Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

442 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1932 november 29-én, kedden. gyón jó cikk! Teljesen így van! Minden sorát alá lehet írni!) «A honvédelmi miniszter úr is...» «Ha a szocialistákról van szó, avagy îha a kommu­nista-mumus van jelen, akkor mindent meg lehet bocsátani...» «Ha így halad továhb, talán még elérheti, hogy üldözött puccistából egy­szerre nemzetig hősisei lépi elő, esetleg talán szá­zadossá is: még pedig nem is megvetendő rangszámmal...» «Nem remélhet azért, mert a rendszer sokkal konokabb ós sokkal tehetetle­nebb annál, semhogy valóban eredményes és jóhatású cselekedetekkel igyekezne a munka­nélküliségen enyhíteni. A rendszerben van a hiba! És ezt a hibát még az olyan dísztelen szemölcsökben is föl lehet fedezni, mint ami­lyet ez az egész Vannay-ügy jelent.» A cikkek egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1921 : III. te. 7. §-ának első bekez­désébe ütköző vétség jelenségeit látszanak fel­tüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtele­nül jelent meg. a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Weltner Jakab országgyűlési képviselő, felelős szerkesztőt terheli >a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megke­resés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüg­gés nevezett képviselő személye és a vélelme­zett bűncselekmény között nem kétséges, zak­latás esete nem forog fenn, javasolja a t. Kép­viselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyű­lési képviselő mentelmÖ! jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik*? Esztergályos János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Már Kertész Miklós képviselőtársam rámutatott az előbbi mentelmi ügynél történt felszólalásában arra, hogy a mentelmi ügyek tárgyalása nem tesz, egyebet, mint bebizonyítja annak a sofőrt, gyorsvonati programmnak tökéletes tehetetlenségét és zsák­utcába szaladását, amelyről m& hat hét óta annyi dicshimnuszt hallottunk. Ha mi nem védenők kötelességszerűleg erről az oldalról '.«» szociáldemokrata képviselők mentelmi jogát, akkor ennek a parlamentnek semmi tenni­valója nem volna, illetőiéig semmivel nem fog­lalkozhatnánk, mert tennivalója, igenis, volna. Aki ma nyitott szemmel körülnéz az, ország­ban, az látja azt a tengernyi bajt, amely mind követeli, hogy az ország képviselete foglalkoz­zék vele. Láttuk a legutóbbi hetekben az adó­behajtások szigorítását, amelyre nézve decem­ber 15-re még- nagyobb kegyetlenséget ígérnek. Látjuk a nagyvárosokban a munkanélküliek­nek lakásukból való sorozatos kidobását, úgy­hogy ma, már nagy családok hetek óta az utcá­kon, a kapuk alatt tanyáznak, és egyetlenegy fígyelőszem — legalább is azok részéről, akik­nek módjukban volna ezzel törődni és ez ellen intézkedéseket hozni — nincsen rájuk irá­nyítva. Mentelmi ügyeket tárgyal a, Képviselőház, amikor olyan Ínség fenyeget bennünket a télre, amellyel szemben a kormánynak összes szuro^ nyai nem lesznek elegendők. Mentelmi ügyeket tárgyalunk akkor, amikor állítólag készen van a rokkantörvényjavaslat, s amikor a hadirok­kantak, hadiözvegyek és hadiárvák filléreken tengetik életüket. Homályos értelmű és célú külpolitikai kirándulásokkal foglalkoznak par­lament nélkül, a parlamentnek való bejelentés nélkül. Elnök: Kérem képviselőtársamat, méltóz­tassék a mentelmii 'bizottság jelentéséhez hozzá­szólani. Kéthly Anna: Ezelk a kérdések a mentelmi bizottság jelentésével függnek össze, mert végre rá kell mutatni arra, hogy a mentelmi ügyeknek ez a forszírozott tárgyalása nem je­lent egyebet» mint kulisszafalakat azok előtt a tárgyalások előtt, amelyek a parlament kizá­rásával, a parlament negligálásával folynak. A mentemi ügyeket tárgyaljuk, holott a leg­sürgősebb és legfontosabb kérdés az volna, hogy a választójoggal, egy tiszta és becsületes választójoggal foglalkozzék ez a parlament. (Kun Béla: Minél hamarabb!) Ehelyett itt van a mentelmi ügyek tárgyalása. Ez az ügy is, amelyet az előadó úr most ismertetett, és éppen ez ;a két cikk is nagyon kitűnő bizonyíték arra nézve, hogy milyen módon foglalkozunk és milyen módon foglal­kozik az ügyészség ezekkel a cikkekkel. Tí­pusa ennek a két cikknek perbefogása annak a könnyelmű vádemelésnek, amelyet az ügyészség a Népszavával szemben gyakorol. Ügy látszik, hogy az ügyészség munkája a Népszavával szemben csak arra szorítkozik, hogy perekben kihozza a megfelelő százalék­számot, amelyet a Népszavával szemben szál­lítania kell. Itt ez a két cikk is, amelyet inkriminál­nak, értelemben megváltoztatva, összefüggésé­ből kiszakítva kerül a Képviselőház elé. Azt mondja az ügyészi minősítés, hogy a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség foglaltatik ezekben a cikkek­ben. Nos, aki ezeket a cikkeket elolvassa és egybeveti ezzel a minősítéssel, az ízelítőt kap abból, hogy a többségi párt és a kormányzat hogyan képzelik például a nemzeti érdeket, amely abban a bizonyos 95 pontban olyan sűrűn előfordul. Ez a cikk végesvégig nem egyéb, mint tiszta politikai kritika a kormányzat és az uralkodó kormányzati rendszer felett. Egyet­lenegy összefüggésében, egyetlenegy monda­tában a magyar államot vagy a magyar nem­zetet nem bántja és nem sérti. Ismétlem, tiszta politikai kritika az, — csak a kiszakított mon­datokat idézem, hiszen a többiben még csak vádemelésre alkalmas szöveget sem talált az ügyész — amikor azt mondja, hogy (olvassza): «A korrupciós botrányoknak olyan nagy soro­zata került a közvélemény elé, hogy még a politikai analfabéták is megtalálják az össze­függést az uralkodó rendszer és a visszaélések között.» Eu nemzetgyalázást akkor tudnék eb­ben felfedezni, ha ez úgy szólna, hogy (ol­vassa): «A korrupciós botrányoknak olyan nagy sorozata került a közvélemény elé, hogy még a politikai analfabéták is megtalálják az összefüggést a visszaélések és a magyar nem­zeti lélek között, vagy a visszaélések és a ma­gyar állam között.» De ilyesmit nem. volt szán­dékában állítani, nem is állíthatunk ilyent, mert ez képtelenség. Az, hogy a korrupció és az uralkodó rendszer között, a korrupció és a kormányzat között összefüggést állítunk fel, nem egyéb, mint egy olyan politikai... (Já­nossy Gábor: Nem egyéb, mint egy nagy té­vedés! — Szeder Ferenc: Dehogy! A kormány nem a nemzet! Önök nemzetté akarják avan­zsáltaim magukat 1 Azt hiszik, hogy a kor­mány és önök a nemzet! — Sándor Pál: Hát a korrupciót nem lehet tagadni! — Elnök

Next

/
Thumbnails
Contents