Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

308 Az országgyűlés képviselőházának 126. Következik a Kéményseprők Egyesületének kérvénye a kéményseprők sérelmei tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Kóródi-Katona János előadó: T. Ház! A kérvényi bizottság javasolja, hogy a kéményseprők sérelme ügyében beadott kérvény, melyet még Gaal Gaszton országgyűlési képviselő ellenjegyzett, adassék ki a kereskedelemügyi miniszter úrcnak. Elnök: Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a bizottság javaslatát? (Igém!) A kérvény tehát kiadatik a m. kir. kereskedelmügyi miniszter úrnak. Következik Debrecen és Hódmezővásárhely város kérvénye a közigazgatás egyszerűsítése tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Kóródi-Katona János előadó: T. Ház! A kérvényi bizottság javasolja, hogy a kérvény adassék ki a m. kir. belügyminiszter úrnak. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a bizottság javaslatához hozzájárulni? (Igen!) A kérvény tehát kiadatik a m. kir. belügyminiszter úrnak. Következik Debrecen város kérvénye a közgazdasági helyzet javítása tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Kóródi-Katona János előadó: T. Ház! A kérvényi bizottság javasolja, hogy a kérvény adassék ki a m. kir. miniszterelnök úrnak. Elnök: Kíván valaki szólani? Takách Géza jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel és őszinte rokonszenvvel olvastam el Debrecen város törvényhatóságának azt a felterjesztését, amelyet még a f

olyó év február havában intézett az országgyűléshez nemcsak a gazdasági helyzet javítása, hanem egyúttal közállapotaink megváltoztatása s a politikai helyzet alapvető megjavítása tárgyában is. Ez az előterjesztés méltó ennek a városnak demokratikus és szabadságszerető tradícióihoz s ahogy így a kérvényt áttanulmányoztam, néhány olyan momentumot is találtam henné, amelyre szükségesnek és helyénvalónak tartom a t. Ház figyelmét erről a helyről is felhívni. A munka jövedelmének fokozására hívja fel a figyelmet Debrecen város törvényhatósága az említett felterjesztésében s ebben az összefüggésben, amikor ezekről a padokról is a legteljesebb mértékben helyeseljük ezt a gondolatot, a konkrét megvalósítást illetőleg kell sürgető előterjesztést, sürgető kívánságokat hangoztatnunk, mert a munka jövedelmezőségének biztosítása másképen, mint komoly és céltudatos szociálpolitikai intézkedésekkel és törvényhozással, nem lehetséges. A munka jövedelmezőségének biztosításához kell elsősorban a létminimumnak, tehát a fizethető legkisebb munkabéreknek és tisztviselői fizetéseknek törvénybe iktatása. Kell mindennemű bércsökkentésnek, mint a gazdasági életre és az ország feltámadására káros dolognak eltiltása s ez annál is inkább sürgős, mert a legutóbbi egy-két esztendő leforgása alatt a fizetéseknek és illetményeknek lefaragása — persze csak a kisebb és középső kategóriákban és nem a vállalati vezetők mammutjövedelmeinél — olyan szédületes méreteket öltött, hogy ezt ma már közgazdasági ést szociális veszedelemnek kell minősíteni. Végül pedig, hogy az aránytalanul alacsonyan megállapított és uzsorát jelentő munkabérek megjavítása érdekében valamilyen ülése 1932 november 11-én, pénteken. védekezés lehetősége is biztosíttassák, hogy no legyen a munkás, a tisztviselő és az alkalmazott kényre-kedvre kiszolgáltatva a főnöknek, a munkáltatónak csak azért, mert a munkáját bérbevenni kegyeskedik, ^szükségesnek tartjuk a béregyeztetés intézményének és szervének felállítását. TTgy, hogyha komolyan foglalkozunk azzal a rokonszenves gondolattal, amely a feliratban a munka jövedelmezőségének biztosítására vonatkozik, akkor ehhez ilyen kiegészítő intézkedések, illetőleg rendszabályok szükségesek. Szól a felirat a mezőgazdasági terhek csökkentéséről. Ezzel összefüggésben kifejezést kell adnom annak a meggyőződésünknek, hogy nézetünk szerint igenis, különbséget kell tenni aközött, aki önhibáján kívül adósodott el és aközött, aki a saját hibájából adósodott el. Ha a földterhek rendezéséről van szó, akkor nem lehet szó nélkül elhaladni ama tény mellett, hogy a földbirtok negyven százaléka tehermentes. Amikor tehát a teherrendezés kérdése szóbakerül, egészen helytelen a földbirtok általános eladósodásáról beszélni s az eladósodáson belül is disztingválni kell aközött, aki saját költekező, tékozló, dorbézoló uri hajlamai következtében ment tönkre és aközött, aki valóban külső körülmények miatt, önhibáján kívül ment tönkre, mert hiszen ezen lehet és érdemes, a másikon nem szabad és nem szükséges segíteni. A kamatkérdést is érinti az előterjesztés és ebben az összefüggésben helytelennek és igazságtalannak tartjuk azt a megkülönböztetést, amely a kamatredukció tekintetében az agrártársadalom és az ipari, kereskedelmi és egyéb foglalkozások között tétetett. Az ipar, a kereskedelem, a városok dolgozó rétegei a legnagyobb mértékben el vannak nyomorodva és hogy ott meghagyjuk a 8 százalékot, amott pedig lemegyünk 5 százalékra, ez semmivel sem indokolható megkülönböztetés, amely ellen fel kell emelni tiltakozó szavunkat. A kartellek megrendszabályozásáról, az árak letöréséről is szó esik. Itt emlékezetébe kell idéznem a t. Háznak, hogy 265 drb. kartellt tart nyilván ama bizonyos kartellhivatal és a kormányzat nagy vívmányként igyekszik feltüntetni, hogy az enyhe r idő segítségével sikerült felrobbantani a széneladási kartellt; de a szénnél végeredményben a probléma nem a kereskedőknél, nem az eladásnál van; a probléma ott kezdődik, hogy megmarad .továbbra is a bányakairtell^ megmarad a bányakapitalizmusnak száz százalékos profitja és ehhez a kormány nemcsak, hogy nem akar, de nem is mer hozzányúlni. Igen rokonszenves és a magunk részéről teljes elismeréssel fogadott része az előterjesztésnek az, amely a latifundiumok reformját, a hitbizományoknak a megkötöttség alóli feloldását, munkaalkalmak teremtését, az álláshalmozások megszüntetését, az ifjúság elhelyezésének szorgalmazását, mindenekfelett pedig a titkos választójognak és a közszabadságoknak tör vény beiktatását követeli. Közel kilenc hónap telt el azóta, hogy ezt a felterjesztést az országgyűlés megkapta és ha a kilenc hónap után visszatekintünk arra, hogy mi történt ez idő óta, akkor megállapíthatjuk, hogy kapott az ország közvéleménye kilencvenöt ígéretet, de a kilencvenöt pontos ígéret minden, csak nem komoly és kézzelfogható cselekedet; terv, amely úgy látszik, hogy terv is marad, mert egy hónap leforgása