelnök úr a kormánnyal együtt megjelenik itt az országgyűlésen — ós végtére egy heti idejük már volt rá, vagy ha nem volt elég rá egy hét, jelent volna meg egy héttel később — de mondom, nagyon nélkülözöm azt, hogy legalább is minden reszortminiszter úr nem hozott már kéthárom olyan konkrétumot a Máz elé, amely konkrétum valami tényt jelent. (Pakots József: Be kell tanulni!) Szándékainak tisztaságát, t- miniszterelnök úr, sohasem vontuk kétségbe, de mindenesetre joggal vagyunk kíváncsiak rá, hogy azokat a célokat és szándékokat, amelyeket kitűzött a miniszterelnök úr, a belügyön, azután a pénzügyön, a kereskedelmi, a földmívelésügyi, igazságügyi stb. miniszter urakon keresztül milyen munkasorrendben és milyen konkrétumokkal akarja megvalósítani, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Még a hét folyamán meg méltóztatik hallani!) Majd ha jönnek, akkor meglátjuk, egyelőre kénytelen vagyok konstatálni, hogy nem jöttek- Két konkrétum volt a t. miniszterelnök úr összes felszólalásaiban. De mindkét konkrétum negatív, egy-egy tagadás. A miniszterelnök úr kijelentette, hogy inflációt pedig semmi körülmények közt nem hajlandó csinálni. Ez magyarul annyit jelent, ha csak így veszem tisztán durván, úgy, ahogy a szó elhangzott, hogy a jelenlegi deflációs politikát szándékozik a miniszterelnök úr fenntartani mindavval a mellékzöngével, amely vele j ar, a devizagazdálkodással, a Nemzeti Banknak avval a korlátlan hatalmával, amelylyel ezt a kérdést intézi és amelynek összes költségeit a magyar mezőgazdaság fizeti meg azokon a szörnyű és rettenetes adókon kívül, amelyeket amúgy is különben még visel. T. miniszterlnök úr, ezzel szemben a leghatározottabban le kell szegeznem annak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, azt az álláspontját, hogy mi nem kívánunk inflációt a szónak abban az ostoba értelmében, amelyet 1922-től kezdve csináltak és amely az országot a tönkre tette. Akkor is eleget beszéltem, hogy kivitelünket koronáért adjuk, ne pedig idegen valutákért, mert semmiféle nemzet nem fogja megbecsülni a mi pénzünket, ha lazt látja, hogy mi magunk nem becsüljük meg. Akkor is hiába beszéltem, pedig akkor imég az egységes párt tagja voltam. Ha azonban ezt a politikát kívánják fenntartani, ezzel szemben bejelentjük ,a magunk részéről a tárgyiLagos, de a legélesebb harcot. A magyar mezőgazdaság eleget szenvedett, több szenvedést meg nem bír. Azt a politikát, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, pénzügyi téren tovább követni nem' lehet. A kecske a pusztulás szélén áll, most már a káposztára kell, hogy sor kerüljön. Azoknak, akik felgyüjtötték à káposztákat, felhasználván a konjunktúra lehetőségeit, tessék mosít már áldozni mindabból, amit a magyar mezőgazdaságon tíz éven keresztül uzsora útján kerestek. (Ugy van! Ugy van! Taps a baloldalon.) Azonkívül elképzelhető-e az, hogy fokozottabb állami kiadásit anélkül lehessen követelni a polgároktól, hogy nem bocsátjuk rendelkezésükre a szükséges fizetési eszközöket? Hiszen a magyar gazda ma azok mellett az alacsony árak mellett, amelyeken terményeit eladni kénytelen, képtelen effektive összehozni azt a pénzt, amelyet adóban kell befizetnie. Ha egyszer az állam tőlünk adózást követel, akkor tessék megadni rá ,a lehetőségeket és a módszereket, nem ostoba inflációval, nem olyannal, amit annak idején csináltak, hanem tessék a fizetési eszközök mennyiségét arányba hozni azzal a szükséglettel, amelyet az ország gazdasági élete megkíván. (Helyeslés balfelől.) A másik kérdés, amelyben a miniszterelnök úr határozottan nyilatkozott, hogy moratóriumot semmi körülmények közt sem fog elrendelni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Altalános moratóriumot!) Ebben a kérdésben is homlokegyenest ellenkező állásponton vagyok a kormány felfogásával. Nekünk igenis az a felfogásunk, hogy általános moratórium elrendelése nélkül lehetetlen az országot mai gazdasági helyzetéből kiszabadítani (Ügy van! balfelől.) és nem ismerem el a jogosságát annak az állításnak, hogy a moratórium tönkreteszi az országot. A moratórium tönkreteszi legfeljebb azt a pár túléhes bankárt, illetve azoknak pluszait, akik ma ezt a helyzetet a legmesszebbmenőén kihasználják arra, hogy a nyomorult adósból kipréseljenek mindent, amit még csak ki lehet belőle préselniT. Képviselőház! Nézzük csak külföldi adósságainkat. Méltóztassék a külföldi kötlevelek dolgát nézni. Hiszen a külföld a mi adósságainkat régen leszámítolta, 15—25 százalékig meg lehet venni az összes magyar külföldi kötvényeket. Magyarország négymilliárd adósságát tehát ők már leszámítolták egy milliárdra. Ha ők leszámítolták, kérdezem: miért legyünk mi nagylelkűbbek, mint ők? Ha ők már a negyedrészére értékelik a mi adósságunkat, miért fizessünk mi száz^ százalékos adósság után kamatokat és törlesztést azoknak a sibereknek, akik kisibolt pénzen ezeknek a követeléseknek nagy részét már összevásárolták, hazahozták az országba és itt a bankok trezorjában őrzik? Ezeknek csináljunk újabb gseftelési lehetőségeket, megint csak a magyar