Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

à?0 Àz országgyűlés képviselőházának 127. nagyobb üzletet, amely ugyanolyan nagyságú, most adták ki 2100 pengőért, az alapítványi házban pedig az étkezdés üzletéért ezidőszerint még 5000 pengőt fizet, tehát ennek az üzlethelyiségnek bére mégegyszer olyan magas. Ha nem volnának olyan szembetünőek ezek a magas bérek, akkor talán nem is jöttem volna ide a Ház elé, sőt ezt csak másodsorban tettem meg, mert először kétizben is küldöttséget vittem oda; és kérve kértem a bérek mér séklését. Az államtitkár úr azt mondotta, hogy a túlsó oldalon nem olyan értékesek az üzletek. Azok az üzletek, amelyekre céloztam, mint a háztartásé, ugyanazon az oldalon vannak, mint amelyen ezek az alapítványi házak vannak, mégis ezeknek bérei aránytalanul sokkal olcsóbbak. Nagyon örülök annak, amit az államtitkár úr kijelentett, hogy megvizsgálja a dolgot, és annak alapján — figyelemmel az ipar és kereskedelem súlyos helyzetére — orvosolni fogja ezeket a sérelmeket. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az államtitkár úr válaszát tudomásul venni, igen, vagv nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Dinnyés Lajos képviselői úr interpellációja a kultuszminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt "VJilmios /jegyző (olvassa): „Interpelláció a magyar királyi kultuszminiszter úrhoz. Van-e tudomása a kultuszminiszter úrnak arról, hogy az Országos Testnevelési Tanács évek óta akciót folytat, mely a marhabélyegakció néven ismeretes, és amelynek elszámolásai eddig nem hozattak nyilvánosságra. Hajlandó-e a miniszter úr azonnal intézkedni, hogy az Országos Testnevelési Tanács a marhabélyeg-akció Összes elszámolásait nyilvánosságra hozza? Dinnyés Lajos s. k." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Ebben az ügyben már tavaly interpellációt intéztem az akkori kultuszminiszter úrhoz. A kultuszminiszter úr akkor olyan választ adott, amelynek alapján feljogosítva voltam arra, hogy a kultuszminisztérium illetékes osztályával a tárgyalásokat megkezdjem. Ennek a tárgyalásnak lényege és célja az volt, hogy az Országos Testnevelési Tanács elszámolásait, különösen pedig az Országos Testnevelési Tanács által kezdeményezett marhabélyeg-akció el számolását átnézve, ez az elszámolás nyilvánosságra hozassék. Akkoriban az olimpiai versenyek előkészítése miatt ezt a dolgot nem firtattuk tovább, hanem hagytuk arra az időre, mikor ezeknek a versenyeknek vége lesz. Amint köztudomású, amikor elérkezett az olimpiai versenyekre való kiküldetés ideje, akkor a különböző valutadifferenciáik miatt itt nagy nehézségek állottak elő. Ezt az időt nem tartottam alkalmasnak, hogy az Országos Tanácsot ezekkel az ügyekkel megterheljük. Most, amikor vége van az olimpiai versenyeknek és a magyar nemzet fiai megmutatíáik, hogy a Dtmavölgyétoen él egy nemzet, amely megcsonkítottsága ellenére élni akar, kötelességemnek érzem ezt a kérdést ismételten a Ház színe elé hozni, különösen azért is, mert ez a kérdés elsősorban bennünket magyar ülése 1932 november l&-é»

y szerdán. mezőgazdákat is érdekel. Itt tudniillik olyan akcióról van szó, amelynek költségeit mir, magyar mezőgazdák rójuk le a testnevelés támogatásaira. Nagyon természetes tehát, hogy tudni akarjuk, hogy ezt az összeget milyen formában, (hol és mire fordítják. Itteni felszólalásom után részint a sajtóban, részint a Házban, de burkoltan az Országos Testnevelési Tanács főtitkári jelentésében is célzást tettek rá, hogy én az Országos Test nevelési Tanácsot méltatlan támadásiban ré szesítettem. Ez a támadás abbaoi állott, hogy én igenis, kértem és követeltem, hogy ennek a marhabélyegakciónak elszámolását méltóztassék nyilvánosságra hozni. Ebben az ügyben tárgyaltam a minisztérium illetékes tisztviselőivel, magával az államtitkár úrral és a miniszter úrral is, azonban olyan labirintus volt ebben az ügyben, hogy teljesen tiszta képet uem tudtunk akkor magunknak alkotni . Az Országos Testnevelési Tanács főtitkári jelentésében, amelyet az 1931. december 9-i teljes ülésen terjesztettek elő, a tanács gazdálkodása abban van összefoglalva, hogy az Országos Testnevelési Tanács bevételeként a totalizatőr adóból rendelkezésre áll 1,061.200 pengő. Ezen a teljes ülésen előterjesztették az 1932. évi költségvetést, és akkor megjegyzés történt ott abban az irányban, hogy az 1932. évi költségvetés összege 1,186.000 pengő. Ugyanakkor megjegyezték azt, hogy az 1932. évi költségvetés 200.000 pengővel Iciseblb a tavalyinál. Szóval itt pongyolán szerkesztett és pongyolán összeállított pénzügyi elszámolással állniuk szemben, mert a főtitkári jelentésben a bevételről csak az áll, hogy a totalizatőr adóból befolyt ennyi és ennyi, az előirányzatban pedig az 1932. esztendőre a következő bevételi részletezések vannak: totalizatőr adóból be fog folyni körülbelül egymillió pengő, bukmékeradóból 55 ezer pengő, testnevelési járulékból 115.000 pengő, kamatokból, tandíjakból ennyi és ennyi. Itt azután az 1932. évi elszámolásban ismételten kísért a marhabélyegakció, amelyről csak beszélnek, amelyről csak Ihallunk lépten-nyomon, amely megvan, de hivatalos helyekről, magából az Országos Testnevelési Tanácsból ebből az elszámolásból mind

; a mai napig semmi napvilágot nem látott. Mindannyian, az Országos Testnevelési Tanács jelenlegi elnöke is, foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nem én vagyok az első, aki ezt a kérdést előhozom és eziránt érdeklődöm. Kelemen Kornél képviselőtársunk már annak idején követelte ezeket az elszámolásokat, követelte, hogy ennek a marhabélyegakciónak egész elszámolását, bevételi összegét, annak hovafordítását méltóztassék már egyszer a Ház elé vagy pedig a nyilvánosság elé hozni. Ez olyan tétel volt, amelyet dugdostak ide, dugdostak oda, és nem tudom, mi oka lehet és mi oka volt az eddigi vezetőségnek arra, hogy ezt a kérdést itt elrejtve tartotta és fél ennek a kérdésnek nyilvánosságra hozatalától. (Egy hang a baloldalon: Mekkora lehet?) Erre vonatkozóan összegszerűleg senki semmiféle véleményt, pozitívumot mondani nem tudott. Beszéltek egyesek százezer pengő évi bevételről, de hallottunk 500.000 pengőről is; fix dolgot, biztosat e téren senki itt hivatalosan nem tud. Itt van — mondom — maga az elszámolás, amelyet még nem láthattunk, itt van a főtitkári jelentés, ahol egymilliós tételről van szó. ahol egy körülbelül való elszámolást nyújt be az Országos Testnevelési Tanácsnak. Ezek mind olyan dolgok, amelyek semmikép sem szolgálhatják azt a celt, ho^y az