Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

314 Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1932 november 11-én, pénteken. való, hogy a magyar nép földhöz jusson és a nagybirtok helyét kisbirtokrendszerű, intenzív, az ország fogyasztását és jólétét fokozó gazdálkodási váltsa fel. Követeljük, hogy az ipari kartellek, a bankok és takarékpénztárak korlátlan uralmának legyen vége. Miniszterelnök Ür! Ebben a memorandumban nem soroltuk fel mindazokat a követeléseket, amelyeket meggyőződésünk szerint minél előbb meg kell valósítani. De meg vagyunk győződve arról, hogy követeléseinknek nagy részét a mostani kormányzat és a mostani politikai rendszer nem is tudja megvalósítani. Követeléseink legnagyobb részét az a kormányzat fogja megvalósítani, amely a nép szabad választásából, a nép bizalmából és ellenőrzése alatt gyakorolja majd a hatalmat és amelyre éppen ezért a népnek döntő befolyása lesz. Miniszterelnök Űr! Hogy küldöttségbe jöttünk, az amellett bizonyít, hogy a szociáldemokrata párt céljait és törekvéseit mindig nyíltan hirdette. Ez a küldöttség a magyar kormánytól nem kér semmit. Minden kérelmet hiábavalónak tartunk. Kértük, követeltük a munkanélküliek segélyezését: a kormány ezt megtagadta. Kértük, követeltük a lakóvédelmet; a kilakoltatások száma egyre növekedik. Kértük a népre nehezedő súlyos közvetett adók, kereseti adók csökkentését; a kereseti adót a kormányzat a duplájára emelte. Közszabadságok, demokratikus kormányzás helyett a kormány statáriumot hirdetett, gyűlési tilalmat léptetett életbe és bizalmas rendeletet adott ki a szociáldemokrata földmunkások üldözésére. Miniszterelnök Ur! Az ön konnányralépésekor feltártuk az ország helyzetét, a nép sorsát. Megjelöltük a legsürgősebb feladatokat: a kormány egész gazdasági politikájában következetesen az ellenkezőjét csinálta annak, mint amire a nép érdekében szükség lett volna. A kormánynak módja lett volna a nép érdekében vaió intézkedéseket is tenni, mert hiszen a gazdasági diktatúra eszközeivel rendelkezett, a törvényhozástól felhatalmazással bírt, mégis közömbösen nézte és nézi továbbra is a falvak és városok éhinséggel küzködő népének vergődését. Miniszterelnök Ür! Ebben a memorandumban s ezzel a küldöttséggel őszintén és nyiltan tártuk fel az ország népének helyzetét. Leplezetlenül megmutattuk sebeinket, szenvedéseinket. Megjelöltük az ország érdekében múlhatatlanul és sürgősen^ megvalósítandó követeléseket is. Mindezek a nép követelései. Miniszterelnök Ür! Ha ön és kormánya nem értékeli őszinte és nyilt beszédünket és nem méltatja figyelemre követeléseinket és az ország kormányzása továbbra is ugyanazon a nyomdokokon halad és ugyanazt a politikát követi, mint eddig, akkor önnek a politikának a már bekövetkezett csődjén kívül számolnia kell az előbb vagy utóbb bekövetkező elmaradhatatlan összütközéssel, amelyben a nép érdekei és a kormányzat kerülnek egymással szembe. Miniszterelnök Ür! Mi a szocialista társadalmi és gazdasági rendért küzdünk, amelyben nincsenek elnyomók, kizsákmányolók és nincs osztályuralom. De Magyarország messze elmaradt még a modern polgári társadalom mögött is fél-feudális berendezkedésével és szellemével. Magyarország gazdasági és politikai berendezkedésének előbb még arra a szintre kell emelkedni, amelyen ma a nyugateurópai társadalmak állanak. A nyugateurópai társadalmak is súlyos válságba jutottak: a kapitalizmus válságába. Ennek a válságnak fellobbanó lángjánál jelöltük meg azokat a követeléseket, amelyeknek megvalósítása nélkül az ország történelmi végzetét el nem kerülheti. Mi megfogadtuk és megfogadjuk, hogy minden erőnk egyesítésével, a tőlünk telhető minden áldozattal a harcnak minden formáját és módját felvesszük és végigküzdjük azért, hogy Magyarország a nyugateurópai államok .sorába emelkedhessek: azért, hogy a magyar nép a maga sorsának intézője lehessen és megvalósíthassa mindazokat az intézményeket, amelyeket már más népek saját javukra és országuk haladására megvalósítottak. Miniszterelnök Űr! Nyiltan beszéltünk. Es ha visszamegyünk a falvakba, a nagybirtokok árnyékába, ahol továbbra sincs kenyerünk, ha visszamegyünk a nagyvárosok nyomortanyáira és tovább nézzük csenevész, rosszul táplált gyermekeink pusztulását, és akik közülünk, olyan szerencsések, hogy rosszul fizetett munkájukhoz térhetnek vissza: mind valamennyien arra gondolunk, hogy amíg mi itt jártunk és ezt a memorandumot ;a magyar kormánynak és önnek, Miniszterelnök Ur, átnyújtottuk, testvéreink minden munkát félórára beszüntettek, hogy igazságaink és követeléseink mellett demonstráljanak és hogy megfogadják, hogy innen kezdve semmi áldozattól vissza nem rettenő harcot akarunk és fogunk folytatni az életért, a szabadságért, a földért. Miniszterelnök Űr! Sorsdöntő idők árjába sodródott az ország. A nép is, Ön is, a kormány is válaszút elé került.» T. Képviselőház! Ezt tartalmazza az a felirat, amelyet a szociáldemokratapárt ez év április hó 7-én juttatott el a miniszterelnök úrhoz. Amidőn ez a felirat ilyen súlyos sérelmeket tartalmaz, akkor a legkevesebb, amit kívánhatunk, hogy ezt a feliratot a Képviselőház pártolólag terjessze fel a miniszterelnökhöz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Ház! A felolvasott memorandum, amely még a Károlyi kormányhoz intéződött» rámutat azokra az égő sebekre, amelyek az ország érdekében minél előbb orvos landók volnának. Három részt kell kiragadnom ebből a memorandumból, amely még a volt Károlyi kormányihoz intéződött abból az alkalomból, hogy a munkanélküliek segítését kereken megtagadta, hogy azokat a kívánságokat, amelyeket a szociáldemkratapárt elébe szögezett, nem akarta meghallgatni. Emlékezetes, hogy annak idején, amikor itt a parlamentben napokig tárgyaltuk a kérdéseket, amelyek a csendőrverésekkel függnek össze, akkor egy meginduló szervezkedést el akartak fojtani a törvény brutális megszegésével olyan módon, amely egy alkotmányos államban egyenesen felháborító. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az egyik oldalon hivatkozunk ezeréves alkotmányunkra, hivatkozunk arra, hogy beléptünk a kultúrállamok sorába, nagyhangon hivatkozunk arra, hogy bizonyos kultúrfölény különböztet meg minket mófe alárendeltebb népektől, de ezt a kultúrfölényt ronggyá szakítják, amikor olvasunk arról, hogy a vidéken a közigazgatás milyen eszközökkel sanyargatna a magyar népet. A memorandumnak három pontja, ihárom