Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

"322 Az országgyűlés képviselőházának 126 . ülése 1932 november 11-én, pénteken. társadalmi akeiók, vagy esetleg maguk a törvényhatóságok, városok és megyék fognak adni, mennyivel demoralizálják kevésbbé az embert, mint demoralizálná a törvényes alapon nekik jogosan kijáró munkanélküli segély, mint ahogy itt a munkanélküli segélylyel szemben mindig ezt az érvet szokták felhozni. A két segély összehasonlításánál nagyon élesen kiütközik ez a kettősség. Azt állítják, azt mondják, hogy azért nem lehet törvényesen megállapítani munkanélküli segélyt, azért nem lehet törvényesen segélyezni a munkanélkülieket, mert a munkanélkülieknek adott ez a törvényes segítség demoralizálná a munkásságot. (Kertész Miklós: Koldussá és alázatossá tenni a munkanélkülieket; az a oél!) Mennyivel kevésbbé demoralizáló az, amihez nincs törvényes jogom, amiért el kell mennem kezet csókolni, amiért el kell szenvednem ezernyi vexatúrát; vájjon mennyivel kevésbbé demoralizáló az az inségsegély, amelyből ezerféle módon és ezerféle címen kihagyhatják a legjobban rászorulókat is! T. Képviselőház! Az angol alsóházban tör tént az, hogy a konzervativpártból valafci, egy képviselő felszólalt a munkanélküliek segélyezése ellen ás ugyanezt iaz érvet használta, hogy ő nem tartja helyesnek a munkanélküliek kész pénzzel való segélyezését, mert ez demoralizálólag hat a munkanélküliekre. (Kertész Mik lós: Menjen ki az Angyalföldre!) Az angol alsóháziban akikor a saját pártjából és a saját osztályából állott fel valaki, egy igen előkelő származású, igen magiasrangú angol képviselő és azt mondotta, hogy: «Én örökölt vagyonomból élek, ezért a vagyonért soha egy lépést nem kellett tennem, ezért a vagyonért soha semmit nem kellett dolgoznom, de nem érzem, hogy ez a vagyon én reám dlemoralizálólag hatott volna azért, mert munka nélkül jutottam hozzá.» (Derültség a szélsőbaloldalon,) Hogyan lehet tehát az, hogy azok, ajkik egy élet munkája után kiesnek a saját hibájnko:

1 kívül a mun kájukból, arra a rövid időre — sajnos, ez most hosszabb idő szokott lenni — a munkanélküliek kötelező segélyezése révén demoralizáltatni fognak? Itt van azután a memorandumban a trükköknek és a lelkeken való taposásnak egy másik példája, ugyamcöaik a jelenben, amely szintén ennék a miemotfaradumnak aktualitását, frisseségét bizonyítja: azok a jelenségek, amelyek gyűléseink körül lejátszódnak. Engedélyeztek egyes gyűléseket, illetőleg bizonyos mértékben enyhítettek az eddigi gyűléstilalmakon, most már politikai pártoknak állítólag szabad zárt helyen gyűléseket tartani. Nos, éppen tegnap jött fel Baranya megyéből egy gyíüéísbetiltó végzés, amelyben a péosi járás főszolgabírója megtiltja, hogy Kökény községben egy szocialista népgyűlést megtartsanak. A betiltás indoka pedig az, (hogy a főszolgabíró eddigi tapasztalatai szerint a iközségben olyan izgatott a hangulat, hogy az gyakran súlyos testi sértésekkel végződő kocsmai verekedésekben nyilvánul meg, ezenkívül pedig a községben gyermefeparalizís-eseteik fordultak elő, ennélfogva ő a szoeiáldemoikratapárt gyűlésének megtartását nem engedélyezi. A trükk abban van, t. Képfviselőiház, hogy ennek a községnek lakosai sem arról nem tudnak, hogy ott aíkár közeli, akár a távolabbi múltban kocsmai verekedések lettek volna, sem arról nem tudnak, hogy a falúban — egy falúban könnyű ezt ellenőrizni — gyermekpacralizises megbetegedések fordultaik volna elő. (Kertész Miklós: De azért valaki mégis paralitikus!) Én tehát azt hiszem, hogy valaki mégis paralitikus, de semtmiesetre sem azok, akikre hivatkozva ezt a gyűlést betiltották. • Egy másik betiltó végzés Nagyikörűből érkezett, ahol a szolgabíró abból az indokból nem engedélyez gyűlést, mert ő tavaly megtiltotta a párt megalakítását, ennélfogva pártszervezet ott nincs, nem létező pártszervezetnek nem lévén párthelyisége, abba gyűlés össze nem hívható. (Szeder Ferenc: A pártatlan közigazgatás!) A harmadik ilyen a szegedi rendőrkapitányság határozata* amely a szociáldemokrata^ párt ottani pártszervezeti csoportjainak helyi rendes pártnapját nem engedélyezi azzal az indokolással, hogy ezek pedig gyűlések. Budapesten a sízociáldemokratapárt helyi kerületi pártszervezetei a maguk minden keddi pártnapját rendszeresen megtartják, Űgylátszik, a szociáhjemokratapártra nézve sem egyformák a szabályok, Budapesten másként és vidéken másként kezelik, (Szeder Ferenc: Ahány szolgabíró, annyi kiskirály!»} ahány szolgabíró, ahány rendőrkapitányság, annyiféle a felfogás és nem tudnak ebben a kérdésben a belügyminisztériumban egységes állásfoglalást kapni. (Szeder Ferenc: Nekik így sokkal jobb!) így tehát a trükkök és a lelken való taposás tovább folynak. Apró bosszantások keverednek véres atrocitásokkal és nem utolsósorban kell megemlékeznem arról is, amit a kormánynak egyik bizalmi embere, a hajdúmegyei főispán mondott legutóbb, aki kijelentette, hogy ő egy olyan kormánynak a tagja, amely meg fogja semmisíteni a nemzetköziséget, ennélfogva ő Hajdú megyében nem engedi a pártszervezetek működését. Igazán csak mosolyogni lehet a főispán úrnak ezen az erőlködésén és arra az egyszerű bakára lehet csak gondolni, aki a háború alatt valahogy felkerült a csapatokkal a Fekete-erdőbe, a Duna forrásához, ott ráült a forrásra és nagy diadallal azt mondta.: hogyan fog majd a komám odalenn Dunaföldváron csodálkozni, ha elapad a Duna. A főispán úr is ilyen apró trükkökkel gondolja megállítani a nemzetköziség folyamát: ráül a hajdúmegyei szervezetekre és azt hiszi, hogy a komái majd örvendezni fognak azon, hogy ezt a forrást íme, sikerült neki folyásában feltartóztatnia. T. Képviselőház! így találkozik az apró embereknek gyűlölködése egy nagy eszme, egy nagy gondolat ellen, azoké az apró embereké, akik azt hiszük, hogy még ma. 1932-ben is a közszabadságokat osztálykincsként lehet tezatirálni, osztálykincsként lehet kezelni, amelyhez a csizmásnak, a parasztnak, a munkásnak semmi köze és semmi joga nincs. Ez a _ memorandum — hiszen csak átfutni tudok rajta — beszél az ifjúság kérdéséről is, amely körül igen hagy hűhó játszódott le az elmúlt hónapokban. Ez a nagy vajúdás apró kis egerecskéket szült: elhelyeztek egynéhány kiváltságost, de például arról a hitbizományi reformról, amelyről ma Szeder Ferenc képviselőtársam beszélt és amely ezer és ezer diplomás és diploma nélküli munkanélkülinek ezer meg ezer munkahelyet teremtene, nem akarnak tudni; azzal gondolják elintézni ezt a kérdést, hogy egynéhány kiváltságost felvesznek a közalkalmazottak, a köztisztviselők kasztjába és ezen a néhány kiváltságoson keresztül igyekeznek lecsapolni a diplomás munkanélküli ifjúság szörnyű nagy kérdését,