Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

68 Az országgyűlés képviselőházának 11 Mindenekelott valamit nagyon nélkülözök a jelenlegi parlamenti helyzetben. Nélkülözöm a szituációnak azt az őszinteségét, (Ügy wan! a szélsőbaloldalon.) amely nélkül szerény fel* fogásom szerint kibontakozás a jelenlegi sú­lyos helyzetből, gazdasági és politikai válság­ból, el nejm képzelhető. Ha Összehasonlítom az egységespárt volt vezérének, t Bethlen István gróf képviselő úrnak egyik nyilatkozatát, amelyet Az Est-ben adott le, azokkal a nyilat kozatokkal, amelyeket a jelenlegi miniszter­elnök úr és a pártnak jelenlegi vezére részben rádiószózatában, t részben az egységespártban tartott felszólalásában, részben a Házban is elmondott, kétségtelenül kénytelen vagyok konstatálni 'bizonyos lényeges ellenteteket. (Ulain Ferenc: Hála Istennek! — Mozgás és ellentmondások a jobboldalon és a középen.) Lehet, hogy ezek az ellentétek nem is olyan lé­ayegesek, hiszen láttunk már olyat, hogy az egységespárt lelkesen támogatott 13 hónapig olyan kormányt, amelyről azután 13 hónap maiivá kitűnt, hogy senkinek sem kell a párt ban. Lehet mondnom, hogy ezek nem olyan mélyreható ellentétek, (Zaj a jobboldalon.) meglehet, hogy az élet ezeket eliminálja, én azonban, aki objektiv szemlélőként kívülről vagyok kénytelen megítélni és aki miás lelki álláspontból nem vizsgálhatcjm a helyzetet, kénytelen vagyok ezekre iaz ellentétekre rá­mutatni, éppen azért, mert ezektől az ellen­tétektől féltem annak a programmnak száz­százalékos végrehajtását, amelyet a miniszter­elnök úr igen sokunknak itt is sok részében teljes egyetértésével körvonalazott. Bethlen István gróf azt mondotta: ,,a par­lamentarizmus alapelve, hogy a többség köré­ből kerül ki a kormány — teljesen aláírom — és a többség érvényesíti saját politikai el­veit." Vagyis ez annyit jelent, hogy a kor­mánynak azt a politikát szabad követnie, amelyet a többség 1 vall. Alkotmányosan így is áll a helyzet, mert hiszen a többség abban a pillanatban szavazhatja le és buktathatja meg a kormányt, mely pillanatban bizalmát elve­szíti. A jelenlegi miniszterelnök úr evvel szem­ben a következő nyilatkozatot tette errevonat­kozóan : «Erre a pártra kívánok támaszkodni — tudniillik a többségi pártra — két okból is. Szubjektív okokból is, mert amíg a parlament­ben hatalmas párt van, bolondgombaevés volna nem arra a pártra támaszkodni». Ugyanakkor kijelentette azonban a miniszterelnök úr azt is, hogy egészen új politikát kivan követni, egé­szen új irányokba kívánja vezetni saját párt­ját és a nemzetet Ha egészen új politikát kíván követni, ak­kor mégis csak látni kell valami ellentétet, amely a miniszterelnök úr és a régen volt mi­niszterelnök úr, az elő'bbi pártvezér úr és a mostani pártvezér úr nyilatkozata között van. Mert vagy az egységespárt politikáját fogja kö­vetni s akkor folytatódik a jelenlegi tízéves rendszer, úgy amint abbahagytuk, vagy más politikát akar követni a t. miniszterelnök úr és akkor nagyon félek, hogy a jelenlegi többséget, (Gr. Bethlen István: Bizza rá! Ne féltse!) vagy annak legalább is jelentékeny részét a háta mögött, magával szemben fogja találni. (Zaj. — Andaházi-Kasnya Béla: Ledöfik hátulról! — Pakots József: Megalkusznak ők mindennek!) Ebben látom t. Képviselőház, a helyzet ve­säedelmes voltát és ebben látom annak alap okát is, hogy a jelenlegi parlamentből kibontakozás 8. ülése 1932 október 11-én, kedden. nincs. Mert ha egy kormány háta mögött olyan többség áll, amely politikailag, a kormány poli­tikája szempontjából nem abszolúte és teljesen megbízható, amelynél mindig ki van téve a kor­mány annak, hogy bizonyos terveit a többség, ha az ő felfogásával nem egyezik, elgáncsolja, viszont a másik oldalon olyan alakulatát látom a parlamenti pártcsoportosulásnak, hogy egy koncentráció teljesen elképzelhetetlen és lehe­tetlen, mert itt pártok vannak a maguk meg­alapozott olyan programm jávai, amelyből en­gedni egy jottányit sem hajlandók, akkor nem látom a kibontakozásnak egyéb útját és módját, mint ha a miniszterelnök úr egy konkrét pro­grammal jött volna — nem olyannal, mint a mai volt, amely szép volt, lelkesítő volt, sok tekintetben magávalragadó volt, de lényegében csak_ szavak voltak és nem konkrétumok^ (Fel­kiáltások balfelöl: Lirai volt!) tele volt lírával és fantáziával, amelyeket én nem, kisebbítek, amelyeket nagyon sok vonatkozásban osztok is, azonban mégis sokkal jobb szerettem volna, ha egy konkrét, reális munkatervvel állt volna elő a t. miniszterelnök úr ós ehhez a munkaterv­hez kérte volna a parlament támogatását (Erődi-Harrach Tihamér: Azt tette!) sameny­nyiben pedig a parlament támogatását ehhez nem kapja meg, hivatkozzék a nemzetre. (Taps a baloldalon. — Kun Béla: Titkos választással! Propper Sándor: Politikai jojózás! — Zaj.) T. Ház! Ha már itt tartunk, méltóztassa­nak megengedni, hogy kitérjek egy-két olyan momentumra, amely ugyan nem lényeges, de mégis őszintén kell felőlük nyilatkoznom. A t. miniszterelnök úr fellépését, ahogy megin­dult — ne vegye tőlem rossznéven — én kissé teátrálisnak találom. (Farkas István: Nagyon is teátrális!) Ezt nem sértésképpen mondom; én objektív kritikát gyakorlok, ebben nincs sértés, de mondom, azt a módot, ahogy a t. miniszterelnök úr megindult, kissé teátrá­lisnak találom. Sok volt benne a lírai elem, sok a fantázia — kell is hozzá fantázia, meg­engedem, ha valaki ilyen nem járt utakra in­dul. Azonkívül nehezményezem azt, hogy nem annyira a miniszterelnök úr, — ugyan ő is mondotta — de a környezetéből, a sajtóban erősen lanszírozták azt a részét a kérdésnek, hogy itt kvázi a »fiatalság kormánya« jön. (Friedrich István: Puky! — Derültség és zaj balfelől.) Távol áll tőlem, hogy a fiatalok bármi­nemű előtör és ét nehezményezzem, sőt azt tar­tom, hogy a nemzeti munkában mindenkinek ott van a helye; a fiatalságot, mely nem lehet akadálya annak, hogy kellő helyen érvénye­süljenek, kizárólagos jogcímül nem fogadha­tom el. Hiszen éppen a t. miniszterelnök úr példájára hivatkozom, aki maga tett itt ma olyan vallomást a képviselőházban, hogy revi­deálta 12 év előtti felfogását bizonyos kérdé­sekben. Pedig ahogy én a miniszterelnök urat ismerem, ha abban az időben hatalomra került volna, midőn még fajvédő gondolatokkal volt tele,. és amikor még nem revideálta ezeket az elgondolásokat, nagy tetterejével bizonyára megvalósított volna olyanokat is, amit most 12 évi tapasztalat, tehát öregedés után, az or­szág érdekében íme, maga is revideálni volt kénytelen. A fiatalságnak megvannak a maga előnyei, különösen a hölgyek szolgálatában. (Élénk de­rültség és taps bal felől.) de az öregkornak, t. Ház, szintén megvannak bizonyos olyan elő­nyei, amelyeket semmiféle más iskola nem

Next

/
Thumbnails
Contents