Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

"322 Az országgyűlés képviselőházának 126 . ülése 1932 november 11-én, pénteken. társadalmi akeiók, vagy esetleg maguk a tör­vényhatóságok, városok és megyék fognak adni, mennyivel demoralizálják kevésbbé az embert, mint demoralizálná a törvényes ala­pon nekik jogosan kijáró munkanélküli se­gély, mint ahogy itt a munkanélküli segély­lyel szemben mindig ezt az érvet szokták fel­hozni. A két segély összehasonlításánál nagyon élesen kiütközik ez a kettősség. Azt állítják, azt mondják, hogy azért nem lehet törvénye­sen megállapítani munkanélküli segélyt, azért nem lehet törvényesen segélyezni a munka­nélkülieket, mert a munkanélkülieknek adott ez a törvényes segítség demoralizálná a mun­kásságot. (Kertész Miklós: Koldussá és alá­zatossá tenni a munkanélkülieket; az a oél!) Mennyivel kevésbbé demoralizáló az, amihez nincs törvényes jogom, amiért el kell mennem kezet csókolni, amiért el kell szenvednem ezernyi vexatúrát; vájjon mennyivel kevésbbé demoralizáló az az inségsegély, amelyből ezerféle módon és ezerféle címen kihagyhat­ják a legjobban rászorulókat is! T. Képviselőház! Az angol alsóházban tör tént az, hogy a konzervativpártból valafci, egy képviselő felszólalt a munkanélküliek segélye­zése ellen ás ugyanezt iaz érvet használta, hogy ő nem tartja helyesnek a munkanélküliek kész pénzzel való segélyezését, mert ez demoralizá­lólag hat a munkanélküliekre. (Kertész Mik lós: Menjen ki az Angyalföldre!) Az angol alsóháziban akikor a saját pártjából és a saját osztályából állott fel valaki, egy igen előkelő származású, igen magiasrangú angol képviselő és azt mondotta, hogy: «Én örökölt vagyonom­ból élek, ezért a vagyonért soha egy lépést nem kellett tennem, ezért a vagyonért soha sem­mit nem kellett dolgoznom, de nem érzem, hogy ez a vagyon én reám dlemoralizálólag hatott volna azért, mert munka nélkül jutottam hozzá.» (Derültség a szélsőbaloldalon,) Hogyan lehet tehát az, hogy azok, ajkik egy élet munkája után kiesnek a saját hibájnko: 1 kívül a mun kájukból, arra a rövid időre — sajnos, ez most hosszabb idő szokott lenni — a munkanélküliek kötelező segélyezése révén demoralizáltatni fognak? Itt van azután a memorandumban a trük­köknek és a lelkeken való taposásnak egy má­sik példája, ugyamcöaik a jelenben, amely szin­tén ennék a miemotfaradumnak aktualitását, frisseségét bizonyítja: azok a jelenségek, ame­lyek gyűléseink körül lejátszódnak. Engedélyeztek egyes gyűléseket, illetőleg bizonyos mértékben enyhítettek az eddigi gyű­léstilalmakon, most már politikai pártoknak ál­lítólag szabad zárt helyen gyűléseket tartani. Nos, éppen tegnap jött fel Baranya megyéből egy gyíüéísbetiltó végzés, amelyben a péosi já­rás főszolgabírója megtiltja, hogy Kökény köz­ségben egy szocialista népgyűlést megtartsa­nak. A betiltás indoka pedig az, (hogy a főszol­gabíró eddigi tapasztalatai szerint a iközségben olyan izgatott a hangulat, hogy az gyakran súlyos testi sértésekkel végződő kocsmai vere­kedésekben nyilvánul meg, ezenkívül pedig a községben gyermefeparalizís-eseteik fordultak elő, ennélfogva ő a szoeiáldemoikratapárt gyű­lésének megtartását nem engedélyezi. A trükk abban van, t. Képfviselőiház, hogy ennek a községnek lakosai sem arról nem tud­nak, hogy ott aíkár közeli, akár a távolabbi múltban kocsmai verekedések lettek volna, sem arról nem tudnak, hogy a falúban — egy falúban könnyű ezt ellenőrizni — gyermekpacra­lizises megbetegedések fordultaik volna elő. (Kertész Miklós: De azért valaki mégis para­litikus!) Én tehát azt hiszem, hogy valaki mégis paralitikus, de semtmiesetre sem azok, akikre hivatkozva ezt a gyűlést betiltották. • Egy másik betiltó végzés Nagyikörűből ér­kezett, ahol a szolgabíró abból az indokból nem engedélyez gyűlést, mert ő tavaly megtiltotta a párt megalakítását, ennélfogva pártszervezet ott nincs, nem létező pártszervezetnek nem lé­vén párthelyisége, abba gyűlés össze nem hív­ható. (Szeder Ferenc: A pártatlan közigaz­gatás!) A harmadik ilyen a szegedi rendőrkapi­tányság határozata* amely a szociáldemokrata^ párt ottani pártszervezeti csoportjainak helyi rendes pártnapját nem engedélyezi azzal az in­dokolással, hogy ezek pedig gyűlések. Buda­pesten a sízociáldemokratapárt helyi kerületi pártszervezetei a maguk minden keddi párt­napját rendszeresen megtartják, Űgylátszik, a szociáhjemokratapártra nézve sem egyformák a szabályok, Budapesten másként és vidéken másként kezelik, (Szeder Ferenc: Ahány szol­gabíró, annyi kiskirály!»} ahány szolgabíró, ahány rendőrkapitányság, annyiféle a felfo­gás és nem tudnak ebben a kérdésben a bel­ügyminisztériumban egységes állásfoglalást kapni. (Szeder Ferenc: Nekik így sokkal jobb!) így tehát a trükkök és a lelken való tapo­sás tovább folynak. Apró bosszantások keve­rednek véres atrocitásokkal és nem utolsósor­ban kell megemlékeznem arról is, amit a kor­mánynak egyik bizalmi embere, a hajdúme­gyei főispán mondott legutóbb, aki kijelen­tette, hogy ő egy olyan kormánynak a tagja, amely meg fogja semmisíteni a nemzetközisé­get, ennélfogva ő Hajdú megyében nem engedi a pártszervezetek működését. Igazán csak mo­solyogni lehet a főispán úrnak ezen az erőlkö­désén és arra az egyszerű bakára lehet csak gondolni, aki a háború alatt valahogy felke­rült a csapatokkal a Fekete-erdőbe, a Duna forrásához, ott ráült a forrásra és nagy diadal­lal azt mondta.: hogyan fog majd a komám odalenn Dunaföldváron csodálkozni, ha el­apad a Duna. A főispán úr is ilyen apró trük­kökkel gondolja megállítani a nemzetköziség folyamát: ráül a hajdúmegyei szervezetekre és azt hiszi, hogy a komái majd örvendezni fog­nak azon, hogy ezt a forrást íme, sikerült neki folyásában feltartóztatnia. T. Képviselőház! így találkozik az apró embereknek gyűlölködése egy nagy eszme, egy nagy gondolat ellen, azoké az apró embereké, akik azt hiszük, hogy még ma. 1932-ben is a köz­szabadságokat osztálykincsként lehet tezati­rálni, osztálykincsként lehet kezelni, amelyhez a csizmásnak, a parasztnak, a munkásnak semmi köze és semmi joga nincs. Ez a _ memorandum — hiszen csak átfutni tudok rajta — beszél az ifjúság kérdéséről is, amely körül igen hagy hűhó játszódott le az elmúlt hónapokban. Ez a nagy vajúdás apró kis egerecskéket szült: elhelyeztek egynéhány kiváltságost, de például arról a hitbizományi reformról, amelyről ma Szeder Ferenc képvi­selőtársam beszélt és amely ezer és ezer diplo­más és diploma nélküli munkanélkülinek ezer meg ezer munkahelyet teremtene, nem akarnak tudni; azzal gondolják elintézni ezt a kérdést, hogy egynéhány kiváltságost felvesznek a közalkalmazottak, a köztisztviselők kasztjába és ezen a néhány kiváltságoson keresztül igye­keznek lecsapolni a diplomás munkanélküli if­júság szörnyű nagy kérdését,

Next

/
Thumbnails
Contents