Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-106
Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1932 június 17-én, pénteken. 87 vényes intézkedés szerint nyugalomba kell helyezni, ha pedig nem, akkor a törvény rendel Irezése szerint végkielégítéssel állásától fel kell menteni. A törvényjavaslat 5. §-a látszólag eltérést biztosít és eltérést statuál az eddigi állapottal szemben és látszólag meg akarja szüntetni azt az állapotot, amelyről már a Képviselőházban nem egyszer beszéltünk, hogy egyes, a köztisztviselői sorból kikerült képviselőtársaink felhasználták az egyik Képviselőház felosztása és az új Képviselőház összeülése kö,zti hathetes, vagy kéthónapos időközt és elég ügyesen, — elég összeköttetéssel rendelkezvén — a hat hét, vagy két hónap alatt újból reaktív áltatták magukat, elő is léptek, majd pedig a^ választások után ismét helyet foglaltak a képviselők között- Ez az állapot továbbra is meg fog maradni avval az eltéréssel; hogy egy évi korlátozás lesz^ de a törvényjavaslat azt mondja (olvassa): «Az egy évi korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a képviselővé választás miatt nyugdíjazott köztisztviselőt vagy más közszolgálati alkalmazottot vesznek vissza a közszolgálatba.» Nem kell egyebet tenni, csak megnézni és: figyelem he venni a. képviselővé választhatóság korhatárát, és akkor megállapíthatjuk, hogy alig van csekély kivételektől eltekintve olyan köztisztviselő, aki, amikor abba a helyzetbe jut, hogy képviselővé fellépjen, nem rendelkeznék már legalább a nyugdíjtörvényben megkívánt beszámítható szolgálati idővel, tehát majdnem mindenkit, aki a köztisztviselői sorból kikerült, ha csak nem díjtalan gyakornokokat akarunk ide behozni és nem azokra gondolunk, előzetesen nyugdíjba kell helyezni. Már pedig a nyugdíjba helyezett tisztviselőkkel szemben semmiféle korlátozó intézkedés nincs, azok a Képviselőház feloszlatása után megint csak kérhetik deaktiválásukat, a reaktiválás megtörténik négy hétre, utána megint felléphetnek képviselőnek és azután itt ismét üdvözölhetjük őket a nélkül, hogy az eddigi állapottal szemben bármiféle megszorító intézkedéseket tartalmazna ez a javaslat. Hogy Túri képviselőtársam és az igazságügyiminiszteír úr és azok, akik enoiek a törvényjavaslatnak intézkedéseit szigorúbbaknak tüntetik fel, mint a korábbi rendelkezéseket, ezt a rendelkezést miért és hogyan tudják szigorúbb rendelkezésnek tekinteni, azt a magam józan eszével és gondolkodásával elképzelni nem tudom. Hiszen továbbra is fennmarad ez az állapot, akiknek pedig függőségi helyzetét éppen erra a törvényes rendelkezésre való utalással igenis meg lehet állapítani és akiket független törvényhozóknak tekinteni egyáltalában nem lehet. Legyünk tisztában azzal, t. Képviselőház, hogy ha az ember végignéz az ebben a Képviselőházban helyet foglaló köztisztviselőkön, láthatja, hogy ezeknek a köztisztviselőknek tekintélyes része egészen aránylag rövid, csak éppen a nyugdíj megszerzéséhez szükséges szolgálati idővel rendelkezik s ott látjuk őket képviselővé történt megválasztásuk előtt a közigazgatásban, a miniszteri burokban. Méltóztassék elgondolni, milyen hatalmas ereje és önmegtartóztatása kell, hogy legyen annak a képviselőnek, akinek döntenie kell, vájjon támogassa-e a kormányt, vagy szembehelyezkedjék-e vele, amikor tudja, hogy hai levonja ennek konzekvenciáit, akkor a jövő nyilt választáson nem kerül be a Képviselőházba, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X, hanem megint visszakerül a miniszterek előszobáiba titkárnak és ott jelentgeti be azokat a képviselőtársait, akikkel korábban együtt ült a törvényhozótestületben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen héroszokkal, ilyen emberfeletti emberekkel megtölteni a Képviselőházat nem. lehet. Ezek tehát a legsúlyosabb összeférhetlenségi esetek és e tekintetben a törvényjavaslat semmi, de semmiféle^ szigorítást nem tartalmaz, hanem szankcionálja és legalizálja — mint mondottam — azokat az összeférhetlenségi eseteket, amelyek az eddigi törvénnyel szemben bizonyos tűrt állapotot jelentenek, Azt kell tehát mondanom éppen erre való tekintettel, hogy ez a törvényjavaslat abban a szövegben, ahogy az igazságügyminiszter úr itt előterjesztette és azokkal a módosításokkal, ahogy a bizottsági tárgyalásokon keresztülment, nem céloz mást, mint eleget kíván tenni annak a közóhajnak és annak a megnyilvánuló akaratnak, hogy az összeférhetlenségi kérdést igenis, szabályozni kell, anélkül azonban, hogy ennek gerincéhez hozzányúlna; ez tehát megint csak egyike lesz azoknak a törvényeknek, amelyeket szociálpolitikai tekintetben is kirakattörvényeknek, kirakatalkotásoknak szoktunk nevezni; ez nem más, mint porhintés a nemzet szemébe, ez nem más, mint látszatintézkedés, amely igyekszik erről a kérdésről elterelni a közönség figyelmét, magyarul szólva porhintés az v a*mi ebben van; ahogy mondani lehet, nem más, mint sok hűhó semmiért. Ha nemcsak a köztisztviselők összeférhetlenségét nézzük, hanem azokat a rendelkezéseket is, amelyeket ugyancsak itt állandóan kritika tárgyává tettünk, ha nézzük a függőségnek .azokat a .megnyilvánulásait, amelyek például az államfőtől vannak függővé téve, — ami szerintünk nemcsak abban nyilatkozik meg, hogy a kinevezések kérdését kell szabályozni a törvényjavaslatnak, hajiem legalább is éppannyira ki kellene zárni a képviselők soraiból azokat, akik képviselőségük tartama alatt az államfőtől címeket, rangokat elfogadtak — akkor méltóztassék megint visszanézni és megtekinteni az egységespárti képviselői tábort és akkor meg fogják látni, hogy most már a régi képviselők között alig van olyanvalaki, aki kormányfőtanácsos, vagy gazdasági főtanácsos, vq.gy pénzügyi főtanácsos ne lenne. Hemzsegnek odaát a túloldalon a kormányfőtanácsosok, akikről megállapíthatjuk, hogy ugyancsak nem rendelkeznek azzal a függetlenséggel, amellyel pedig a képviselőnek rendelkeznie kellene. Ugyanezt kell elmondanom azokra a képviselőtársaimra is, akik kitüntetéseket fogadnak el az államfőtől. E tekintetben megint csak aizt méltóztassanak nézni, hogy milyen nagy számban vannak a kitüntetettek. A kitüntetés valóságos járvány lett már a legutóbbi időben a kormány berkeiben. Hiszen, ha az ember megnézi a kormány tagjait vagy egységespárti képviselőtársainkat bizonyos ünnepségek alkalmával, azok úgy fel vannak dekorálva és tűzdelve különböző szalagokkal, játék jel vény ékkel, (Peyer Károly: Mint a törzsfőnök Zanzibárban!) mint — tényleg, ahogyan Peyer képviselőtársam mondja — a törzsfőnök Zanzibárban. Itt ugyancsak kizáró intézkedést kellett volna bevenni a törvényjavaslatba arra nézve, hogy ez nem lehetséges és hogy képviselő nem fogadhat el sem kitüntetést, sem semmiféle ilyen méltóságot az államfőtől. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) 13
