Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-123
Az országgyűlés képviselőházának 1 23. ülése 1932 november 8-án, kedden. 217 «bár...», a megkeresés érdemiben így is elbírálható volt. Ez a «bár», ez a feltételes mód elég ahhoz, íhogy most itt előterjesztést kapjanak a t. képviselő urak, amely előterjesztés a maga zagyvaságában, a maga logikátlanságában egyenes megsértésé a Képviselőháznak és egyenes lebecsülése annak az egész ügynek, amelyről itt tulajdonképpen szó van. Mert miről van szó 1 ? Nem arról, hogy valaki írt egy cikket, és abban a cikkben ilyen vagy amolyan kifejezések foglaltatnak, amelyek bűncselekmény, vagy vétség gyanúját kelthetik fel; arról van szó, hogy a szociáldemokratapárt egy országos pártgyűlést tartott, s. erről az országos pártgyűlésről, amely teljes három napot vett igénybe, 16 nyomtatott oldalon keresztül számol be híveinek és olvasóinak, s az ügyész itt — úgy látszik — nem akarván elolvasni az egész anyagot, felüti és ahol találomra valami mazsolát fedez fel, amely az o ügyészi fantáziáját megragadja, prezentálja a mentelmi bizottságnak, a készséges mentelmi bizottság pedig «bár» és «ha» és «a jövőben nem így kellene» kitételek kapcsán ideáll a parlament elé és ilyen megkeresést hoz a képviselők döntése elé. Az a dolog, amelyről itt szó van, tulajdonképpen egy nagyszabású elnöki megnyitó beszéd, amelyben a fennálló kapitalisztikus társadalmi rendnek nagy, komoly, átfogó bírálata foglaltatik. Abban különbözik ez a kritika az ügyész megkereséstől és vádemeléstől, hogy ebben a kritikában, amelyet Peyer Károly képviselőtársunk mondott el, logika van, logikai vonalvezetés van. Itt három ténymegállapítás van egymás mellé helyezve, amely három tény közül, amelyek egymásba kapcsolódnak, a középsőt önkényesen kiragadja az ügyész, idedobja a Képviselőház elé anélkül, hogy az első és harmadik számú ténymegállapításra csak egy pillanatra is kitérne. Mit mond ez a logikai összefüggésbe beállított inkriminált részlet? Azt mondja (Olvassa:) «Egy társadalom, amelyben milliónyi éhező van az egyik oldalon, a másik oldalon túltermelés élelmiszerekben, tömött magtárak és tömött ruharaktárak mellett az éhező és rongyos emberek milliói s ugyanakkor az élelmiszerek mérhetetlen tömegeit pusztítják el.» Ezt nem inkriminálják, nem is lehet, mert nincs benne semmi egyéb, csak világszerte ismert, legkülönbözőbb pártállású és világszemléletű orgánumokban megállapított tények leszögezése és megállapítása. A második, ehhez logikusan kapcsolódó kitétel a következőket mondja (Olvassa): «Éhezni hagyják a-z embereket csak azért, hogy a kapitalizmus legféltettebb célj a, a profit ne kerüljön veszedelembe.» Logikusan következik ez a pont, amelyet inkriminálnak, viszont az előbbiből, hogy ime megállt a termelés, amikor megszűnt a profit, megszűnt a haszon lehetősége, állnak a gépek, állnak a műhelyek, megdermedt minden élet, noha vannak felhalmozott készletek és éhes szájak, hatalmas eladatlan ruhatömegek és rongyos tömegek. Es hogy ez így van, annak rámutat a cikkíró az okára, hogy ez a kapitalisztikus profitgazdálkodás. íme a kapitalista profitnak ez a megállapítása elégséges a vádemelésre. De a logikai összefüggések széttépésében még tovább megy egy lépéssel az ügyészség és nem vesz észre valamit, amit nemcsak ügyészi szemmel, de ha úgy tetszik, egy hazafi szemével is észre kellett volna vennie az ügyész úrnak. Ez ama részlete a cikknek, amelyben a nemzetközi arany eloszlásának igazságáról van szó, amikor a cikkíró vagy szónok arról beszél, hogy (Olvassa): «a vérrel diktált békeszerződések jogán összegyűjtik az aranyat, hogy azután ezt az aranyat magas kamatra adják ki az arra rászoruló népeknek csak azért, hogy ezzel munkanélküli, kényelmes életet biztosítsanak a kiváltságosaknak. T. Ház! Itt tehát a kizsákmányolásnak arról az új fajtájáról van szó, amelyet a békeszerződések teremtettek meg: népeknek népek, országoknak országok által való kizsákmányolásáról és arról a tényről, hogy a jóvátételeknek és f a békeszerződéseknek ez a rendszere olyan állapotot teremtett, amely az aranyat két f országba tömörítette össze és ebiből az,után a tőkének bizonyos országok részére olyan túlhatalma következik, amelynek kétségbeejtő következményeit az egész emberiség nyögi. Ez az a logikai összefüggési, amelyet nem akar észrevenni az ügyész, amelyet nem vett észre és hiperloyalifásba esett a tisztán csak az üldözésre beállított mentelmi bizottság. Ez az. amit észre kell itt venni a Képviselőháznak En egyisizerűen felhívom a képviselő urakat arra, hogy ne adják magukat oda eszközül ilyesminek, hogy amikor valaki arról beszél, hogy a kufárokat és a pénzváltókat ki kell verni a közéletből, akkor azt üldözik, aki ezt mondja. Emlékeztetek arra, hogy valamikor régen ezt egy nagy forradalmár meg is cse lekedte, amikor a templom előcsarnokából kJ verte — szó- és betűszerinti értelemben — a pénzváltókat és kufárokat. Ma, a modern ka pitalizmus idején ezt a kartellek uraival, j> trösztök és konszernek vezéreivel, a bankokrácia csúcsain, ormain ülőkön olyan könnyíí szerrel nem lehet megtenni, de meg lehet tenni intézményesen, törvényhozási úton. Ha valaki ezt akarja, ezt követeli, azl perbe kell fogni és bíróság elé kell állítani: nem más ez, t. Képviselőház, mint a profit védelme, mint a kufárok védelme. Egy eltévelyedett ügyészség és egy statisztáló mentelmi bizottság ezt megteheti, de a törvényhozás nem. Kérem a megkeresés mellőzését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: T. Képviselőház! Meg kell állapítanom, hogy előttem szólott t. képviselőtársam a mentelmi ügyeknek mikénti elintézését tulajdonképpen azzal a kérdéssel akarja bizonyos összefüggésbe hozni, vájjon ez a megkeresés, amelyet ebben az ügyben a budapesti kir. főügyészség a mentelmi bizottsághoz, illetőleg a Képviselőiházhoz intézett, szabályszerű volt-e és tartalmazta-e azokat az egyes kitételeket, amelyek itt inkriminálva vannak. Meg kell állapítanom, hogy ez egy technikai kérdés. Van ugyanis egy igazságügyminiszteri rendelet, amely szabályozza, hogy a megkeresés miket tartalmazzon. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha egy megkeresés nem volna teljesen a rendeletnek megfelelően, precízen előterjesztve, akkor azt a megkeresést a mentelmi bizottság olyannak tekintse, mint amely megkeresés egyáltalá'ban nem érkezett volna a Képviselőházhoz. A rendelet azért szabja meg a feltételeket, hogy a Képviselőház és mentelmi bizottság állásfoglalását, a döntést megkönnyítse és hogy kevesebb munkával lehessen ugyanezt az eredményt elérni Minthogy azonban a mentelmi bizottság jiera tudott arra az álláspontra helyezkedni, hogy csak formális okból a megkeresést elutasítsuk, — hiszen t. képviselőtársaim is mindig 31*
