Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. ntil jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikkek szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikkek kéziratát nem szolgáltatta be ; Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Weltner Jakab országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkérésé:» illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között \ nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja tehát a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: fT. Képviselőház! Ismételten elolvastam ezt «A nyugtalan lelkiismeret tombolni kezd...» című cikket, tehát azokat a részleteket is, amelyeket az előadó úr stb.-vel jelzett a mentelmi bizottság jelentésében. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról és elhinni azt, hogy mindazok, amik a cikkben foglaltatnak, megközelítőleg sem merítik ki azokat a büntetendő cselekményeket, amelyeket az ügyészség rá akar húzni erre a cikkre. De tegyük fel, hogy a Népszava erősebben megnyomta a tollat ez alkalommal, mint ahogyan ezt nagyon helyesen tette. Azok az események, amelyek ezzel a cikkel kapcsolatosak, nagyon is indokolttá tették a Népszava maga tartását. Hiszen a Népszava, a magyar munkásságnak ez a lapja, hűtlen lett volna múltjához, becstelenséget követett volna el a dolgozó magyar tömegekkel szemben, ha akkor, amikor itt pergőtűz alatt álltunk azért, mert ostromoltuk a törvénytelenségek sorozatát, nem^ emeli fel erélyesen hangját a magyar mezőgazdasági munkások érdekében. Azt hiszem, az utánam szóló képviselőtársam is emlékszik azokra az időkre, amikor ezeket a kérdéseket, a magyar parasztság egj r tekintélyes részének az emberi önérzetet sértő pofozását, botozását és rugdosását hoztuk a magyar parlament elé. Tagadással találkoztunk akkor is arról az oldalról, de felvonultattuk a tényeket, az adatokat, felvonultattuk azokat az embereket, akik szenvedő alanyai voltak a törvénytelenségek végtelen sorozatának. Kihangsúlyozom a szót, hogy: «törvénytelenség», mert politikai mozgalmakat bottal, csizmasarokkal és azokkal az eszközökkel, amelyekkel felvették a küzdelmet ezekkel a politkiai mozgalmakkal szemben, elintézni sohasem lehet. Es én láttam, hogy a Képviselőház jóérzésű tagjaiban is milyen recenzust váltott ki az, amikor nem tudtak a tények elől szabadulni. Miről volt szó ebben a küzdelemben és ezekben az eseményekben, amelyeket a Népszava ftikke regisztrált? Arról, hogy a szociáldemokratapárt helyi szervezeteinek alakítására vonatkozólag elvi jelentőségű véghatározatot hozott annakidején a belügyminiszter. Ebben a véghatározatban kimondotta, hogy a szociáldemokratapárt, mint országosan elismert politikai párt, helyi szerveket alakíthat. Ezeket a helyi szerveket be kell jelenteni a közigazgatási hatóságnak, és ezek mint ilyenek, minden engedélyezés nélkül megkezdhetik működésüket a bejelentés után. A szociáldemokratapárt) mindenütt következetesen ragaszkodott a törvények kereteihez és korlátaihoz s mindig szem előtt tartotta a belügyminiszter úr eme elvi jelentőéi lése 1932 november 29-én, kedden. 445 ségű határozatának intézkedéseit és ezek szerint is járt el. A magyar mezőgazdasági munkásságot hosszú ideig a csendőrség által szőtt sövénnyel tartották távol a szociáldemokrata mozgalomtól. De amikor a belügyminiszter úr meghozta ezt a véghatározatot és az köztudomásúvá vált, eme törvényes jogalap alapján, most már a mezőgazdasági munkásság ama része, amely a szociáldemokratapárthoz akart tartozni, iparkodott pártszervezeteit megalakítani. Ennek az esztendőnek első negyedében — amikor emiatt itt március 30-án felszólaltam — a botozások, pofozások és rugdosások végtelen sorozatát hozták tudomásunkra, amelyeket én részben felsoroltam itt a Képviselőházban, de előzőleg már a belügyminiszter úrnak is tudomására hoztam azzal a kérelemmel, hogy ő, aki közigazgatási szempontból a törvények hivatott őre, a törvények végrehajtásának védelmezője, akadályozza meg ezeket a bestiális cselekedeteket, hogy ne szégyenítsenek meg magyar embereket sorra, rendre azzal, hogy miagyar emberekkel, akik ebben a pillanatban a közigazgatásnak szolgálatában állanak, veressék, botoztassák őket véresre. Nem volt foganatja. Idehoztuk ezeket lázas, izgalmas ülésekben a Haz színe elé, és amikor ezeket idehoztuk, amikor védekeztünk az ellen a támadás ellen, amelyet politikai szempontból intéztek a szociáldemokratapárt ellen, amikor tehát védelmükre keltünk azoknak, akiket botoztak, pofoztak és rugdostak, akkor, mélyen t. Képviselőház, a kormány által kitartott újságok a legsúlyosabb és a legvehemensebb támadásokat intézték ellenünk, a szociáldemokratapárt ellen. Nem átallották odáig menni a kormány félhivatalos lapjai, hogy a fegyveres erőt ígérték szembeállítani a szociáldemokratapárttal — ismétlem — azért, mert volt bátorságunk a törvénytelenségeket idehozni az ország közvéleménye elé, azért, mert védelmére keltünk azoknak, akiket törvénytelenül, a jog megcsúfolásával, az emberi önérzet megcsúfolásával és legázol ásával vertek, ütöttek és botoztak. Amikor az embernek így eszébe jutnak azok az események, amelyek egyelőre ebben a pillanatban a múlt emlékei, ismételten csak azt az álláspontot foglalhatjuk el, hogy a Népszava hűtlen és becstelen lett volna a magyar munkássághoz, ha egyrészt erélyesen szembe nem száll ezekkel a közigazgatási bestialitásokkal» másrészt pedig nem utasítja vissza határozottan úgy, amint a Népszavának ez a cikke tette, a kormánypénzen kitartott sajtónak azokat az inszcenált támadásait, amelyeket a szociáldemokratapárt ellen ezekből az eseményekből kifolyólag intéztek. A Népszava nagyszerűen és a magyar munkássághoz méltóan teljesítette feladatát. Lehet, hogy ez a hang éles, lehet, hogy ez a hang nem tetszett akkor sokaknak. Nem izgult fel ezen a Népszava cikken senki a világon, csak az ügyész úr, aki idejön és kikéri a cikk íróját azért, hogy a bíróság elé állíthassa. (Kálmán István: Ha nem bűnös, nem ítélik el!) Kálmán képviselőtársam, én ismerem ezeket és az ezekhez hasonló jelenségeket. En tudom, hogy mi a politikai üldözés. Ön ebben a pillanatban nem tudja, mert ön ott van a kormány közelében, amely a politikai üldözést irányíthatja. (Kálmán István: A bíróságot ne gyanúsítsa!) Kérem, t. képviselőtársam, vannak utasítható ügyészek. Önnek ezt nagyon
