Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Âz országgyűlés képviselőházának 127. ahol az írott jogszabály és a törvény kötelező ereje alapján ítélkező bíróság nem teheti túl magát a gondolkozásnak azon az atmoszféráján, amely a rideg betűt jelenti, ott nem volna szabad ilyen perekkel ostromolni magát a társadalmat. Az én igénytelen nézetem szerint a királyi ügyészségnek ez a magatartása, hogy halomszámra kívánja a perek lefolytatását az állami és társadalmi rend védelmére, nem szolgálja a magyar állam konszolidáltságának ügyét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad meghirdetni azt, hogy itt annyi felforgató elem van, mert ha annyi volna, ahány pert indít a királyi ügyészség ezen a címen, ez nem volna valami jó bizonyítvány a magyar állam konszolidáltsága mellett. En abban a nézetben vagyok, hogy a kormánynak intézkednie kellene, hogy az ügyészség hagyja abba ezeknek a pereknek gyártását, mert ha azt hirdetjük, hogy most új stílus, új rendszer, új módszer lépett életbe, akkor kezdjük el azon, hogy a felesleges üldözésektől szabadítsuk meg ezt a társadalmat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Képtelenség az, hogy egy lap legyen stigmatizáiva arra, hogy akármit ír, állandóan, egy ilyen elméleti fejtegetésért is, mint amely itt van, ebbe a helyzetbe kerüljön. Az, ami ebben a cikkben van, semmi egyéb, mint elméleti fejtegetés arról, hogy az ország megsegítése bizonyos nagy kötött vagyonoknak felszabadítása útján érhető el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nagyon sokan hirdetik itt a Házban is. Igen sokunknak az a meggyőződésünk, hogy a kötött birtok felszabadítása Magyarország anyagi ügyeinek rendezésénél a legfontosabb tényező. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Aki tudja azt, hogy Magyarországon 1,600.000 hold tehermentes kötött birtok van, annak — ha csak szemét behunyni nem akarja és ez elől >a kérdés elől kitérni nem akar — el kell ismernie, hogy itt kell keresni a gazdasági felszabadulást, a gazdasági rendnek azt a helyreállítását, amely Magyarországot kiemelje ebből a szörnyűséges helyzetből, hogy a tisztviselőig fizetések leszállításával, a nyugdíjak leszállításával és egyéb ilyen módokon akarnak a költségvetés szörnyű deficitjétől szabadulni. Olyan országban, ahol a háború nagy áldozatai, a hadikölcsönjegyző társadalom tagjai, nem tudnak hozzájutni egy fillérhez sem, olyan országban, ahol emellett ekkora lekötött vagyon létezik, amin egy tollvonással segíthetne a kormány, nem tudom elképzelni, hogy a bíróság termében, a nagy nyilvánosság előtt hogyan lehet a másik álláspontot védelmezni. Azt gondolnám, szükséges, hogy a magyar Képviselőház jusson tudatára annak, hogy nem célszerű és nem az állam érdeke ilyen perek folytatása. Ha a Képviselőház felülemelkedik minden pártkérdésen és csaK azt az egyet nézi, hogy ez a cikk azt a gondolatot szolgálja, hogy segíteni akar olyan vagyonok felszabadításával és olyan vagyonoknak az ország javára való besorozásával, melyeket itt megemlít, akkor nagy hazafias kötelesség az, hogy óvjuk meg ezt az országot ilyen pereknek garmadaszámban való folytatásától. Hiszen adni kell valamit arra, hogy egy nyilvános tárgyalásról szóló tudósítások eljutnak a világ minden részébe. Mit szóljanak ehhez ott, ahol a szabad gondolatnak nemcsak papíron, de az eleven életbe való ápolása hatja át a jogrendszert? Nézzék meg, mi történt Németországban, Németországban az állami ülése 1932 november 16-án, szerdán. 335 és társadalmi rend felforgatása címén eljárá| sokat próbáltak indítani, de odaállt a lipcsei j főtörvényszék, a Reichsgericht és azt mondta: j amit ti az államhatalom felforgatásának nej veztek, az alkotmányos jog, mert ez a kritika I joga és az, amit csináltak, helyreállítja a jog í igazságát. Ezzel szemben hogyaii szolgáljuk I mi az igazságot? Ügy, hogy azzal az elégedetI len elemek megszaporodása és felnövekedése ! érhető el, nem pedig úgy, hogy itt nyugalom és megértés jöjjön létre. Ha a kormány a ! maga zászlajára a nemzeti öncélúságot írta, j akkor ebben a nemzeti öncélúságban benne I kell hogy legyen azoknak az ellentéteknek | lefaragása, amelyeket itt szítanak azzal, hogy j folyton-folyvást perek garmadáit állítják be ! ebbe a jogrendszerbe. Beszélhetnék arról, hogy ez a sajtó elleni I statáriális eljárást jelent; beszélhetnénk arról, | hogy ez a múlt hibáinak szörnyűséges követ| kezményeit jelenti, amelyek az ország hangu! latát kimozdítják a legalitásnak abból a goní dolatából, amely itt minden embernek lelké! ben kell, hogy éljen. Ennek az államrezonnak ! ápolásához tartoznék az, hogy ilyen pereket [ ne indítsunk és ne nézzük azt» hogy valaki i szociáldemokrata-e, vagy milyen világnézletet j vall. Politikai természetű pert csak egyeI temes politikai érdek szempontjából szabad inj dítani, mert az olyan természetű politikai I perek, amelyek parciális érdekeket szolgálnak, j csak zsarátnokot jelentenek s olyan időben, amikor nincs esküdtszék egy országban, nem szabad ezt a próbát odaállítani. Nagyon kérem a t. Ház jelenlévő tagjait, tekintsék az ilyen állomást egy történelmi pillanatnak. Gondoljanak arra, hogy felekezeti kérdésekben sajtóperekkel üldözni egy lap szerkesztőjét, nagyon könnyelmű játék s ezt nöm lehet olyanképpen odaállítani, hogy az állam büntetőhatalmát egyesekkel és felekeze! tekkel szemben pro és kontra lehessen alkal| mázni. Nekem az a meggyőződésem, hogy elhibá! zott ez a vádemelés, amely törvény szerint sem I áll meg, mert hiszen az állami . és társadalmi rend védelméről szóló törvény értelmében keli j az izgatás paragrafusának megfelelő tevékenység, kell egy felforgatásra irányuló szándék. Már pedig ezt a szándékot a mélyen t. előadó úr beszédéből sem láttam bebizonyítottnak. Hiszen annak, akit a társadalmi és állami rend | felforgatásával vádolnak, arra kell törekednie, | hogy tegyen valamit abban az irányban, hogy i izgasson s élessze azt a vágyakozást, hogy ezt | a rendet felforgassák. De az:, aki helytelenít, még nem ápol felforgatási tendenciákat, hanem kritizál, és akinek világnézlete az, hogy nem kell prerogatívákat adni bizonyos felekezeteknek, amelyek vagyonban és egyéb kedvezményekben jutnak kifejezésre, egy tiszteletreméltó ellentétes álláspontot képvisel azzal az állásponttal szemben, amelyet itt a többség, sőt a kisebbségnek a polgári rétegeket képviselő tagjai közül is igen sokan vallanak. De ez nem lehet akadálya annak, hogy felülemelkedjünk az ilyen kérdéseken, felülemelkedjünk olyan szempontokon, amelyek csak ártalmat jelentenek az állam egyetemes érdekeinek, a nemzet öncéhiságának, az igazságszolgáltatás magasrendűségének, s ezért nem, szabad kiszol| gáltatni az embereket az ügyészi hatalom ilyen túlkapásainak. Én mély tisztelettel folyamodom a t. Képviselőház igazságérzetéhez, folyamodom a t. ! Képviselőháznak ahhoz a felfogásához, ame48*