Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

350 Az országgyűlés képviselőházának 127. érdekében — hogy különösen egynémely vá­ros vezető körei minden lehetőt elkövettek a nyomor enyhítése érdekében, és nem rajtuk múlott, hogy ezeken a területeken mégis hal­latlan módon pusztított a nyomorúság. Az idén azonban még annyit sem látok, mint amennyi tavaly történt. Éppen ezért kénytelen vagyok a mélyen t. kormányhoz fordulni eb­ben a kérdésben, noha nem vagyok barátja a jótékonykodásnak, nem vagyok barátja a nyomorenyhítő akcióknak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Propper Sándor: Kérek öt percnyi meg­hosszabbítást. Elnök: Méltóztanak az öt percnyi meg­hosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Propper Sándor: Nem vagyok barátja azoknak a reklámízű polgári jótékonykodási akcióknak, amelyekkel a nyomort enyhíteni nem lehet, csak a birtokon belül lévők lelki­ismeretét lehet ezáltal kevéssé megnyugtatni, ebből azonban kenyér, munka, megnyugvás, enyhülés nem következik. De az említett ok­ból kénytelen vagyok a kormányhoz fordulni ebben a kérdésben, és ha interpellációmban mégis nyomorenyhitésről beszélek, akkor ez­zel elvi álláspontomat nem adom ugyan fel, de legalábbis túlmegyek elvi felfogásomon, amely abban jut kifejezésre, hogy munkaké­pes, dolgozó embereket nem holmi jótékony­kodásokkal, nem keserűen rohamleveseknek elkeresztelt rántottleves-akciókkal, fahasoga­tással és útjavítgatási inségmunkákkal, (Mül­ler Gyula: Csak ebből lenne elég!),^ amelyekért fizetnek néhány fillért, kell elintézni. Ha a kormány tud olyan apodiktikusan kijelenté­seket tenni, mint amilyeneket tett különösen a legújabb kormány, akkor az ai kormány vi­selje is annak konzekvenciáit! Ha ő tényleg az ország családfőjének tartja magát, akkor nem elég az, ha ilyen üres kiszólások elpuf­fognak, amelyeknek azonban semmiféle alap­juk és tartalmuk nincsen, hanem a kormány viselje is a magára vett felelősséget, tessék a kormányak intézkedni. Tessék a kormánynak munkaalkalmakat teremteni, tessék a kor­mánynak kenyérhez juttatni mindazokat, akiknek kenyerük nincsen. Nekünk, ellenzéknek nem lehet más sze­repünk, mert nincs más hatáskörünk, mint az, hogy erre a kormány figyelmét felhívjuk. Ha volna hatáskörünk, ha volnának eszközeink, akkor talán mást tehetnénk, minthogy azon­ban a mi kezünkben nincs más, mint az ösz­tönzés, tehát ezt kell felhasználnunk. Én na­gyon komolyan figyelmeztetem a kormányt, teremtsen munkaalkalmakat, teremtsen rög­tön, ha pedig nincsenek munkaalkalmak, ak­kor adjon segélyt. És ha tudott pénzt előte­remteni, ha tudott adókat kivetni — a leg­utóbbi kimutatás szerint 89 millió pengő folyt be kenyéradóból, abból az adóból, amelyet még az inség-kenyérrel is megfizettetnek, amely még a munkanélküli családok gyerme­keinek kenyerét is terheli, — ha tehát van erre 89 millió, akkor az éhezők, a dolgozók számára, is kell valahol lennie ebben az or­szágban egy olyan forrásnak, amelyet lehet igénybevenni. Mélyen t. Képviselőház és mélyen t. kor­mány, frázisokkal és pattogó vezényszavak­kal ezeket a kérdéseket megoldani nem lehet. Ellenben itt van a tél, itt van a nyomorúság, ülése 1932 november 16-án, szerdán. kopogtat, dörömböl most már az ajtón, tessék ezzel a kérdéssel nagyon komolyan foglal­kozni és tessék nagyon komolyan olyan rend­szabályokat hozni, olyan intézkedéseket foga­natosítani, amelyek ezt a most következő 1 , na­gyon borzalmasnak ígérkező telet elviselhe­tővé teszik nemcsak a nagybirtokosok szá­mára, hanem a munkanélküli munkások, az állástalan tisztviselők számára is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szó­lani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! A képviselő úr a pestkörnyéki nyomorra hívta fel a figyelmet, és azokról az intézkedésekről kívánt a kor­mány részéről felvilágosítást, amelyek a pest­környéki nyomor enyhítése érdekében tör­ténnek. Készséggel elismerem, hogy a városi jel­legű nyomor a legélesebben éppen Pestkörnyé­kén ütközik ki, mert hiszen a lakosság mi­volta olyan, hogy természetesen f itt halmozó­dik össze a szegénység és az ínség. Ezért ter­mészetes dolog az is, hogy a kormány éppen Pestkörnyékére fokozott gondot fordított és kíván fordítani az ínségenyhítés lebonyolítása során. Azt hiszem, méltóztatnak tudni, t. Képvi­selőház, hogy a kormány az idén, tekintette! arra, hogy a költségvetés keretei vajmi ke­vés módot nyújtottak az ínségenyhítés céljára felhasználandó összegek kiszakítására, — már tudniillik a városi ínségenyhítést értem ez­alatt — elsősorban az autonómiáknak, a váro­soknak adóztatási jogát vette igénybe a vég­ből, hogy a szükséges anyagi eszközök elŐ­teremtessenek. Történt ez azért is, hogy ne találkozzunk újra azzal a szemrehányással, amellyel a t. képviselő úr most interpellá­ciója során is illette az előző kormányt, hogy tudniillik tavaly ínségadót szedett és az ínség­adó hozadékának csak egy igen jelentéktelen részét fordította az ínség enyhítésére. Igen, mert a budgetnek egyéb szükségletei is vol­tak, azt az adót más célokra is fel kellett használni. Az idén a kormány, alapos vizsgá­lat alapján, megállapította azokat a szükség­leteket, amelyekkel az egyes városok bírnak az ínség enyhítése céljából, és megállapította a fedezetet is. Meg kell itt jegyeznem, hogy a városok kellő gondossággal már költségveté­seikben is gondoskodtak bizonyos összegekről az ínség enyhítése végett. Hogy csak egy szá­mot mondjak, a pestkörnyéki városok — csak a városokról beszélek — költségvetéseiben kö­rülbelül félmillió pengő volt beállítva az ín­ségenyhítés céljaira. (Propper Sándor: Össze­sen?) Összesen. Ez mint fedezet természetesen szintén figyelembe jön. A kormány, hogy az autonom adóztatás módján szerezze meg a további fedezetet, ki­bocsátotta ismert rendeletét, — amellyel itt részletesebben nem akarok foglalKozni, — amely bizonyos adópótlékoknak beszedése út­ján biztosítja a városok részére a fedezetet. Meg kívánom jegyezni mindenféle kétellyel szemben, hogy ezeknek az adóknak beszedése abszolút biztonsággal meg fog történni, mert ezek az adók mindenféle egyéb adóval szem­ben preferenciával bírnak a rendelet értelmé­ben, úgyhogy mindaddig, amíg a városok ezt az adót be nem «zedték, minden krajcár adó­bevétel elsősorban ezeknek az adóknak fede­zésére fordítandó. így tehát azok az összegek, amelyek a városoknál mint adóbevételek pre-

Next

/
Thumbnails
Contents