Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. annak a megindokolását, hogy ma, mikor a magyar kormányzat külpolitikai viszonylat­ban a legnagyobb harcokat vívja, miért kell­jen összehívni a Képviselőházat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.) Az a Képviselőház, amely a * törvényhozói feladat mellett az adminisztrá­ció végzését akarja magára vállalni, eltéveszti hivatását, mert ennek az lesz a következménye, hogy az államhatalom másik ágazata viszont a törvényhozóhatalom jogkörébe akar majd beleavatkozni. T. Ház! A miniszterelnök úr beszéde után, aki azokat az indokokat, amelyeket Eckhardt Tibor igent, képviselőtársam jónak látott a Képviselőház összehívása mellett felhozni, megcáfolta, semmi indokát nem látom a Kép­viselőház összeülésének és az október 26-i össze­illés mellett foglalok állást. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Képviselőház! {Hall­juk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Indít­ványozom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó hó 13-án, szombaton délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki Weltner Jakab és társai a statárium és a népgyűlési tilalom hatálytalanításáról szóló^ indítványá­nak megindokolását és az ipari és mezőgazda­sági munkások foglalkoztatásának a megindí­tását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azok után, amiket Eckhardt Tibor kép­viselőtársam előadott, egészen bizonyosra ve­szem, hogy a kormány nincs abban a helyzet­ben, hogy a statáriumot felfüggeszthesse és nem is fogja felfüggeszteni. Azt mondja a képviselő úr, — amit mindannyian tudunk — hogy most, aratás idején, nincs már kenyere a mezőgazdasági munkások százezreinek. (Pe­yer Károly: Koldulni járnak!) Ehhez hozzá­tehetem nyugodtan, hogy az ország minden nagyobb városában az ipari munkások ezrei és tízezrei vannak nyár közepén kenyér nélkül és a télen a legsúlyosabb nyomorúság vár az egész országra. A kereskedelem, az ipar dög­rováson van, az értelmiségi osztályok nem tudnak elhelyezkedni. Ez az a politika, ame­lyet statáriummal kell megvédelmezni. T. Képviselőház! Illetékes és legilletékesebb helyen azt szokták mondani, hogy ebben az országban csend, rend és nyugalom van, azt szokták mondani, hogy a hadsereg, a csend­őrség, a rendőrség megbízható. Azt kérdem tehát, hogy ha ebben az országban ilyen nagy a nyugalom, a csend és a rend, (Mojzes János: A temető nyugalma!) miért kell ezt a nyugal­mat időről-időre alátámasztani akasztófán him­bálódzó emberekkel? (Ügy van! a széls"őbalol­dalon.) Ha olyan nagy a csend és a nyugalom, miért kell akasztófával még jobban igazolni a külföld előtt, hogy milyen nagyszerű ez a kon­szolidáció, amely akasztófán himbálódzó embe­rekkel van biztosítva? Nincs konszolidáció és nincs rend. A statárium halálos dermedtsége, a gyűléstilalom halálos dermedtsége az, amivel ebben az országban kormányoznak, (vitéz Ke­resztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Soha még annyi gyűlést nem tartottak, mint most! — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Még az Oti.-gyűléseket is be­tiltják, még azok is veszélyesek.) Be fogom bi­zonyítani, hogy a statáriumnak semmi jogi és erkölcsig alapja nincsen. (Farkas István: Kom­promittálták vele Magyarországot! — Huszár Dezső: A szovjet előtt! — Farkas István: A mű­ülése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 19 veit nyugat előtt! — Malasits Géza: Olvassa csak el a francia, angol, belga és holland lapo­kat!) Nem is beszélve arról, hogy micsoda rend és rendszer az, amelyet egy teljes esztendeig, vagy talán végkimerülésig statáriummal kell alátámasztani. Hol hallotta a belügyminiszter úr, hogy a statárium mint állandó kormány­zati rendszer álljon a kormány rendelkezésére? Ez átmeneti eszköz, talán kivételes helyzetek­ben rövid időre alkalmazható, de mint állandó kormányzati eszközt hogyan lehet a statáriu­mot alkalmazni? 1931 szeptember 13-án robbantotta fel egy őrült, vallásos, keresztény erkölcsű ember a biatorbágyi hidat. (Nagy zaj és ellenmondások a balközépen. — Rakovszky Tibor: Ez ellen til­takozunk! — Turehányi Egon: Micsoda beállí­tás ez, hogy keresztény, vallásos? — Zaj.) Té­vednek az urak; egészen távol áll tőlem, hogy ezt kiélezzem. Ezzel azt akartam jelezni, hogy olyan ember, akit nem lehetett vallástalannak, bolsevistának nevezni. Ezt akartam jelezni, nem az ellenkezőt, amit önök feltételeztek. Szó­val ez távol áll tőlem, de annak idején a sta­táriumot ezzel indokolták. A statáriumrendelet indokolása a követ­kezőket mondja (olvassa): «A Biatorbágynál elkövetett merénylet arra mutat, hogy az or­szág határain túlról irányított bizonyos moz­galmak az itteni súlyos gazdasági helyzetet ki­használva, a belső rend megzavarásával meg akarják hiúsítani az ország gazdasági újjá­építésére irányuló törekvések sikerét.» Ezzel, tehát Biatorbággyal indokolták a statáriumot. Ezzel indokolták a politikai gyűlés tilalmát. Nos kiderült, hogy nem külföldről irányított mozgalom volt, hanem egy esztelen, gonosz ember merénylete. A biatorbágyi kérdés tehát tisztázva van, de a statárium itt maradt, mint a kormányzati rendszer egyik eszköze. A szociáldemokrata képviselők frakciója annak idején rögtön ki­mondotta, hogy a Károlyi-kormány a rögtön­bíráskodással, a megfélemlítéssel, a dolgozó nép erejének elnyomásával az ország súlyos gazdasági helyzetén nem segít; a munkanél­küliek nyomorát nem szünteti meg és a jogos elkeseredést minden társalalnii rétegben nagyra növeli. Nos tehát megmondotta a par­lamenti frakció és a szociáldemokrata párt ve­zetősége, hogy csak gyökeres rendszerváltozás­sal lehet elérni azt, hogy ebben az országban a jólét, vagy legalább is a minimális megélhe­tés előfeltételei megteremthetők legyenek* Ha nyugodtan és hidegen vizsgáljuk a dol­gokat, én azt mondom, statárium csak ott kell, ahol nem tudnak az éhezőknek kenyeret adni. Olyan országban, ahol gondoskodnak minden­kiről, olyan országban, ahol megvan a munka lehetősege, ahol az ország lakossága^ megtalálja a megélhetés legminimálisabb feltételeit, nem kell akasztófával és statáriummal kormá­nyozni. Meg kell mondani nyíltan, a mai kor­mányzatnak, a mai kormánynak intézkedései egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy eb­ben az országban a gazdasági válság megszűn­jék, egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy ebben az országban a munkanélküliek^ tíz- és százezrei, csatlakozva hozzájuk a középosztá­lyok tönkremenő tíz- és százezrei, a bekövet­kezendő télen az életnek és a létnek legmini­málisabb feltételeit megtalálják. Az akasztófa és a statárium árnyéka kell azokhoz a bizo­nyos rendbiztosító intézményekhez, hpgy eb­ben az országban a rendre, a csendre és a bé-

Next

/
Thumbnails
Contents