Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

460 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1932 november 29-én, kedden. lem, nagyon különös dolog ez, annál is inkább, mert azok a másvallású, zsidóvallású ifjak valamikor a nemzeti hadseregnek tagjai lesznek, belőlük tisztek lesznek. Eltűri azt, hogy ezek az ifjak, akikből valamikor a nemzeti hadsereg tisztjei lesznek, önérzetükben ilyen mélyen megaláztassanak és emberi méltóságukban megcsúfoltassanak, hogy kiközösítessenek a közösségből, hogy fizikailag bántalmaztassanak, és még azt is zokon veszik tőlük, hogy ők ez ellen tiltakozni mernek és merik ezeket a dolgokat rendes, úgynevezett lovagias szabályok szerint is valahogy elintézni? Mélyen t. miniszter úr, mi nem tudjuk ezt megérteni és komolyan gondolkozó ember nem érti, hogyan fordulhatnak elő ezek az események. A miniszter úr figyelmét felhívom arra, hogy ezeket a botrányokat nem a sajtóközlemények idézték elő. Megállapítom azt is egyidejűleg ... (Jánossy Gábor: Senki sem állította! — Rassay Károly: Dehogy nem! — Fábián Béla: Olvastuk! — Zaj.) Olvastuk, hogy a sajtó felelős ezekért a dolgokért. Megállapítom, hogy a kormány hivatalos és félhivatalos lapjai azok, amelyek ezekről az eseményekről írtak a maguk megszületése pillanatában, referáltak róla, felháborító bűncselekményeknek minősítették s vezércikkeket írtak azokról. Itt vannak ezek a lapok; az idő rövidsége miatt nincs alkalmam felolvasni azokat a frázisokat, amelyekkel tiltakoztak az ellen, hogy itt az emberi közösség érzését megzavarják, hogy a rend ellen turbulens elemek fellázadjanak s a rendet, a békét követelték az egyetemeken. A jobboldali, konzervatív lapok voltak azok, amelyek erről írtak, nemcsak a baloldaliak. (Fábián Béla: Közben egy kicsit megfordultak, vasárnapra!) Ezek aggályos jelenségek, t. Képviselőház, amelyeknek forrásait én nem tudom megállapítani. A vizsgálatnak hivatása ezt megállapítani; én nem tudom, hogy Szily államtitkár úr debreceni kiszállása a miniszter úr megbízásából milyen eredménnyel járt, csak attól tartok, hogy ezekhői a jelenségekből az állapítható meg, hogy nem egészen objektíve ítéltettek meg a dolgok, mert azt látom, hogy egészen nevetséges módon megtörtént, hogy egy fiatalember, egy Herczeg Béla nevű egyetemi polgár, aki evvel ia kutyahistóriával kapcsolatba került, (Kóródi Katona János: Szegény dakszli!) s aki elragadtatta magát egy kijelentésre, amely úgy szól... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kár idehozni! — Fábián Béla: A Képviselőház előtt mindent el kell mondani ! — Rassay Károly: Nem kell eltussolni semmit. Mindent nyíltan kell elmondani! Mindenki viselje a felelősséget! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nem kár ezt idehozni, miniszter úr, mert a teljes tényállás... (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az én szempontomból nem kár, csak az urak szempontjából! — Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Micsoda szempontok ezek?) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Magyar Pál: Itt csak tárgyilagos szempontok vannak! — Bródy Ernő: Az igazság és az emberi önérzet szempontjai! — Nagy zaj a bal- és a széls&baloldalon.) Csendet* (kérek, ' képviselő urak! (Rassay Károly: A törvény szempontja!) Pakots József: Ezt a tényállást is tisztázni kell. A miniszter úr azt mondja, hogy: az urak szempontjából. Bennünket egyetlenegy uszemÎ

iont vezet: a tanulás szabadsága s -az a becsüetes szempont, hogy a büntetőtörvény könyv keretein belül intéztessenek el azok a dolgok, amelyek az állam rendje ellen és az emberi jogegyenlőség ellen merényletek formájában előfordulnak. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: És iaz igazság! — Rassay Károly: Öntől fogjuk megtanulni az igazságot! — Fábián Béla: Igazság! — Nagy zaj balfelől. — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt mondták az előbb, hogy az igazságot akarják. — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Az igazságot kívánom szolgálni. (Rassay Károly: Mi már tettünk tanúságot arról, hogy az igazságot szolgáljuk, a miniszter úr csak most fog tenni!) Az igazságot kívánom szolgálni, amikor szóvá teszem a legsúlyosabb sérelmet, amelyet azok. akik indokolni kívánják az excessust, a maguk számára elkönyvelnek, hogy tudniillik ez a Herczeg Béla nevű ifjú kijelentette volna: Gyáva keresztények! Ennek előzménye viszont az volt, hogy Borsay László nevű bajtárs kijelentette: nem ismerek egyetlenegy becsületes zsidót sem. (Zaj.) Erre volt ez a válasz. Hát én, aki keresztény vagyok, teljes igazsággal akarom látni a dolgokat. En nem vagyok megsértve és nem lehet senki sem megsértve az egyetemi ifjak közül, ha őt gyáva kereszténynek minősítette. Ezért nem lehet azt az egyetemi tanácsi határozatot hozni, hogy kizárják őt két félévre, amikor az előzményeket nem büntették meg. Es tetszik tudni, miniszter úr, mi történt? Amikor az egyetemi tanács döntésre összeült ebben a Herczeg Béla-féle ügyben, akkor körülbelül 700 főnyi diákság az egyetem épülete körül csoportosult, s amikor ez az ifjú az ítéletet lehorgasztott fejjel tudomásul vette és kijött az egyetemről, még le is köpdöstek. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Nagy bátorság! Több százan egy ellen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: Nagyon sajnálom, t. miniszter úr, nem lehet ezeket a dolgokat szépíteni. En sem szeretném, én sem kívánom, hogy a dolgok elmérgesedjenek. De tények előtt szemet hunyni nem lehet. Történtek az egyetemi könyvtárban is olyan excessusok, amikor kitanácsolták a zsidó ifjakat,, sőt nőket is (Ügy van! Ügy van! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ha a vizsgálat később megállapítja, hogy bizonyos zsidó hallgatónők azt a vallomást, amelyet a rendőrségen tettek, nem tették meg, — bár volt olyan is» aki fenntartotta vallomását az egyetemi tanács előtt is — ezt meg tudom érteni, mert jönnek a szülők, akik félnek a zavartól, ott élnek Debrecenben és nem akarják kitenni magukat semmiféle társadalmi kellemetlenségnek. De ha ezekkel az emberi gyarlóságokkal, megalkuvásokkal esetleg találkozunk is a társadalom életében, nekünk nem szabad megalkudnunk ezekkel a jelenségekkel, nekünk rendet kell teremtenünk magának az ifjúságnak érdekében is, mert én nem azonosítom ezeket az excesszusokat az egyetemi ifjúság teljes egészével. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak egy töredék az, amely mindig excesszusokat csinál. De azért vannak ott az egyetemi professzor urak, azért van a miniszter úr a helyén, mint a kultúra legfőbb őre, hogy biztosítsák a többi egyetemi ifjú számára is a nyugalmat, a rendet és a tanulás lehetőségét. Igen t. Képviselőház! Egészen különös, hogy például többek között olyan természetű