Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken. 171 hogy a mi társadalmunk szöges ellentétben van a szociáldemokraták felfogásával, még nem következik, hogyha valaki talán erélyesebben ír, akkor abba az ügyészségnek okvetlenül bele kell avatkoznia. Mi pedig azt látjuk most ezeknél a jelenségeknél, hogy az ügyészség nem is vesz magának fáradságot, hogy az egyes kitételeket kiböngéssze és kiemelje, 'hogy volta képp-en mit kifogásol, hanem lenyomtatja az egész cikket, majdnem mindenütt ezt látjuk, és ha ezt elolvassuk, akkor konstatálhatjuk, hogy a hang ugyan igen erős, de sokkal gyengébb annál a hangnál, amelyet itt a szociáldemokraták általában használni szoktak, mert hiszen megtehetik ők azt, hogy itt elmondják beszédeiket és akkor szabadon lenyomtathatják azokat újságjukban. (Téglássy Béla: Ez ellen nem tudunk védekezni!) Bocsánatot kérek, ha az urak elmennek Angliába, ott azt látják már évtizedek óta, hogy feláll egy ember a Hydeparkban egy székre és beszél szociáldemokrata irányban. A másik feláll félórával később ugyancsak, a Hyde-parkban és beszél konzerva tív irányban, majd a harmadik kommunista irányban. (Téglássy Béla: Franciaországban is így van! De a francia először francia és csak azután szocialista! És Angliában is így van; én is voltam ott, tudom!— Zaj. Elnök csenget.) Ott mindenki elmondhatja véleményét és a publikum megalkothatja az ítéletét, az egyik éljenez, a másik abcugol. Bocsánatot kérek, ha a vélemények még erőteljesebben nyilvánulnak is meg, nem szabad 'halomszámra idehozni ezeket az ügyeiket. mert az ügyészség csak a kormány útján avatkozik be ezekbe. Egyébként tudjuk ezeknek az ügyeknek a sorsát. Én nem féltem Weltner Jakabot és Farkas Istvánt. Láttuk Vanczák János esetében, akit elzárásra ítéltek — nem is élhetett volna olyan hosszú ideig, mint amenynyire elítélték — és végül mégis csak kegyelmet kapott ia Kormányzó úr ő főméltóságától. Ezek telhát nem komoly dolgok, amelyekkel nem 'kell minket itt a képviselőházban foglalkoztatni, mert ezzel ismét csak teret adunk annak az újságnak, ismét csak ennek a cikknek publikálását tesszük lehetővé, nyilvánosságot adunk újból ennek a cikknek, ha komolyan tárgyaljuk itt. Ebben nincs ráció. Nem védelmezem a vagyonosokat, nem védelmezen? meg a kapitalistákat és nem védelmezem meg az osztálykülönbségeket, ha az ilyen cikkeket itt újra tárgyaljuk és ha itt erős szavak hangzanak fel újra az i'Iyen cikkek mellett és ellen. Hogy Váry Albert t. barátom minden egye> alkalommal, jóformán mint főügyésze ezeknek a mentelmi ügyeknek, feláll itt mint egyedüli ember, vádol és azt mondja, hogy adjuk ki a^ illető képviselőket: bocsánatot kérek, ebben csak nincs ráció! Neim érdeke az országnak, hogy mi ezt így folytassuk, mert mindazt sokkal eresebb formában elmondják itt a szociái demokrata képviselő urak s azt azután hozzák az ő újságjukban. Mire való a sajtónak ez a terrorizálása? Csak magunknak ártunk ezzel és nem visszük előbbre a mi ügyeinket annál is kevésbbé, mert én, mint a vagyonos osztály képviselője is állítom, hogy igaz az. amit ezek az urak állítanak, sőt még sokkal több az igaz, mint amennyi ezekben a ciklkekhen van. Mert nézzük csak, tisztelt urak. mi van ezekben a cikkekben? Ha idehallgattak volna, hallották volna, hogy igen erős a hang, de én nem látok ebben semmiféle osztály elleni támadást. A cikknek egész tenorja ugyanis a kormány ellen és nem osztályok ellen irányul, a cikk a kormányt szidja azért, aimi itt történt, és nem osztályok ellen szól. Én magam azt mondom, hogy egyes krassz esetekben igenis péCdát kell mutatni és el kell csukatni azokat, akik tényleg .gyűlöletet szítanak az ©gyes osztályok vagy vallásfelekezetek közt. De itt is különbséget teszek. Bocsánatot kérek, ha egy politikai pártnak tagjait egyoldalúan befogják arra, hogy Ihialomszámra idehozzanak e'Ilenük vádiratoikat: ezzel nem használnak a mi ügyünknek. Magyarország érdekeit nem képviselik, ha önök ezt megteszik; nem használnak nekünk, Vagyonosoknak, vagy azoknak, kiknek kastélyaik vannak, ha ismét felmeiegítik^ ezt a rég elfeledett káposztát. Hiszen ki emlékezik ezekre a cikkekre 1 Senki a világon. Most^ pedig, ha mi itt a képviselőházban komolyan tárgyaljuk ezeket az ügyeket, ismét emlékezni fognak rájuk. Én tehát nagyon kérem a t. miniszterelnöK urat, — aki azt mondja, hogy új irányt akar követni — ne legyenek olyan szenzibilisek, hagyják az embereket beszélni és csak ott, ahol tényleg felforgatásról van szó, tessék keményen beleszólni az ügyekbe; sokkal keményebben, mint eddig beleszóltak Emellett vagyok. De minden egyes piszlicsár ügyet, mint ez az ügy is, idehozni: még sem járjai. Ebben a cikkben én magam nem látok semmiféle osztály elleni izgatást, nem látok semmiféle hatóságok elleni izgatást; ebben csak a szegénység felriadását és a szegénység rettenetesen erős szózatát látom Ezt nedig büntetni nincs semmi okunk s még kevésbbé van okunk arra, hogy a nyilvánosságot ezzel foglalkoztassuk. Azérfi szólaltam fel, mert szükségesnek tartottam, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljak. Nem is lett volna módomban felszólalni, haja. szocialisták gráciából nem engedték volna át a szót, mert mindegyik ügyben csak egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő bes?élhet. Mondom nem is lett volna módomban felszólalni, én azonban mint régi parlamenti ember, szükségesnek tartottam hogy megmondjam: ezek nek az ügyeknek tömeges idehozása időpocsékolás, nem vezet semmire, nincs az ország érdekében, ennélfogva én nem fogadom el az előadó úr javaslatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Váry Albert! Váry Albert: Tisztelt Képviselőház! Sán dor Pál igen t. képviselőtársam benézett a mai ülésre és úgy találta, hogy itt a mentelmi ügyeket mi pártállás szerint intézzük el. (Weltner Jakab: Ha tegnap nézett volna be, akkor is úgy találta volna!) Fel^ kell őt világosítanom arról, hogy mi, az egységespárt jogásztagjai, nem pártállásunk szerint döntünk, hanem a legszorosabban lelkiismereti kérdést csinálunk ezekből az ügyekből és azokat a< legszigorúbb tár-' gyilagossággal, politikától mentesen bíráljuk el; azt mondhatnám, szinte a lehetőség szerint igyekszünk a> királyi ügyész kezéből és a bíróság elől kiszabadítani és elvonni azokat a cikkeket, amelyek esetleg bűncselekmény megállapítására nem alkalmasak. Végtelenül sajnálom, hoa:y nem figyeli a mentelmi bizottság működését s ennek kapcsán az Országgyűlés, a képviselőház határozatait. Mert igenis azt állíthatom, hogy ezeknek a királyi ügyészi megkereséseknek majdnem fele olyan, amely meg törik a mentelmi bizottság és ennek kapcsán a Képviselőház határozatán, amennyiben kimondjuk, hogy abban az ügyben a mentelmi jogot nem függesztjük fel. Egyenesen azt kell mondanom, hogy kiválogatjuk az ügyeket, amelyeket mi olyanoknak tartunk, hogy azokban bírói dön-