Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. Hiányos azért, mert Dréhr Imre ügyével, azzal elválaszthatatlanul összefüggően az egész állami háztartás vitelének, az egész állami háztartásnak, a pénzügyi gazdálkodásnak, a hatásköröknek, a számszéki ellenőrzésnek kérdése forog szóban. (Ügy van! Ügy van! n balés a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: De a mentelmi bizottságra ez nem tartozik! — Rassay Károly: De mireánk, a Képviselőházra tartozik! — Szilágyi Lajos: A képviselő úr a mentelmi bizottságról beszél!) T. Képviselőház! Teljes nyugalommal tárgyaljuk ezt a témát. En magam legalább obj aktivitásra törekszem. Azt mondottam ugyebár, hogy ezzel összefüggően és ettől elválaszthatatlanul meg kell állapítani, hogy kinek mi volt a hatásköre és ki lépte azt túli Egyszóval, itt minisztertanácsi jegyzőkönyvekről van szó és arról, hogy kié az anyagi és kié a bűnvádi felelősség. Engedelmet kérek, nem lehet csak egy embert kiválasztani (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) egy komplexusból, hanem ide kell állítani az egész komplexust, szét kell választani a hatásköröket és meg kell állapítani, hogy kinek milyen része, milyen hatásköre volt és ki lépte túl hatáskörét. (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Engedelmet kérek, ez elemi kérdés és ezért mondom, hogy a mentelmi bizottság jelentése hiányos (Rassay Károly: TTgy van!) De, azt hiszem, a megkereséssel szemben talán van védekezés is és azt a védekezést is hallanunk kell» mert ügyféli egyenlőség van. (Rassay Károly: TTgy van!) Meg kell hallgatnom a vádlót és meg kell hallgatnom a vádlottat. Ez az elemi igazság kérdése és amikor tőlem, törvényhozótól azt kérik, hogy függeszszem fel valakinek a mentelmi jogát, akkor nekem a lelkiismeretemmel kell számolnom s meg kell néznem, hogy vájjon zaklatás forog-e fenn, vagy pedig ki kell adni az. illetőt? Ahhoz, hogy ezt magamban eldöntsem, legelsősorban a tényállás teljes felderítésére és annak teljes ismeretére van szükségem. (Rassay Károly: TTgy van! Ez világos!) Nem lehet engem arra szorítani, hogy egyszerűen a megkeresés alapján formáljam meg a magam véleményét s éppen azért kérem, — és ez >az indítványom is — hogy küldjük vissza a mentelmi bizottságnak ezt a jelentést kiegészítés végett, mert ez a jelentés — amint arra majd az egyes konkrét esetek tárgyalása kapcsán rá fogok mutatni —- hiányos. Mindjárt rá fog jönni a t. Képviselőház, hogy ezen adatok alapján nincs abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést eldöntse. Különben is ez az egész ügy régen kinőtt az egyszerű mentelmi ügyek köréből (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és parlamenti bizottság- után kiabál. (Úgy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Eckhardt Tibor: Ez a lényeg!) Ha van olyan ügy, amely azt kívánja, hogy tíz évre visszamenőleg az egész állami gazdálkodást felfedjük és megvizsgáljuk, akkor ez az ügy ilyen. (Vázsonyi János: Nem lehet egyoldalú beállítással egyeseket, mint Krausz Simont, meghurcolni!) Felkérem e kérésem támogatására igen t. képviselőtársaimat pártkülönbség nélkül azért, mert a mentelmi jog egyike a legfontosabb közjogi jogosítványoknak és mert meg vagyok győződve arról, hogy képviselőtársaim közül a legtöbbnek sejtelme sem volt arról, ami itt történt. (Rassay Károly: TTgy van!) Ha egy kissé belepillantanak ennek az ügynek rejtelmeibe, ha majd mindjárt a konkrét ülése 1932 november 18-án, pénteken. 423 adatok kapcsán meg méltóztatnak látni, hogy mi van itt, akkor nem hiszem, hogy a mélyen t. Képviselőház pártjai között különbség támadna abbban a tekintetben, hogy itt teljes világosságot akarnak látni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Most méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek az egyes konkrét esetekre. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A mentelmi bizottság mélyen t. előadója megemlítette, hogy négy vádpontról van szó. Mi az első vádpont, amely miatt kérik a kiadatást? A magyar királyi népjóléti és munkaügyi minisztériumban 1927. és 1928. év folyamán Dréhr Imre akkori államtitkár rendeletére a több fővárosi intézetnél folyószámlán és betétként elhelyezett közjótékonysági segélyalap-pénzekből a pénzek bevonása után egy bankárnak 200.000 pengő, egy másik bankháznak 860.000 pengő, a Magyar-Német Mezőgazdasági Részvénytársaságnak 500.000 pengő fizettetett ki gyümölcsöző kezelés végett. (Rassay Károly: Dréhr Imre rendelkezésére történt ez?) Itt a következő kérdések merülnek fel. Először is, mik voltak ezek a közjótékonysági segélyalapok, hogyan képződtek ezek a segélyalapok, ki kreálta őket, ki irányította, ki vezette, (Rassay Károly: Ki ellenőrizte?) ki ellenőrizte ezeket és hol számoltattak el ezek az alapok? Én a zárszámadásokkal kapcsolatosan ' valóságos kutatást rendeztem az alapok után és megállapítottam — nem beszélve a régi alapokról — hogy 1921-ben kezdték ezeket az új alapokat összeállítani. Az első alap volt a vagyonváltság-alap. Ezt 1921-ben állították fel. Az 1923—24. évben már két alap van: a vagyonváltságalap és az üzemi beruházások alapja. Az 1924/25. évben az alapok négyre szaporodtak, 1925/26-ban lett öt alap, 1926/27-ben hat és 1929/30-ban 23 alap. Méltóztassanak csak meg figyelni: ezek között az alapok között egyet sem találtam azok közül, amelyekről az Esti Kurír november 16-iki számában szó van. Tudniillik az Esti Kurir a Magyar-Német Mezőgazdasági Részvénytársaság pénzutalványozásával kapcsolatban ezt mondja (olvassa): «Hivatalos kimutatás szerint 1928. február 15-én a népjóléti minisztérium a jótékony célú állami sorsjáíékalapból, a vármegyei segélyalapból, a felruházási akeióalapból és egyéb országos károk enyhítésére rendelt alapból 500 000 pengőt helyezett el a Magyar-Német Mezőgazdasági Részvénytársaságnál gróf Khuen-Héderváry Károly fedezeti váltója ellenében.» (Rassay Károly: Ezt Dréhr csinálta? — Dinnyés Lajos: Kreuger gyújtogatott e mellett!) Én végignéztem azokat az alapokat, amelyekről kimutatás van, de sehol ezeket az alapokat megemlítve nem láttam. (Eckhardt Tibor: Ez volt a titkos tartalék!) Gondolkodni kell és logikailag rájönni arra, mi és hogyan történt itt. Ugyebár, voltak a nagy állami feleslegek? A nagy állami feleslegeket a minisztertanács kezelés alá vette és átutalta az egyes minisztériumoknak. Most az egyes minisztériumok a nekik átutalt pénzekből folyószámlára, vagy betétre elhelyeztek bizonyos összegeket. Ebben azonban a törvény korlátot állít, mert az 1920 : XXVIII. te. 11. §-a kimondja (olvassa): «Állami bevételeket, illetőleg állami pénzeket pénzintézeteknél csak a pénzügyminiszter helyezhet el, illetőleg ilymódon elhelyezését és kezelését csak ő engedheti meg.» (Rassay Károly: De hol van megengedve, hogy me zőgazdasági vállalatnál helyezzék el?) Csak pénzintézetekről van szó; magánbankházakról sincs szó s még kevésbé van szó mezőgazdasági