Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

42 Az országgyűlés képviselőházának 117. vissza attól, hogy őszintén megmondja, hogy azok, amik az országban szerteszéjjel történnek, úgy a Ház folytonos összeillése is csak zavarják a dolgokat és a kitűzött gazdasági célok megoldását eltolják. Elfogadom az elnöki napirendi indítványt és kérem a t. Házat is, méltóztassék azt elfogadni. {Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Magyar Pál: Demagógiából egyes! — Bessenyey Zénó: Igazán? Pedig nem jártam magukhoz iskolába. — Rassay Károly: Mit szól mindehhez a belügyminiszter?) Elnök: A következő szónok Beyer Károly képviselő úr. Peyer Károly: T. Képviselőház! Nem osztom az előttem felszólalt Bessenyey képviselő úr szavait és nem értek vele egyet... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: ... amikor a mezőcsáti választás politikai sikerét leértékeli. En a mezőcsáti választást olyan jelenségnek tartom, (Zaj.) — tessék rendet teremteni — amelyben kifejezésre jut az ország lakosságának elkeseredése. És ha Bessenyey képviselő úr azt kérdezi, miképpen lehetséges az, hogy ellentétes politikai felfogású és nézetű emberek rászavaztak iá jelöltre, erre csak azt mondhatom: ennek az országnak népe párt-, vallás-, osztály- és felekezeti különbség nélkül annyira utálja a kormányt és az egész rendszert, hogy bárkit hozzanak oda, mindig az illetőre fog szavazni, (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) csak .azért, hogy tüntessen ez ellen a kormány ellen, amely ráerőszakolta magát erre az országra, lamely kormányról az ország népe nem akar tudni és amely csak ilyen gyalázatos választójog segítségével képes még magát uralmon tartani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Majdnem azt kell mondanom, vigyázzanak az urak, hogy gyorsan egymás után ki ne halijának a soraik, mert, ha soraik kihalnak, az^ utódot úgysem önök állítják oda, mindig más fogja odatenni és megtörténhetik, hogy nyilt választás ellenére is egyszer kisebbségbe fognak kerülni. Azt,^ amit itt Ulain képviselő úr elmondott, előttünk nem új, mi már ismerjük ezt, rajtam már kipróbálták ezt a dorogi kerületiben, más formában kipróbálták a többi nyílt szavazásos kerületben sokkal különben és váloígatottabb eszközökkel, ahol embereket ütöttek, vertek és kínoztak, inert mertek ellenzékire szavazni, ahol embereket exiszteneiájukban tettek tönkre azért, mert véleményük volt és ahol a hatóság a községi bizonyítványba, melyet az illető kért, beleírta azt, (hogy semmiféle kifogás az illető ellen nincsen, büntetve nem. volt, de választáson a szociáldemokratapárt bizalmiférfia volt. Ezt hatósági igazolásban adták oda. Az itatást, etetést kifogásolni? En bemutatom itt a esévi községi jegyzőnek a község bélyegzőjével ellátott hivatalos nyugtáját, amely szerint ő átvette a vendéglőstől a Ib ónokat és ő fizette azokat ki. Kérdem a belügyminiszter urat, aki olyan nagy büszkén a törvénytiszteletre hivatkozik: mivel torolta meg ennek a esévi községi jegyzőnek nyilvános törvénytelenségét, amivel ő írást adott arról, hogy az itatásban és etetésben tevékeny részit vett? Semmisem történt. Kérdem én: mi történt azokkal a csendőrökkel, akikről itt mi okmányilag igazoltuk be, hogy véresre verik a falunépét, ugyanazt a falunépét, amely most gyűlölettől eltelve szavazott az ellen a jelölt ellen, akinek talán bizonyos mértékig ezekben a veréülése 1982 szeptember 2-án, pénteken. sekben valami felidéző része volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az a helyzet, hogy ennek az egész országnak népe már nem nézi azt, hogy ki az a jelölt, hogy ki az, aki odajön, csak egyet lát, hogy az nem oda tartozik önökhöz és azï teljesen elegendő, ha azt mondják, hogy nem oda tartozik, hogy reá szavazzon, hogy gyűlöletének, elkeseredettségének valamiképpen kifejezést tudjon adni. T. Ház! Az, ami itt elhangzott most Bessenyey képviselő úr részéről, egyenesen meglep bennünket. A képviselő úr mondja azt, hogy a túloldalon demagógiával harcoltak a választás alatt? Hát az, amit a képviselő úr mond, nem a legvilágosabb demagógia, ami csak létezik? (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Nem demagógia most ideállni egy választási atrocitással kapcsolatban és azt mondani: kereskedelmi szerződéseket fogunk kötni. Hát kivel akar kereskedelmi szerződést kötni? Öt éve próbálkoznak kereskedelmi szerződést kötni és még Ausztriával, sem sikerült megkötni, amely országgal legjobb viszonyban vagyunk politikailag és gazdaságilag s leginkább vagyunk egymásra utalva. (Zaj.) Ennek a kormánynak a tehetetlensége, a kormányzathoz való nem értése jut kifejezésre ezekben az állapotokban és ennek a kormányzásnak az alapját képezi a statárium, alapját képezik a nyílt szavazás és azok az igazságtalan adórendeletek, amelyek ennek az országnak népét törkreteszik. (Ulain Ferenc: Ezt nem lehet letagadni, mert ez így van.) Kérdem, mi jogon tartja fenn a kormány még a statáriumot? Mi jogon tartja fenn nemcsak a közönséges bűncselekményekre, hanem politikai bűncselekményekre is? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi jogon tartja fenn a kormány a gyűlésbetiltást? Mi jogon korlátozza a politikai véleménynyilvánítást? Atrocitás vagy terror? Itt van a mai ülés előterjesztései között vagy 13 mentelmi bejelentés, amelyeket szociáldemokrata lap ellen indítottak, nem azért, mintha valami égbekiáltó bűnt követett volna el, hiszen az esetek nagy része nem tudom 1931-ben vagy 1930-ban történt, tehát az események igazolják, hogy nem másról, mint politikai vélemény nyilvánításáról van szó. Es ezt a véleményt el kell némítani, azért a perek tömegét indítják azok ellen, akik a kormány ténykedését bírálni merik- Azért kell fenntartani a statáriumot, amely statáriumot is tisztán az osztály érdekei figyelembevételével rendeltek el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez elé a statárium elé nem állítják azokat, akik a vagyonos osztályhoz tartoznak, (Ügy van! Ügy van! a szélsobalóldalon) hanem odaállítják azokat a szegény szerencsétleneket, akik a nyomortól elvakulva követtek el olyan bűncselekményeket, amelyek oda tartoznak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: Szégyen!) Az ügyészség az, amely a statárium elé való tartozást minősít, márpedig az ügyészséget az igazságügyminiszter utasítja* tehát a kormány az, amely megállapítja Magyarországon azt, hogy kit kell ^ felakasztani és kit nem kell felakasztani. (Ulain Ferenc: Szégyenrendelet. — Propper Sándor: Gyilkosság!) Közönséges hitvány gyilkosság.) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom. Peyer Károly: Ennek a statáriumnak fenntartása szégyene az országnak amellett a nyilt választójog mellett, amely fennáll. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nyilt választó-