Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. kereskedelemmel és az erősebbnek a gyöngékkel való egyenlőtlen harcát mutatja. Alapít valaki egy gyárat, megkapja a kedvezményeket, összeköttetésbe lép a kereskedőkkel és velük bizományi szerződéseket köt, amelyekben a kereskedők kötelezik magukat arra, hogy cisak az ő áruit tartják, csak az ő áruinak csinálnak reklámot. Záros (határidőre kötbér mellett kötelezik magukat erre. Amikor az árut bevezették, akkor egyszerre megjelenik a porondon a gyári cég és azt mondja: amit ti csináltatok mint üzlet, mint a fogyásátó közönséggel érintkezésben levő kereskedelmi vállalkozás, most azt is én fogom csinálni. (Müller Antal: Csak nem a Pók. — Vázsonyi János: Feketepók!) De a Pók; nagyon jól méltóztatott ráhibázni. Valóban a neve is nagyon ráillik. Pókszerű behálózás történt a textilpiacon, amiről nem volna érdemes a nemzet nagy tanácskozótestületében szót emelni, ha az a kirívó és rikító példa nem mutatná exiszteneiák szemünk előtt történő romlását. Amikor ezek a szerződések a kizárólagos darusítás kötelezettségével érvényben vannak, akkor ez a gyári cég a maga tőkeerejével jön a kereskedők nyakára s olyan áruházat létesít, amelyben ugyanazt árusítja, amire kötelezte a kereskedőket, hogy árusítani fogják; most ő maga fogja árusítani a közönség felé. mégpedig nem valami tetszetős és lojális kereskedői formák között. (Dinnyés Lajos; Yoyo-val!) Ezt is nagyon jól méltóztatik mondani: az ajándékadás csalogatásával, valósággal a külvárosok legmesszebb eső frontján is a divatból már kiment csalogató módszerrel. Ezzel a valóságos kereskedelmi hityányiságba menő módszerrel, a vevőközönség édesgetésével rontja meg ez a cég azoknak exisztenciáját, akik az ő vazallusai, akik az ő valóságos adófizetői s akiket sarcol azzal, hogy kötelezi őket, hogy ugyanazon az áron adják az árukat, mint ő adja. De ez még nem elég. Ezek a cikkek leírják s a nyilvánosság elé állítják, hogy ez a cég ahhoz a raffinement-hoz is folyamodik, hogy kiírja: (Selejtes áru — és azt olcsóbban adja, amikor azonban a kereskedők ezekbe az üzletekbe küldenek, kiderül, hogy abszolúte nyoma sincs annak, hogy ezek az. áruk valami más, valami selejtes áruk volnának. Vagyis ez a cég- konkurrenciát csinál saját vevőinek. Jellegzetes esemény adódott a múlt esztendőben, t. Képviselőház. A múlt esztendőben, amikor azt kezdték észlelni, hogy ilyen Pók.áruházak íhiálózzák be a tisztességes kereskedelmi exisztenc iákat minden városrészben, írtak neki egy levelet: uram, mit csinálsz, tönkreteszei bennünket, így nem tudunk veled lépést tartani, ha te úton-útfélen konkurráló áruházakat teremtesz nekünk. Erre a Pók. a következő kedveskedéssel szolgált a kereskedőknek (olvassa): «Tudomást szereztünk oly híresztelésekről, amelyek szerint a Gfb. harisnyagyár Pók.-áruház néven detail-üzleteket fog felállítani Budapesten és a vidéken. Ezek a hírek éppolyan tévesek, mint fantasztikusak. Nincs semmi okunk arra, hogy gyárunk, mely egész termését sokszáz vevőjénél még a mai viszonyok között is könnyen elhelyezi, magára vállaljon olyan horribilis befektetést, amilyet ilyen finom harisnyaüzletberendezések megkövetelnek; megnyugtatjuk tehát a kereskedelmet.» Amikor ezt megkapták, azt mondották, hogy talán beszünteti ezt a vállalkozást. Mi történt? Utána a Rákóczi-úton, a Lipót-kőrúton és mindenfelé szaporodnak a ülése 1982 november 16-án, szerdán. 361 I fényesebbnél-fényesebb áruházak, amelyek ezt a konkurrenciát folytatják. A kereskedelemügyi miniszter úr ezt kellő időben észrevette, leírt a Gyosz.-hoz és tudomására juttatta, hogy ez nem találkozik helyeslésével és kérte, hogy hasson oda, hogy a gyáripari vállalatok ne csináljanak konkurrenciát a kereskedőknek. Természetesen a törvény szerint ez szabad, a törvény szerint lehet, sőt nagyon háládatlan dolog a kereskedelem szabadsága ellen beszélni. De a kereskedelem szabadossága ellen igenis, fel kell szólalni. Erre a Gyosz. felterjesztést intézett a kormányhoz, amely felterjesztésben azt mondotta, bogy igen helyesek a miniszter úr észrevételei és oda fog hatni, hogy a gyáripari vállalatok ne csináljanak konkurrenciát a kereskedelemnek. Erre az történt, hogy a Pók. fogta magát, fütyült minden rendelkezésre és annál inkább szaporította és szaporítja ezt a vállalkozást. A múlt ciklusban hoztunk itt egy törvényt, — nagyon sokan felszólaltunk a törvényjavaslat ellen — az uzsoratörvényről volt szó, amely azóta törvénnyé vált. Különösen egy szakasza ellen szólaltunk fel. Most szeretném és érdemes is volna, miután mostanában úgyis divat az álláspontokat revízió alá venni, ha az e tekintetben való állásfoglalást revideálnák. Volt abban a javaslatban egy szakasz, amely aképpen van formulázva, hogy a kizsákmányolás vétségét követi el az, aki valakinek függő viszonyát felhasználja arra, hogy a függőségi viszony folytán olyan hasznokra tegyen szert, amelyek normális körülmények között el nem érhetők. Ilyen esetben nullifikálható a szerződés és kártérítésben marasztalható el az ilyen kizsákmányoló. Az élet olyan helyzeteket termel ki, amikre a törvényhozás nem is gondol, hogy például valaki azzal a fondorlattal és alattomos elhatározással kössön szerződést 200—300 kereskedővel, hogy azok jóhiszeműleg kötelezzék magukat, hogy függő viszonyba jussanak a Pók.kal, (Müller Antal: A Gfb.-vállalattal!) kötelezik magukat, hogy csak ezt a Gfb.-portékát tartják és reklámozzák s amikor ezt becsületesen elvégzik, jön a Pók. és megfojtja őket; nyit a nyakukra 2—3—4—5 fényes boltot, amelyekbe csalogatja a vevőket. Es ezt a helyzetet, amikor tehetetlenül vergődik az a kiskereskedő a Pók. hálójában, kihasználva, megfojtja a kereskedőt; megfojtja pedig azért, mert szerződéses és függő viszonyban van vele, mert kötbérért tudja perelni, a hitelét meg tudja vonni és tönkre tudja tenni. Az élet kitermelte az ilyen nyilvánvaló kizsákmányoló helyzetet, amellyel szemben a kormánynak hivatalból kell a megtorló lépéseket életbeléptetnie. Meg kell védeni száz és száz adóalanyt. Én hajlandó vagyok a pénzügyminiszter úrnak adatokat bocsátani a rendelkezésére abban a tekintetben, hogy amióta itt ez a meg nem engedett művelet folyik, ezeknek a kereskedőknek a fizetőképessége hallatlanul hanyatlik. Nem lehet ezt ölhetett kezekkel nézni, ez ellen fel kell szólalni és intézkedéseket, mégpedig haladéktalan intézkedéseket kell tenni. Mondok egy reparációt, ha meg méltóztatnak engedni, amivel ez elérhető. Attól a gyári vállalkozástól, amely visszaél a kormánynak azzal a kedvezményével, hogy vámkedvezménnyel hozza be a gyártáshoz szükséges árukat, meg kell vonni az ilyen vámkedvezményt, mert ez a kormánynak hatalmában van. Az egyéni megtorlásnak ez az az esz-