Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
332 Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1932 november 16-án, szerdán. a így ezért a sajtótörvény 35. §-a értelmében Weltner Jakab felelős. A mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett. A vád tárgyává tett cikk egész tartalmának egybevetése után a hivatkozott bűncselekmény tényálladéki elemeit nem látszik kimeríteni 8 így az összefüggés nevezett képviselő személye és a terhére írt bűncselekmény között kétséges, zaklatás esete látszik fennforogni, ezért a bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben ne függessze fel. Elnök: Méltóztatnak a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház. ilyen értelemben határoz. Következik a mentelmi bizottság 297. számú jelentésének tárgyalása, Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Az előadó úr lesz szíves a jelentést ismertetni. Kelemen Kornél előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 4796/1932. f. ü. szánni alatt Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri, A budapesti kir. büntető törvényszék. B. XXXV. 12.351/9/1931. vszámú megkeresése szerint nevezett képviselő eillen eljárás indult a Btk. 174 §-ába ütköző bűntett és bűntevő fölei ícsérráének vétsége miatt, azért, mert a «Népszava» című politikai napilap 1931. évi október hó 4-iki számában «Nyilt levél gróf Károlyi Imréhez» felírás alatt megjelent cikk külföldre szökött egyéneket magasztal, akik ellen bűncselekmény miatt eljárás indult. A cikk szerzőjét kinyomozni nem sikerült s így azért a sajtótörvény 35. §-a értelmében Weltner Jakaib felelős. A mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, aü összefüggés nevezett képviselő személye és a vonatkozó bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, ezért javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben 1 függessze fel. Ebben az ügyben az ügyészség megint azt az eljárást követi, hogy a cikket mellékeli, azonban azt, hogy a cikknek mely részei által követtetett el a bűncselekmény, nem mondja meg. A mentelmi bizottság megállapítása szerint a cikknek következő részletével követtetett el bűncselekmény (olvassa): «Üldözöttekre gondolunk és magányos száműzöttekre, akik mögött nincsenek tömegek, mint a szocializmus úttörői mögött, hogy tartsák bennük a lelket: Jászira, Hockra, Dániel Arnoldra... a polgári önfeláldozás legszebb példájával elöljáró Lovászy Mártonra, aki meghalt anélkül, hogy az életben szenvedett sérelmekért eléírtételt kapott volna... S a politikusokon kívül a magyar kultúrának oly előharcosai, minit Ignotus, akinek nincs íróasztala Pesten, s akit hűtelen, mert hálára kötelezett kollégái megfosztottak imég az őt megillető szerkesztői dísztől is... Hatványra, aki, úgy látszik, hiába tért haza ...» stb. A. cikk ezeket az urakat, ezeket az egyéneket dicséri fel, akik ellen, kétségtelen dolog, hogy büntető eliárás van, vagy volt folyamatban, pl. Hock János ellen, aki ellen kétségtelenül ma is folyamatban van eljárás. Minthogy a cikk idézett részleteivel a bűncselekmény tényálladéki elemei kimerítve látszanak lenni, javasolom, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. Elnök; Szólásra következik 1 ? Herczeg Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! 1931. október 4-én jelent meg a Népszavában az a közlemény, amelyet most az ügyész inkriminál és a mentelmi bizottság is a felfüggesztést javasolja, megint a régi sablon szerint, s noha nem volt közelebbről megjelölve, hogy mit is kifogásol az ügyész ebben, ismét készséggel tesz eleget az ügyészi megkeresésnek. A cikk tulajdonképpen válasz gróf Károlyi Imrének a magyar közéletben nagy port felvert és valóban jelentőséggel teljes könyvére. A cikk visszhang, de hangsúlyoznom kell, hogy nem szociáldemokrata részről, nem a munkásmozgalom részéről érkező visszhang, (Kéthly Anna: Ez a súlyos benne!) hanem egy polgár aláírásával, egy polgár részéről érkező visszhang. (Buchinger Manó: Ugy van!) Ezt azért kell itt kiemelnem, t % Képviselőház, mert egészen csodálatos lelki és szellemi színvakságnak kell minősítenem azt, hogy a királyi ügyész, akiknek pedig kötelessége volna legalább egy bizonyos elemi szociológiai műveltséggel rendelkezni, (Ügy van! a szélsőbaloldalan.) ne vegye észre azt, hogy vájjon egy cikk, amelyet kifogásol, milyen szemszögből és milyen világnézet elgondolásaiból született. Észre kellett volna vennie azt, hogy itt tulajdonképpen egy rezignált polgár, egy liberális, egy demokratikus gondolkozású polgár az, aki bár névtelenül, de szót kért, mert fáj neki az, hogy amikor a magyar főnemességnek egy tagja ráeszmél bizonyos új gondolatokra, rájön bizonyos előtte és csak előtte új tényekre, amelyeket a szocializmus világában már régóta ismernek és világszerte hangsúlyoznak, akkor ez a magyar mágnás nem veszi észre azt, hogy voltak itt Magyarországon a polgári progressziónak, — amelyet csak nálunk neveznek radikalizmusnak — a polgári demokráciának és a polgári haladásnak olyan úttörői, akik már régebben, hamarabb és kiadósabban jöttek rá bizonyos felismerésekre, mint gróf Károlyi Imre, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és most ebből kifolyólag, mert messzebb láttak és mertek, —ahogyan Ady Endre mondja — mert mertek messzebre nézni, mint a hivatalos magyar politika intéző tényezői, azért kell nekik vezekelniök. Ennek a cikknek jiz ügyész részéről jövő inkriminálását én csak egy módon tudom magamnak megmagyarázni, azon a módon, hogy itt a polgár által írt rezignált cikket az ellenforradalmi mentalitású ügyész kifogásolja. (Buchinger Manó: Ügy van! Ugy van! Ez az igazság!) Ha megnézem ezt a cikket, ahol úgy látszik, előadó képviselőtársunk érezvén álláspontjának felettébb gyenge és labilis voltát, most megtoldotta az előterjesztést és felolvasott itt előttünk egy részletet, ne méltóztassék rossz néven venni, de az egész cikk logikai összefüggéséből talán a leghelytelenebbül méltóztatott kiválasztani ezt a részt és ezt a bekezdést, mert nem ez az, amelyik a cikk lényegét visszaadja. Még arra sem alkalmas, hogy ezt a hallatlanul könnyelmű és felelőtlen ügyészi megkeresést a legkisebb mértékig is alátámassza és annak indokoltságát valószínűsítse. Mi van ebben a cikkben? Először is benne van az örömnek egy bizonyos felvillanása, hogy még olyan hitevesztett és rezignált demokratát és liberálist is, mint amilyen a cikkíró, valahogyan reménykedés fog el, amikor a történelmi osztálynak egy tagja, íme egy ilyen könyvet ír. A rezignáció hangja önmagában yéve is, ha úgy tetszik, polgári jellegzetesség.
