Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-129

426 Az országgyűlés képviselőházának 129. és mikor volt hivatalában, vagyis mikor nem lépte túl a hatáskörét. Mindezekre a kérdésekre nézve választ a mentelmi bizottság jelentése nem ad„ Nekünk, mint törvényhozóknak mielőtt sza­vazatunkat leadnánk, lelkiismeretünk előtt tud­nunk kell és tudni akarjuk azt, hogy miről van szó, ehhez pedig nem juthatunk másképpen, mint csak úgy, ha előttünk az egész tényállás minden részletével együtt felderíttetik. (Helyes­lés balfelől.) Ezért tehát kérem, méltóztassanak indítványomat elfogadni és méltóztassanak az ügyet a mentelmi bizottsághoz visszaadni azzal, hogy jelentését ezekkel a tényállási ada­tokkal egészítse ki. (Helyeslés balfelől. — Ras­say Károly: Sürgősen! — Pakots József: Par­lamenti vizsgálóbizottságot kell kiküldeni.) Elnök: Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom- hogy a Ház legközelebbi ülését f. hó 29-én, kedden délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzes­sék ki a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt ügyek tárgyalása. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Ház! Az elnök úr napi­rendi javaslatával szemben indítványozom, hogy... (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Weltner Jakab:... hogy a Ház legközelebbi ülését kedden, november hó 22-én délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére... (Zaj és mozgás a Ház minden oldalán. — Kabók Lajos: így nem lehet tárgyalni! En ráérek! — Zaj.) Elnök: Képviselő urak, méltóztassanak he­lyeiket elfoglalni és csendben lenni I Weltner Jakab:... kérem kitűzni Hóman Bálint kultuszminiszter úrnak a debreceni egye­temi verekedés ügyében tett nyilatkozatát, az­után pedig a mai napirenden szereplő tárgyak folytatólagos tárgyalását. Meg vagyok róla győződve és valószínűnek tartom, hogy a kormány nem tartja helyesnek, sőt elítéli azokat a kilengéseket és verekedé­seket, amelyek egyrészt a budapesti egyetemen történtek, másrészt a debreceni egyetemen folytatódtak. Meg vagyok győződve róla, hogy a Ház pártkülönbség nélkül a legsúlyosabb baj­nak tartja, hogy ezekben az időkben ilyen vere­kedések történtek, (Erődi-Harrach Tihamér*: TTgy van! Teljesen igaza van! Disznóság! Gyá­vaság!) amelyek semmivel sem indokolhatók, (Rassay Károly (Erődi-Harrach Tihamér felé): Magát is kitiltják az egyetemről ezért a közbe­szólásért két félévre!) amelyek az országnak külföldön mérhetetlen károkat okoznak. (Ügy van! Ügy van! — Erődi-Harrach Tihamér: A belső béke szempontjából is!) Továbbmenőleg, meg vagyok róla győződve, hogy az egyetemi ifjúság legnagyobb része is súlyosan elítéli ezeket a dolgokat. (Erődi­Harrach Tihamér: Minden becsületes ember elítéli!) Ma már az egyetemi ifjúság túlnyomó többsége tanulni akar (Erődi-Harrach Tiha­mér: Ugy van!) sa bajtársi szövetségek is nyilatkoztak és elítélték azokat, (Helyeslés jobb felől.) akik ezekben az időkben ilyen za­varokat csinálnak. (Helyeslés.) Azt véljük, hogy amikor ilyen egyetértés van ebben a kérdésben, amikor a kormány ré­széről minden megtörténik, hogy ezeknek a kis csoportoknak indokolatlan mozgalmait, in- I ülése 1932 november 18-án t pénteken. dokolatlan verekedéseit megszüntesse, a kul­tuszminiszter úr nyilatkozata arra engedett kö­vetkeztetni, hogy tényleg hamarosan rend lesz. A kultuszminiszter úr erőteljes nyilatkozat­ban követelte, hogy a debreceni egyetemen ren­det csináljanak, hogy ezeket a mozgalmakat fojtsák el. Hivatkozva Kelemen Kornél kép­viselőtársamnak az előbb egy Népszava-perrel kapcsolatban tett nyilatkozatára a jogrendről, én is azt mondom, hogy csak az az állam tart­hatja meg a jogegyenlőséget, csak abban az államban követelhető meg, hogy a jogrend el­len ne izgasson senki, ahol a jogrend olyan fogalom, mely mindenkire egyenlően alkalmaz­tatik. Ha jogrendről beszélünk, akkor nem értem ez alatt azt a jogrendet, amelyben a munkásságnak csak kötelességei vannak, de jogai nincsenek, hanem ahol mindenkinek egyenlő jogai vannak. Hát ez a híres jogrend a debreceni verekedésekkel kapcsolatban na­gyon ingó alapokra helyezkedett! A kultuszminiszter úr rideg nyilatkozata után ma megkaptuk azt a majdnem hihetetlen hírt, hogy azt az egyetemi hallgatót, akit kétszázan megvertek és aki erről a verekedés­ről úgy nyilatkozott, hogy az szemtelenség és gyávaság, két félesztendőre kitiltották az egye­temről. En azt mondom, hogy az európai saj­tóban olyan visszhangja lesz ennek a nevetsé­ges és semmivel nem indokolható intézkedés­nek, amely mérhetetlen károkat okoz megint az országnak. Mi szükség van arra, hogy nyíltan dokumentálják, hogy ezekben az ese­tekben az egyetemi hatóságok azokkal értenek egyet, akik verekedtek? Kérdem, hogy állunk azzal a jogrenddel, amikor eddig minden vere­kedésnek az volt a vége, hogy soha egyetlen olyan embert nem büntettek meg, aki verekedett s mindig azokat büntették meg, akik megveret­tek 1 (Erődi-Harrach Tihamér: Egyszer már be kell csukni a verekedőket és azokat, akik bántják embertársaikat.) Ügy van, ezért szó­lalok fel. En teljesen, tárgyilagosan, igazán, nem vallási szempontból nézem ezt a dolgot, hanem igenis a jogrend szempontjából, amelyre példát kell adni. Nem szabad nyíltan doku­mentálni, hogy a jogrend csődöt mond egy bizonyos kategóriával szemben, (Ügy van! jobb­felől.) hogy a törvények erejét csak lefelé al­kalmazzák s vannak az országban kivételes kategóriák, amelyekkel szemben a jogrend cső­dötmond akkor, amikor két félévre kizárják azt a hallgatót, aki gyávaságnak minősíti azt, hogy kétszázan megtámadnak egy embert, hogy kétszázan megtámadják a nőket. Igenis erről a helyről is meg kell állapítani, hogy hitvány gyávaság és szemtelenség, ha kétszázan támadnak meg egy embert, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) hitványság, ha nőket meg­támadnak és megvernek. Ha ezt megállapítjuk, akkor igenis, a legszigorúbb vizsgálatot kell követelnünk, de nem olyan vizsgálatot, amely azzal végződik, (Erődi-Harrach Tihamér: El­tussolással!) hogy azokat büntetik meg újra, akiket megvertek. (Rassay Károly: Hol van a rendőrség? — Erődi-Harrach Tihamér: Tessék a rendőrségnek leigazoltatni őket és bűnvádi el­járást indítani, mindjárt nem lesz verekedés. — Rassay Károly: Tessék megbüntetni őket! — Gál Jenő: Ünnepélyesen megígérte a kultuszmi­niszter, hogy rendet csinál és nem tudott ren­det csinálni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne tes­sék párhuzamos beszélgetést folytatni.

Next

/
Thumbnails
Contents