Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
350 Az országgyűlés képviselőházának 127. érdekében — hogy különösen egynémely város vezető körei minden lehetőt elkövettek a nyomor enyhítése érdekében, és nem rajtuk múlott, hogy ezeken a területeken mégis hallatlan módon pusztított a nyomorúság. Az idén azonban még annyit sem látok, mint amennyi tavaly történt. Éppen ezért kénytelen vagyok a mélyen t. kormányhoz fordulni ebben a kérdésben, noha nem vagyok barátja a jótékonykodásnak, nem vagyok barátja a nyomorenyhítő akcióknak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni. Propper Sándor: Kérek öt percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztanak az öt percnyi meghosszabbítást megadni! (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Propper Sándor: Nem vagyok barátja azoknak a reklámízű polgári jótékonykodási akcióknak, amelyekkel a nyomort enyhíteni nem lehet, csak a birtokon belül lévők lelkiismeretét lehet ezáltal kevéssé megnyugtatni, ebből azonban kenyér, munka, megnyugvás, enyhülés nem következik. De az említett okból kénytelen vagyok a kormányhoz fordulni ebben a kérdésben, és ha interpellációmban mégis nyomorenyhitésről beszélek, akkor ezzel elvi álláspontomat nem adom ugyan fel, de legalábbis túlmegyek elvi felfogásomon, amely abban jut kifejezésre, hogy munkaképes, dolgozó embereket nem holmi jótékonykodásokkal, nem keserűen rohamleveseknek elkeresztelt rántottleves-akciókkal, fahasogatással és útjavítgatási inségmunkákkal, (Müller Gyula: Csak ebből lenne elég!),^ amelyekért fizetnek néhány fillért, kell elintézni. Ha a kormány tud olyan apodiktikusan kijelentéseket tenni, mint amilyeneket tett különösen a legújabb kormány, akkor az ai kormány viselje is annak konzekvenciáit! Ha ő tényleg az ország családfőjének tartja magát, akkor nem elég az, ha ilyen üres kiszólások elpuffognak, amelyeknek azonban semmiféle alapjuk és tartalmuk nincsen, hanem a kormány viselje is a magára vett felelősséget, tessék a kormányak intézkedni. Tessék a kormánynak munkaalkalmakat teremteni, tessék a kormánynak kenyérhez juttatni mindazokat, akiknek kenyerük nincsen. Nekünk, ellenzéknek nem lehet más szerepünk, mert nincs más hatáskörünk, mint az, hogy erre a kormány figyelmét felhívjuk. Ha volna hatáskörünk, ha volnának eszközeink, akkor talán mást tehetnénk, minthogy azonban a mi kezünkben nincs más, mint az ösztönzés, tehát ezt kell felhasználnunk. Én nagyon komolyan figyelmeztetem a kormányt, teremtsen munkaalkalmakat, teremtsen rögtön, ha pedig nincsenek munkaalkalmak, akkor adjon segélyt. És ha tudott pénzt előteremteni, ha tudott adókat kivetni — a legutóbbi kimutatás szerint 89 millió pengő folyt be kenyéradóból, abból az adóból, amelyet még az inség-kenyérrel is megfizettetnek, amely még a munkanélküli családok gyermekeinek kenyerét is terheli, — ha tehát van erre 89 millió, akkor az éhezők, a dolgozók számára, is kell valahol lennie ebben az országban egy olyan forrásnak, amelyet lehet igénybevenni. Mélyen t. Képviselőház és mélyen t. kormány, frázisokkal és pattogó vezényszavakkal ezeket a kérdéseket megoldani nem lehet. Ellenben itt van a tél, itt van a nyomorúság, ülése 1932 november 16-án, szerdán. kopogtat, dörömböl most már az ajtón, tessék ezzel a kérdéssel nagyon komolyan foglalkozni és tessék nagyon komolyan olyan rendszabályokat hozni, olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek ezt a most következő 1 , nagyon borzalmasnak ígérkező telet elviselhetővé teszik nemcsak a nagybirtokosok számára, hanem a munkanélküli munkások, az állástalan tisztviselők számára is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A képviselő úr a pestkörnyéki nyomorra hívta fel a figyelmet, és azokról az intézkedésekről kívánt a kormány részéről felvilágosítást, amelyek a pestkörnyéki nyomor enyhítése érdekében történnek. Készséggel elismerem, hogy a városi jellegű nyomor a legélesebben éppen Pestkörnyékén ütközik ki, mert hiszen a lakosság mivolta olyan, hogy természetesen f itt halmozódik össze a szegénység és az ínség. Ezért természetes dolog az is, hogy a kormány éppen Pestkörnyékére fokozott gondot fordított és kíván fordítani az ínségenyhítés lebonyolítása során. Azt hiszem, méltóztatnak tudni, t. Képviselőház, hogy a kormány az idén, tekintette! arra, hogy a költségvetés keretei vajmi kevés módot nyújtottak az ínségenyhítés céljára felhasználandó összegek kiszakítására, — már tudniillik a városi ínségenyhítést értem ezalatt — elsősorban az autonómiáknak, a városoknak adóztatási jogát vette igénybe a végből, hogy a szükséges anyagi eszközök elŐteremtessenek. Történt ez azért is, hogy ne találkozzunk újra azzal a szemrehányással, amellyel a t. képviselő úr most interpellációja során is illette az előző kormányt, hogy tudniillik tavaly ínségadót szedett és az ínségadó hozadékának csak egy igen jelentéktelen részét fordította az ínség enyhítésére. Igen, mert a budgetnek egyéb szükségletei is voltak, azt az adót más célokra is fel kellett használni. Az idén a kormány, alapos vizsgálat alapján, megállapította azokat a szükségleteket, amelyekkel az egyes városok bírnak az ínség enyhítése céljából, és megállapította a fedezetet is. Meg kell itt jegyeznem, hogy a városok kellő gondossággal már költségvetéseikben is gondoskodtak bizonyos összegekről az ínség enyhítése végett. Hogy csak egy számot mondjak, a pestkörnyéki városok — csak a városokról beszélek — költségvetéseiben körülbelül félmillió pengő volt beállítva az ínségenyhítés céljaira. (Propper Sándor: Összesen?) Összesen. Ez mint fedezet természetesen szintén figyelembe jön. A kormány, hogy az autonom adóztatás módján szerezze meg a további fedezetet, kibocsátotta ismert rendeletét, — amellyel itt részletesebben nem akarok foglalKozni, — amely bizonyos adópótlékoknak beszedése útján biztosítja a városok részére a fedezetet. Meg kívánom jegyezni mindenféle kétellyel szemben, hogy ezeknek az adóknak beszedése abszolút biztonsággal meg fog történni, mert ezek az adók mindenféle egyéb adóval szemben preferenciával bírnak a rendelet értelmében, úgyhogy mindaddig, amíg a városok ezt az adót be nem «zedték, minden krajcár adóbevétel elsősorban ezeknek az adóknak fedezésére fordítandó. így tehát azok az összegek, amelyek a városoknál mint adóbevételek pre-
