Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
Az országgyűlés képviselőházának 127. győrnek köz- és magánfogyasztásra villamossági áramot szolgáltasson. A szerződés oly kedvezőtlen volt a községre, hogy úgy a várme gyei közgyűlés, mint a belügyminiszter (utóbbi 2682/1917./IV. szám alatt) csak azzal hagyta jóvá, hogy a háborúokozta nagy petróleumhiány és a diósgyőri hadianyaggyár közbiztonsága szükségessé teszi a villamosítást. De mind a két felettes hatóság felhívta a község elöl járóságát, hogy normálisabb viszonyok bekövetkeztével a község érdekében rendezze ügyét a villamostársasággal. Semmi sem történt ez irányban azóta. Ehelyett az történt, hogy a részvénytársaság leállította villamosüzemét, mert a diósgyőri állami vasgyárral olyan megállapodást kötött, hogy az 5*6 fillérért bocsátja a társaság rendelkezésére az áramot. Ezt az 1924-ben kötött megállapodást 1927-ben úgy módosították, hogy az állami vasgyár 4-6 fillérre mérsékelte az áram kilowattját. A társaság pedig ugyanezt az áramot transzformálva szekunderárammá, 60 fillérért adja a közönségnek. Tud-e erről a t. miniszter úr és hajlandó-e ezen az égbekiáltó árdrágításon főfelügyeleti jogának érvényesítésével változtatni 1 ? Hajlandó-e különösen megvizsgálni: 1. mi az oka annak, hogy a diósgyőri állami vasgyár 4-6 fillérért adja el az áramot kilowattonként a miskolci villamostársaságnak, mikor ugyanezt az áramot ez az állami segítséget bő : ven igénybevevő állami üzem a honvédelmi tárca keretében fenntartott diósgyőri úgynevezett új gyárnak 8 fillérért számítja fel? 2. nem látja-e szükségét a m, kir. kormány, hogy Borsod vármegye legnagyobb községének, mely igen nagy részben vagyontalan munkásságból és kispolgárságból áll, védelmére siessen a példátlan kiszolgáltatottságában s ezt a megokolatlanul magas áramdíjat, mely a beszerzés árát több mint tízszeresével haladja meg, megfelelő eszközökkel ne csak leszállíttassa a normális mértékre, hanem e szembeszökő árdrágítást meg is torolja 1 ? 3. hogyan történhetett meg az, hogy a diósgyőri állami vasgyár, amely köztudomás sze- j rint súlyos ráfizetéssel működik és jórészt köz- j adókból nyert magasabb állami érdekből támogatást, évek óta ilyen szokatlanul alacsony ter- J melési áron bocsátja a, f villamosáramot egy ma- j gántársaság rendelkezésére, alacsonyabb áron, mint egy testvéri és szomszédos közüzemnek? } Budapest, 1932 november 7. vitéz Biajcsy-Zsi- j linszky Endre s. k.» Az interpelláló képviselő urat. illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Majdnem szimbolikusan egymás mellé került mai két^ interpellációm: egyik a nagybirtokról, a másik arról a kapitalizmursól, amelyet mindig csak macskaköröm között lehet említeni. Ez ugyanis nem európai stílusú kapitalizmus, amelynnek olyan kilengései és j formái vannak, aminőt ez a diósgyőri eset is j mutat és bizonyít. ! Itt valóban példátlan esettel állunk szemben. Egy magántársaság, a miskolci vallamos- j sági részvénytársásaság, a zavaros háborús í időkben, 1917-ben szerződést kötött Miskolc vá- í rosával, hogy kizárólagossági joggal szállítja j a városnak és magánosoknak a villamosáramot, j Ugyanilyen szerződést kötött Diósgyőrrel is. A ! szerződés annyira igazságtalan volt Diós- j győrre és Miskolcra nézve és a lakosságot any- | nyira súlytó volt, hogy a vármegyei közgyűlés j és a belügyminiszter azzal hagyta csak jóvá, hogy most fontos állami érdekből, az ottani ! JCÉPVISELŐHÁZI XAPLó XI. ülése 19S2 november 16-án, szerdán. 357 hadiüzemek érdekében szükség van a minél előbb való villamosításra, de hozzátette, hogy felhívja a községet arra, hogy amint normális viszonyok térnek vissza, revideálják ezt a szerződést és a lakosságra nézve előnyösebb szerződést kössenek. Tehát már az alapvető szerződés is súlyos szociális hibákban szenvedett. Ez a villamossági részvénytársaság 1924ben csodálatos módon szerződést kötött az egyik állami üzemmel, a diósgyőri vasgyárral, amely szerint leállítja a maga villamosüzemét és a diósgyőri vasgyárnak az áramát használja fel a maga céljaira. A szerződésben 5"6 fillért kötött ki magának a részvénytársaság, 1927-ben azonban új szerződést kötöttek, illetőleg a régit megújították azzal, hogy az 5'6 filléres — kilowattórára vonatkozó — áramárat leszállítják 4'6 fillérre. Aki egy kicsikét járatos ezekben a dolgokban, az tudja, hogy ez körülbelül alatta volna magának az előállítási árnak is. De körülbelül ezt bizonyítja, bár nem vagyok szakember ezekben a kérdésekben, az is, hogy ugyancsak a diósgyőri vasgyár egy, a honvédelmi minisztérium kezelésében lévő másik diósgyőri közüzemnek, az úgynevezett új gyárnak nem 4'6 fillérért, hanem 8 fillérért számítja az áramot. Az a furcsa helyzet állott tehát elő, hogy egy közüzem a testvér közüzemnek kétszer akkora áron szállítja az áramot, mint egy magántársaságnak. Ez magában is lehetetlen állapot, hát még ha_ hozzávesszük és feltesszük a kérdést, hogy vájjon ez a 4'6 filléres áram hogyan változik át 60 filléres árammá akkor, amikor a fogyasztókhoz, a községhez, vagy a község lakosaihoz érkezik? Ezt kérdezik már esztendők óta Diósgyőr lakosai és nem kaptak rá választ. A miniszterelnök úr a maga 95 pontjában a kapitalizmus kilengéseiről és visszaéléseiről is nyilatkozott. Itt van az alkalom, egy konkrét alkalom, amikor bebizonyíthatják, hogy ezen a téren is új stílust akarnak megvalósítani. Itt három kérdés merül fel, amelyekre én választ kérek. Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelmi miniszter úr nincs jelen, de remélem, hogy azért mégis választ fogok kapni tőle ebben a kérdésben és nem fog engem arra szorítani, hogy ezt az interpellációmat egészen más hangnemben ismételjem meg. Az első kérdés: hogyan szállíthatja a vasgyár egy magánüzemnek a maga áramát önköltségi áron, vagy önköltség alatt? Hogy ez nem természetes dolog, azt hiszem, a t. túloldal néhány jelenlévő képviselője is elismeri. A második kérdés: miért szállítja drágábban a közüzemnek, kétszer olyan áron, mint a magánüzemnek? A harmadik kérdés: adjon a t. miniszter úr megfelelő vizsgálat során választ arra, hogy a 4.6 filléres ár hogyan emelkedik 60 fillérre? Az egyik rejtélyt mindenesetre a honvédelmi miniszter úrnak is segítenie kell a maga tényezői révén kibogozni. A t. kereskedelemügyi miniszter úrnak és a kormánynak megvan a maga módja ahhoz, hogy ebbe a kérdésbe beavatkozzék, elsősorban megvan a nagyon precízen megállapított jogalap abban a bizonyos szerződésben, amelyet a belügyminisztérium 1917-ben az általam már előadott megokolással 2682/IV. számú rendelettel hagyott jóvá. Tessék a kereskedelemügyi miniszter úrnak visszamenni eddig a rendeletig, azt megvizsgálni és követelni az alapvető 51
