Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. az elmúlt évek zárszámadásait nézzük, azt látjuk, hogy a Bethlen-kormány az 1924/25. költségvetési évtől, az 1930/31. költségvetési évig bezárólag, a mezőgazdaság fejlesztésére mintegy kilencvenmillió pengő hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönt folyóstíott, azonkívül pedig a vízitársulatoknak, nevezetesen az ármentesítő és belvízlecsapoló társulatoknak mintegy nyolcvanmillió pengőt. Tehát a mezőgazdaságot terhelő és speciálisan mezőgazdasági célokra igénybevett hosszúlejáratú törlesztése« kölcsönök nagyrésze nem bekebelezett, tehát nem jelzálogos kölcsön és így a gazdavédelmi rendeletben foglalt kamatcsökkentési kedvezmény ezekre a be nem kebelezett, tehát nem. jelzálogos törlesztéses kölcsönökre nem vonatkozik. Ha csupán a vízitársulatok, tehát az ármentesítő és belvízlecsapoló társulatok által igénybevett kölcsönöknél maradunk, akkor — amint az előbb már hivatkoztam rá — tekintetbe kell vennünk, hogy a Bethlenkormány legutolsó két évében ármentesítési és lecsapolási célokra folyósított kölesönök összege mintegy nyolcvan millió pengőt tesz ki. Ezeket az összegeket az ármentesítő társulatok 17 évi hosszúlejáratú kölcsönök formájában vették igénybe. f Ezeknek a kölcsönöknek felhasználásával a vízitársulatok mintegy egymillió kataszter holdnyi területet szabadítottak fel a vadvizek uralma alól és tették azt a mezőgazdasági kultúra számára hozzáférhetővé. Egyegy kataszteri hold beruházási költsége a nagyobb vízitársulatoknál körülbelül 60—70 pengőre rúgott, a kisebb társulatoknál pedig mintegy 801—90 pengőt tett ki. Amint említettem, a vízitársulatok ezeket a kölcsönöket 17 évi törlesztésre kapták, a kamatteher évente 7 és V2%-ot tesz ki, a törlesztési részlet 3%-ot, tehát évente az annuitási részlet megfelel 10 és %%nak. A nagyobb vízitársulatoknál tehát egy-egy kataszteri hold területet körülbelül 8—9 pengő, a kisebb társulatoknál pedig 10—11 pengő is terhel csupán beruházási költségek címén. Ha most ehhez hozzászámítjuk a fenntartási és igazgatási költségeket is, amelyek a kisebb társulatoknál 2—3 pengőnek, a nagyobb társulatoknál 4—5 pengőnek felelnek meg, akkor könnyű kiszámítani, hogy azoknál a vízitársulatoknál, amelyek a legutóbbi 6^—7 évben végeztették el munkálataikat, egy-egy kataszteri holdnak csupán az ártéri járuléka meghaladja a 10 pengőt. A legtöbb vízitársulatnái tz 10—15 pengő között van. Könnyű kiszámítani, hogy a mezőgazdaság mai lecsökkent jövedelmezősége mellett milyen súlyos terhet jelent ez az ártéri érdekeltségre, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy e mellett a, nagy beruházási teher mellett az ártéri érdekeltség még egyéb kötelezettségeknek is köteles eleget tenni, nevezetesen köteles még a rendes adóterheket is viselni. Ez a teher ma elviselhetetlenül súlyos azoknál a társulatoknál is, amelyeknél a lecsapolás valóban sikerült, tehát amelyeknél a lecsapolt területek valóban használhatóbbakká, valóban termőbbekkó lettek, de ez a teher sokkal fokozottabb mértékben sújtja azokat a területeket, amelyeknél a lecsapolás nem járt olyan sikerrel. Elegendő, ha utalok a Dunavölgyi Lecsapoló Társulat példájára. Amint az köztudomású és amint azt a Képviselőházban több ízben hangoztatták, — különösen állandóan felhozták ezeket a panaszokat Váry Albert és Dinnyés Lajos t. képviselőtársaim — a Dunavölgyi Lecsapoló Társulatnak körülbelül 123.000 kataszteri holdat kitevő ártéri területéből a lecsapolás után is , hasznavehetetlen maradt, mert mintegy 25.0UU ülése 1932 november 16-án, szerdán. 363 kataszteri hold teljesen vádszikes terület, amely teljesen terméketlen, ezenfelül pedig mintegy 35.000 kataszter holdnyi terület ugyancsak szikes, amely csak alig vált használhatóbbá a lecsapolás után. (Dinnyés Lajos: Az ártéri járulékot meg kíméletlenül behajtják!) Akkor tehát, amikor ezeknek a lecsapolt területeknek eg^ nagyrésze a magas beruházási költségeknek egyáltalában semmi előnyét sem látta, az állam ezektől a vízitársulatoktól még mindig 7 ésV2% kamatszolgáltatást követel, tehát azt a magas kamatszolgáltatást, amelyet egészen más jövedelmezőségi viszonyok között már évekkel ezelőtt megállapított. Ezek előrebocsátása után tehát tisztelettel azt a kérdést intézem a t. pénzügyminiszter úrhoz: hajlandó-e a kormány intézkedni aziránt, hogy a mezőgazdaság által igénybevett és mezőgazdasági célokra felhasznált, be nem kebelezett, tehát nem jelzálogos hosszúlejáratú törlesztéses kölesönökre is kiterjesztessék a legutóbb kiadott gazdavédelmi rendeletnek az az intézkedése, amely a hosszúlejáratú jelzálogos törlesztéses kölcsönök kamatterhet évi 5%-ra szállítja le? (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! A 33-as bizottságban, amikor a bizottság az új gazdarendeletet tárgyalta, volt szerencsém már részben megfelelni azokra a kérdésekre, melyeket az igen t, képviselő úr feltett. Sajnos, csak a sajtó útján és kivonatosan lehetett azokat ismertetni és így egypár részletre talán legyen szabad most kitérnem. (Halljuk! Halljuk!) Amikor tervbe vettem és a rendelet kapósán meg is valósítottam azt az elgondolást, hogy a hosszúlejáratú jelzálogkölcsönöknek, a záloglevelek és kötvények kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönök annuitása egy év tartamára átmenetileg 5%-os kamatbázison állapíttassék meg, tudtam nagyon jól, hogy olyan intézkedést teszek, amelyet nem tudok generalizálni. De ennek ellenére szükségesnek tartottam megtenni ezt, mert nézetem az, hogyha az ember egy bizonyos ponton tud segíteni a mezőgazdaság eladósodottságának a terhén és azt a mai viszonyokkal bizonyos arányba tudja hozni, ezt akkor is meg kell csinálnia, ha egyéb területeken ilyen könnyítés előfeltételei nincsenek meg. Ez nem egyoldalú kedvezés, hanem a lehetőség határai közé való segítés. Mik ennek a lehetőségnek a határait Kijelentettem akkoriban, — és ezt most itt is megismétlem — hogy olyan rendelkezést, amely az egész hitelszervezetet megrázkódtathatná, olyan rendelkezést, amely a hitel cirkulációt is lekötné, nem tulnék javasolni. Meg tudok azonban csinálni egy ilyen átmeneti kamatkönnyítést ott, ahol a végső hitelező kezet meg tudom találni s ahol erre a kamatkedvezmény következményeit át tudom hárítani. Ez a zálogleveles és jelzálogos kötvény kölesönöknél megvolt, ahol a kötvény-, illetőleg záloglevélhitelezők összeségében a végső hitelező kezet az ember megtalálhatja, azonban nem áll ez a rövidlejáratú és be nem kebelezett kölcsönökre; s nem áll ez — más okból — az úgynevezett vízitársulati kölcsönökre sem. Ami a rövidlejáratú kölcsönöket és a nem záloglevél kibocsátásának alapjául szolgáló egyéb kölesönöket illeti, ezeknél csak a közvetítő szervet ismerem, de a végső kéz részben a külföldi hitelező, akivel szemben a kamatkérdések még mindig rendezetlenek, részben pedig a betétes, akinek az érdekeit védeni kell, mert egészséges tőkeképződés és a tőke rezervoár