Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

442 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1932 november 29-én, kedden. gyón jó cikk! Teljesen így van! Minden sorát alá lehet írni!) «A honvédelmi miniszter úr is...» «Ha a szocialistákról van szó, avagy îha a kommunista-mumus van jelen, akkor mindent meg lehet bocsátani...» «Ha így halad továhb, talán még elérheti, hogy üldözött puccistából egyszerre nemzetig hősisei lépi elő, esetleg talán századossá is: még pedig nem is megvetendő rangszámmal...» «Nem remélhet azért, mert a rendszer sokkal konokabb ós sokkal tehetetlenebb annál, semhogy valóban eredményes és jóhatású cselekedetekkel igyekezne a munkanélküliségen enyhíteni. A rendszerben van a hiba! És ezt a hibát még az olyan dísztelen szemölcsökben is föl lehet fedezni, mint amilyet ez az egész Vannay-ügy jelent.» A cikkek egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1921 : III. te. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző vétség jelenségeit látszanak feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg. a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Weltner Jakab országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli >a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmÖ! jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik*? Esztergályos János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Már Kertész Miklós képviselőtársam rámutatott az előbbi mentelmi ügynél történt felszólalásában arra, hogy a mentelmi ügyek tárgyalása nem tesz, egyebet, mint bebizonyítja annak a sofőrt, gyorsvonati programmnak tökéletes tehetetlenségét és zsákutcába szaladását, amelyről m& hat hét óta annyi dicshimnuszt hallottunk. Ha mi nem védenők kötelességszerűleg erről az oldalról '.«» szociáldemokrata képviselők mentelmi jogát, akkor ennek a parlamentnek semmi tennivalója nem volna, illetőiéig semmivel nem foglalkozhatnánk, mert tennivalója, igenis, volna. Aki ma nyitott szemmel körülnéz az, országban, az látja azt a tengernyi bajt, amely mind követeli, hogy az ország képviselete foglalkozzék vele. Láttuk a legutóbbi hetekben az adóbehajtások szigorítását, amelyre nézve december 15-re még- nagyobb kegyetlenséget ígérnek. Látjuk a nagyvárosokban a munkanélkülieknek lakásukból való sorozatos kidobását, úgyhogy ma, már nagy családok hetek óta az utcákon, a kapuk alatt tanyáznak, és egyetlenegy fígyelőszem — legalább is azok részéről, akiknek módjukban volna ezzel törődni és ez ellen intézkedéseket hozni — nincsen rájuk irányítva. Mentelmi ügyeket tárgyal a, Képviselőház, amikor olyan Ínség fenyeget bennünket a télre, amellyel szemben a kormánynak összes szuro^ nyai nem lesznek elegendők. Mentelmi ügyeket tárgyalunk akkor, amikor állítólag készen van a rokkantörvényjavaslat, s amikor a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák filléreken tengetik életüket. Homályos értelmű és célú külpolitikai kirándulásokkal foglalkoznak parlament nélkül, a parlamentnek való bejelentés nélkül. Elnök: Kérem képviselőtársamat, méltóztassék a mentelmii 'bizottság jelentéséhez hozzászólani. Kéthly Anna: Ezelk a kérdések a mentelmi bizottság jelentésével függnek össze, mert végre rá kell mutatni arra, hogy a mentelmi ügyeknek ez a forszírozott tárgyalása nem jelent egyebet» mint kulisszafalakat azok előtt a tárgyalások előtt, amelyek a parlament kizárásával, a parlament negligálásával folynak. A mentemi ügyeket tárgyaljuk, holott a legsürgősebb és legfontosabb kérdés az volna, hogy a választójoggal, egy tiszta és becsületes választójoggal foglalkozzék ez a parlament. (Kun Béla: Minél hamarabb!) Ehelyett itt van a mentelmi ügyek tárgyalása. Ez az ügy is, amelyet az előadó úr most ismertetett, és éppen ez ;a két cikk is nagyon kitűnő bizonyíték arra nézve, hogy milyen módon foglalkozunk és milyen módon foglalkozik az ügyészség ezekkel a cikkekkel. Típusa ennek a két cikknek perbefogása annak a könnyelmű vádemelésnek, amelyet az ügyészség a Népszavával szemben gyakorol. Ügy látszik, hogy az ügyészség munkája a Népszavával szemben csak arra szorítkozik, hogy perekben kihozza a megfelelő százalékszámot, amelyet a Népszavával szemben szállítania kell. Itt ez a két cikk is, amelyet inkriminálnak, értelemben megváltoztatva, összefüggéséből kiszakítva kerül a Képviselőház elé. Azt mondja az ügyészi minősítés, hogy a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség foglaltatik ezekben a cikkekben. Nos, aki ezeket a cikkeket elolvassa és egybeveti ezzel a minősítéssel, az ízelítőt kap abból, hogy a többségi párt és a kormányzat hogyan képzelik például a nemzeti érdeket, amely abban a bizonyos 95 pontban olyan sűrűn előfordul. Ez a cikk végesvégig nem egyéb, mint tiszta politikai kritika a kormányzat és az uralkodó kormányzati rendszer felett. Egyetlenegy összefüggésében, egyetlenegy mondatában a magyar államot vagy a magyar nemzetet nem bántja és nem sérti. Ismétlem, tiszta politikai kritika az, — csak a kiszakított mondatokat idézem, hiszen a többiben még csak vádemelésre alkalmas szöveget sem talált az ügyész — amikor azt mondja, hogy (olvassza): «A korrupciós botrányoknak olyan nagy sorozata került a közvélemény elé, hogy még a politikai analfabéták is megtalálják az összefüggést az uralkodó rendszer és a visszaélések között.» Eu nemzetgyalázást akkor tudnék ebben felfedezni, ha ez úgy szólna, hogy (olvassa): «A korrupciós botrányoknak olyan nagy sorozata került a közvélemény elé, hogy még a politikai analfabéták is megtalálják az összefüggést a visszaélések és a magyar nemzeti lélek között, vagy a visszaélések és a magyar állam között.» De ilyesmit nem. volt szándékában állítani, nem is állíthatunk ilyent, mert ez képtelenség. Az, hogy a korrupció és az uralkodó rendszer között, a korrupció és a kormányzat között összefüggést állítunk fel, nem egyéb, mint egy olyan politikai... (Jánossy Gábor: Nem egyéb, mint egy nagy tévedés! — Szeder Ferenc: Dehogy! A kormány nem a nemzet! Önök nemzetté akarják avanzsáltaim magukat 1 Azt hiszik, hogy a kormány és önök a nemzet! — Sándor Pál: Hát a korrupciót nem lehet tagadni! — Elnök