Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
338 Âz országgyűlés képviselőházának 127, szociális problémáról vitatkozzék, tartsa kötelesség-ének ennek bevezetését, mert újból hangsúlyozottan kijelentem, hogy azok a tárgyak, amelyek az elnök úr napirendi javaslatában fel vannak sorakoztatva, egyáltalán nem olyan sürgős természetűek, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy miattuk ne lehetne először ezt a rendkívül fontos, mélyreható szociális problémát megtárgyalni. Azután, ha tetszik a Háznak és ha egyéb munkája nincs ebben a sofort-programmban, ám térjen vissza ehhez a haszontalan, pepecselő munkához, de ezt komoly törvényalkotásnak nevezni nem lehet. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Ez is amellett tesz tanúságot, hogy napirendi felszólalás keretében nem lehet ezt a kérdést alaposan kidomborítani és letárgyalni. Ez is amellett szól tehát, hogy a szóban forgó indítvány megindokolására szükség van, mert csak így lehet az összes vonatkozó részleteket teljes egészükben a Kép viel őház elé terjeszteni. Kérem, hogy napirendi indítványomat a t. Ház elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: T. Képviselőház! Kabók Lajos t. képviselőtársam gazdasági, munkáskérdesekről szólott és felemlítette azt is, hogy munkások alkalmazása, illetve több munkaalkalom biztosítása terén a kormány még kellő intézkedéseket nem tett. Hasonlóképpen felemlítette, hogy a kormánynak azt az intencióját, hogy minél több munkást alkalmazzanak, a nagyipara vállalatok nem követik, ezek az iparvállalatok ezt a felhívást saját anyagi előnyükre igyekeznek kihasználni. Meg vagyok róla győződve, hogy mindazokat a konkrét tényeket, amelyeket a képviselő úr a miniszterelnök úr és a kormány elé fog terjeszteni, a legszigorúbban meg fogják vizsgálni, mert semmi okom sines feltételezni, (Malasits Géza: A kapitalisták előtt a kormány erős keze lehull!) hogy a kormány eltűrje, hogy az ország válságos helyzetét a nagyipari vállalatok saját előnyükre használják ki. (Úgy van! jobbfelöl.) Egyébiránt megnyugtathatom t. képviselőtársamat abban a tekintetben, hogy tudomásom és ismeretem szerint a közel jövőben olyan nagyszabású közmunkák indulnak meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol? Mibőlf) amely&k a munkanélküliség levezetésére alkalmasak lesznek, (Esztergályos János: Havat söpörni és jeget vágni! — Egy hang a szélsőbaloldalou: Majd ha az Isten havat ad!) Képviselőtársamnak is módja és alkalma lesz tapasztalni, hogy a miniszterelnök úrnak nemcsak programmjában áll a több munkaalkalom biztosítása, hanem azt a gyakorlatban is végrehajtja. (Malasits Géza: Miből?) Fel akarom használni ezt az alkalmat arra, hogy egy fontos problémát hozzak ide a Képviselőház elé. Köztudomású dolog, hogy a pénzügyminiszter úr a közelmúltban szigorú rendeletet bocsátott ki az adóhátralékok behajtása tekintetében. Ennek a rendeletnek hatása alatt és következtében (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Tönkreteszik a kis egzisztenciákat!) a pénzügyi hatóságok végigzálogolták a falvak lakosságát és sok helyen árveréseket is tartottak. (Propper^ Sándor: És transzferálnak vígan! — Dinnyés Lajos: Ilyen rendelet után természetes!) A pénzügyminiszter úr rendeletének intenciója az, hogy mindazok, akik adófizetési kötelezettségüknek eleget tenni ülése 1932 november 16-án, szerdán. vonakodnak, a törvény szigorával is rászoríthassanak arra, (Zaj és felkiáltások a szélsöhaloldalon: Nem tudtak!) — majd rátérek erre is — hogy ennek az elsőrendű állampolgári köte lességüknek eleget tegyenek. (Malasits Géza: A t. nagybirtok, és a főpapság nem tett eleget! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Miért nem hajtják be a nagybirtokon? — tilnote csenget.) A végrehajtó közegek nem mindig teljesítik a pénzügyminiszter úr intencióit és olyan esetek állanak elő, amelyek valóban igen sajnálatosak, amelyeken okvetlenül változtatnunk kell. Nevezetesen a pénzügyminiszter úr rendeletében benne van az, hogy az elemi károk által sújtott vidékeken az adóbehajtásnál ezekhez a legszélsőbb eszközökhöz nyúlni nem szabad. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért nem mondja ezt a pénzügyminiszter!) Már pedig itt a Házban is több ízben szóvá tettük, hogy példának okáért Borsod vármegyében, de más vármegyékben is, évek óta sorozatosan visszatérő elemi csapások sújtják a mezőgazdasági lakosságot és ezeknek a csapásoknak következtében nemcsak a mezőgazdasági lakosság, hanem a vele szoros kontaktusban álló kisiparos és kiskereskedőtársadalom is egzisztenciális alapjaiban rendült meg teljes mértékben. Ez az oka annak, hogy például Borsod vármegye falusi lakosságának adóhátraléka olyan mértékre emelkedett fel, amilyen mértékről eddig még ismereteink nem voltak; ez az oka annak is, hogy az a becsületes borsodmegyei falusi lakosság, amely eddig, boldogabb időkben mindig példát adó módon tett eleget adófizetési kötelezettségének, a jelen súlyos viszonyok között és á sok sorscsapás következtében adófizetési kötelezettségének nem bír teljes mértékben eleget tenni. (Esztergályos János: így vannak a kisiparosok, kiskereskedők is! Transzferálnak rendületlenül!) Ezt már mondtam, t. képviselőtársam. A mezőgazdasági lakosságot sújtja az a körülmény is, hogy Borsod vármegyében már három esztendőn keresztül sertésvész pusztítja a falusHakosság sertésállományát, ami nagyon fontos és sajnálatos éppen az adófizetés szempontjából is, (Ügy van! jobb felől.) mert hiszen köztudomású, hogy a falusi lakosság a télire eltett és felhizlalt sertések árából szokott részben legalább adófizetési kötelezettségének eleget tenni. Ezeknek a sorozatos zálogolásoknak következménye az, hogy a falusi lakosság az árverésektől való félelmében mindennemű áruját piacra dobta és a nagy kínálat önmagától lenyomta az árakat, úgyhogy az a széna, amely még csak pár héttel ezelőtt is 5—6 pengő között cserélt gazdát, ma 2—2 és fél pengőért alig talál vevőre, a morzsolt tengeri ára, amely 6— 7.5 pengő volt faluhelyen, ma 3—4 pengő. Ugyanígy a hízott sertés ára kilónként 50 fillér s a borjú és ökör is alig bír gazdát cserélni. Ez olyan jelenség, amely mellett a kormányintézkedéseknél el nem haladhatunk, mert ez nemcsak az illető adófizető gazda kára, hanem magának az államkincstárnak is. (Ügy van! jobbfelől.) Hiszen aki például 10 mázsa morzsolt tengerit tárolt magának arra, hogy abból adófizetési kötelezettségének eleget tegyen, és ebből 70—75 pengő bevételt várt, ma legfeljebb a felét kapja meg ennek az összegnek és ezzel az államkincstár is kevesebb bevételhez jut.
