Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-123
Az országgyűlés képviselőházának 12, ról a hallgatásnak és az önkényeskedő hatósági tilalmaknak a bilincseit és amennyi lelkességet, áldozatkészséget és szárnyaló bátorságot nyilatkoztattak meg a hétfői nagy fölmozdulásban, tudnak majd ugyanennyi erőt kifejteni abban is, hogy a kormány közönyösségét, kényelmes ígérgetéseit és éheztető politikáját ne tűrjék tovább.» «A munkásság úrrá tette önmaga a csüggedés és a sóhajtozó hallgatás fölött. Es lesz ereje, lesz elhatározottsága és elszántsága azután is, hogy a maga érdekében ismételten is fellépjen, akár gazdasági, akár politikai kérdésről lesz is majd szó.» «... azt a rokonszenvet, azt a szeretetet és szolidaritást, amelyet a munkásság köré bástyázott föl a hétfői megmozdulás, nem tudják lerombolni a rágalomhadjáratok mocskolódásai f és ócska és undok módszerei. Ámde most már rajtunk a sor: az ország szervezett szocialista munkásságán, hogy amit elértünk, azt megőrizzük; azt nemcsak megőrizzük, hanem nagyobb erővé és jobban ható hatalommá fokozzuk.» «Az egész szervezett munkásságot ragadja magával a hétfői megmozdulás nagy lelke és nagy bátorsága és mindazt az erőt, ami ebben megnyilatkozott, áldozzuk a^ politikai és a gadasági mozgalom kiterjesztésének és megerősítésének munkájára.» Az idézett kitételek és a cikkeknek a kir. ügyészség által vád tárgyává tett egész tartalma a sajtó útján elkövetett és a Btk. 174. §-á : ba ütköző bűntett feldícsérése vétségének jelenségeit tünteti fel. Farkas István, a lap felelős szerkesztője pedig a cikkek szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg, ezért a vád tárgyává tett hírlapi közleményekért az 1914. évi XIV. te. 35. §-a értelmében őt, mint a lap felelős szerkesztőjét terheli a sajtójogi felelősség. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, ezért javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Szeretném a Képviselőház mélyen t. többségét felkérni hogy tegyen összehasonlítást a három-négy héttel ezelőtt itt lefolyt események és a Képviselőház mai ülése és képe között: a Gömbös-kormány ígéretei és a Képviselőház mai tárgyalásai között — azonban tudom, hogy én erre a többséget hiába kérem, de biztosítom az igen t. többséget, hogy az ország közvéleménye ezt a párhuzamot megvonja. Az ország közvéleményét igenis, foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi a különbség a Gömbös-kormány bemutatkozása és ígérethalmaza között és mi a különbség a valóság között, j amely itt tárul elénk szürkén, amikor a Képviselőiház majdnem négyhónapos szünet után nem tud egyebet tárgyalni, nincs más anyaga, nem foglalkoztatják mással, mint régi, néhány | esztendős mentelmi ügyek tárgyalásával. Nines ennek az országnak semmi más problé- i mája? Nincs ennek az országnak semmi más baja? Az ország törvényhozó testülete mással ! nem foglalkozíhat, mint csak régi mentelmi ügyek tárgyalásával? Teljesen igaza van Györki Imre képviselő társamnak: az ország ezer sebből vérzik, minKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XI. '. ülése 1932 november 8-án, kedden. 199 den társadalmi osztály a földön hever, mindenki bizonytalanságban él, mindenki nyomorog, a munkásnak nincs munkája, a kereskedőnek nincs vásárlója, az iparosnak nincs megrendelője, a kisgazda, a birtokos nem tudja eladni termeivényeit, a fogyasztó nem tudja megvásárolni az árukat és akkor az ország Képviselőháza, az ország törvényhozó testülete itt napokat tölt azzal, hogy mentelmi ügyeket tárgyal. (F. Szabó Géza: El kell egyszer intézni ezeket is!) Az ország közvéleménye már ma is megalkotja véleményét erről a különbözőségről, de a jövő történetírója, a majdan reánk következő korszak cisodiálko^hat azon, amikor olvasni fogja az akkor talán már tárgyilagosan ismert országos helyzetet és gondolkozhatik azon, hogy vájjon mi okozhatta azt, hol lehetett a hiba, amikor ilyen viszonyok között az ország törvényhozó testülete ilyen piszlicsár ügyekkel foglalkozott. (Br. Vay Miklós: Bűnöznek az emberek!) T. Képviselőház! Ha az egyes ember borzasztóan elunja magát, akkor a hasán összekulcsolj Í l il két kezét és hüvelykujjait körbeforgatja. (Br. Vay Miklós: Ez régen volt!) Ezt nevezik mailmozásnak. Ma már az unatkozó ember nincs erre rászorulva, mert van yo-yo, az ember ma már yo-yozik, ha borzasztóan elunja magát. Ejnök: Képviselő úr, tessék a tárgyra rá térni. Ez a fejtegetés igazán nem tartozik ide. Propper Sándor: Az egyes embernek, az unatkozó embernek ehhez jogai van, (Szeder Ferenc: Nagyon népszerű!) de kérdem én, van-e joga egy ország dolgozó testületének kritikus időkben ugyanehhez az időtöltéshez folyamodni és politikai yo-yozással tölteni az időt? T. Képviselőház! Egy letűnt rendszernek, egy megbukott rendszernek, egy a panamákba belefúlt rendszernek védelmében dolgozunk itt... (Zaj.) Elnök: A képviselő úr általában ilyen kijelentéseket nem tehet, ezért renderutasítom. Propper Sándor: aimikor ezeket a mentelmi ügyeket tárgyaljuk. Szerintem egy letűnt, megbukott politikai rendszer védelme anakronizmus s a kormányzati bölciseség az lett volna, : ba mindezeket az ügyeket lomtárba teszik, irattárba rakják, hogy ennek a bukott politikai rendszernek még a kísérlete se molesztálja az országot. Ezzel szemben az egész törvényhozó apparátus odaáll védelmezni ezt a bukott rendszert, amelyet a maga virágzása idején a szociáldemokrata sajtó bírált. Lehetne tehát arról szó, ihogy politikai előrelátásból és bölcseséglből pontot tesznek ezek után az ügyek után, de lehetne arról is szó, — ha ez nem állana fenn, h)a, a bukott rendszer bírálata olyan volna, amit imost már nein lehet és nem szabad üldözni^— íhogy az. tíj stílus más formában »mutatkozzék meg, tudniillik a spongyában, amelylyel az ilyen üldöztetés jellegét magán viselő ügyeket ebiből az okból szüntetik meg. Erről is lehetne szó, és ez valamennyire valóban lij stílus lenne, de látjuk, hogy az, új stílus se a munkaprogrammban, se a törvényhozó gépezet foglalkoztatásaiban, se az üldözéseikkel való felhagyásban, sem pedig a wiulták ibűnei védel'mezésének megszüntetésében egyáltalán nem mutatkozik. T. Képviselőház! Ebben a .konkrét ügyben miről van szó? A királyi ügyészség bűntett feleli cseresével vádolja a Népszava 1930 szeptember 3-án megjelent egyik cikkét. Szeptember 29
