Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. határozott, ugyancsak összeférhetlenséget okozó szerződéses, vagy üzleti viszonyban, vagy összeköttetésben áll, ha a megbízás vagy alkalmazás a országgyűlés tagjának függetlenségét befolyásolhatja.» Ez voLt az a pont, amelyre Rassay t. képviselőtársam a súlyt helyezte, ez azonban már csak egy részlete a részben megszorított javaslatnak. De ebben a pontban elismerem, hogy ezzel a «ha»-val kezdődő mondattal enyhítjük a.zt, hogy a 15. § szerint az állammal valamilyen viszonyban lévő képviselőt Összeférhetlennek mondja ki. En szívesen fogom elfogadni, ha javaslat történik, hogy hagyjuk ki ezt a második részt, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyben a «ha» ... és más kifejezéssel felállítunk egy új cenzúrát és mondjuk ki teljes általánosságban, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Elfogadom! — Élénk helyeslés.) hogy a 13., 14. és 15. § területén, ha van összeütközés, ez abszolúte Összeférhetlenségi ok. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Közelebb jövünk az én eredeti szövegemhez! — Gr. Hunyady Ferenc: Még a bíróságot kellene elfogadni!) örömmel hallom, hogy a miniszter úr elfogadja, tehát méltóztatik belátni, hogy szigorítunk. íme, én bevallottam most a legnagyobb dolgot, ami történt a javaslatban, elismertem, hogy ez helytelen, de ezen lehet könnyen javítani a 15. §-nak egyszerű törlésével. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Következik az érdekeltségi összeférhetlenség. Itt megint azzal kezdhetném, hogy általában érdek-e az, hogy a közgazdasági élet te- ; rületén működő férfiak a parlamentből visszaszoríttassanak? Deák Ferenc ezt mondotta (olvassa): «Eletemben keservesebb helyzetet nem ismerek, mint amit collisio officiorumnak nevezhetek. Ettől meg kell kímélni az embereket, elsősorban az államférfiakat, tehát a politikusokat.» tehát, hogy ne hozzuk collisio officiorumba, a kötelességek r összeütközésébe a képviselőt, aki gazdasági téren valami különös érdeket véd és nemzeti általános érdekeket kell szolgánia. Ez helyes, de nem jelenti azt, még Deák Ferencnél sem jelentette, hogy mindenkit ki kell zárni. Az 1875. évi törvény készítésénél Deák is még élt, abba be is folyt és ezt vallotta. Polónyi Géza, aki a függetlenségnek, — nemcsak a politikának, de a képviselői függetlenségnek — valóban bajnoka volt, tetszik tudni mit mondott a gazdasági érdekről? (olvassa): «A közgazdasági tevékenység kérdésében azt vallom, hogy a képviselő részére nemcsak meg kell engedni, hanem bizonyos körülmények között meg kell követelni & közhasznú közgazdasági tevékenységet, éppen ezért csak ilyen törvényt fogadok el.» (Bródy Ernő: Az államnál ne legyen viszonyban!) j (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ez azt jelenti, hogy a kormánytól^ való függőség, az egyéni érdekek előmozdításával; iáró üzérkedés az, ami a tisztességbe, illető-; leg az összeférhetőségbe ütközik. (Gr. Hunyady Ferenc: Nem elég! — Zsitvay Tibor igazság-! ügyminiszter: A mai viszonyok között ez már! nem elég!) Nem azt mondom, hogy elég, csak; Polónyi Gézát citáltam, aki nem a mai időkben' élt. Széli Kálmán és Tisza István felfogását! sokkal jobban ismerjük, semhogy citálnom kel-• lene, de Rassay Károly t. barátom a bizottságban első általános felszólalásában nagyon oko-j san és nagyon bölcsen azt mondotta: meg kell' ülése 1932 június 17-én, pénteken. 83 találni azt a helyes középutat, hogy a közgazdasági érdek és a parlamenti függetlenség ne szenvedjen. Ha jól emlékszem, ezt mondotta, nem mernék megesküdni a szavakra, a lényeg azonban az volt, hogy nem szeretné a munkanélküliek tömegét látni a Képviselőházban. (Ügy van! Ügy van!) hz általános gazdasági összeférhetlenség kimondását tehát, azt hiszem, senki sem kívánja. így megmarad az, hogy az legyen összeférhetlen, aki gazdasági téren az állammal szorosabb viszonyt teremt. Ez jelentessék ki összeférhetlenségnek. Az új javaslat három területre szorítja ezt a gazdasági összeférhetlenséget. Az első azokra nézve áll fenn, akik az államtól segélyt élveznek, a második, akik az államtól hasznothajtó jogokat vagy kedvezményeket élveznek, harmadszor pedig, ha az állammal bármilyen módon szerződéses, illetőleg üzleti viszonyban vannak. Ez a három nagy princípiuma van ennek a törvényjavaslatnak, ami megmaradt, lényegében a bizottsági javaslatban is csak bizonyos módosítást szenvedett Fenyő Miksa képviselőtársam javaslata folytán. Tehát azt kérdem: logikus-e, hogy Rassay Károly az ő álláspontját megváltoztatja és a közvéleményt úgy akarja befolyásolni, a bizottsági javaslat lényegesen rosszabb. Ha jól tudom, az 1901 : XXIV. te. 5. §-a tizenegy konkrét megjelölt esetben állapít meg összeférhetlenséget. Természetes, hogy szerkesztői technika szempontjából sokkal könnyebb tőmondatokban minden mondatot leírni, de most felállított ezzel a 11 esettel szemben egy elvet a törvényjavaslat, amely három kategóriára osztva ugyan, de az 'elvet úgy akarja felállítani, hogy abba a még nem látható és előforduló esetek is belekerüljenek. Ez tehát sokkal szigorúbb, mint volt az 1901. évi törvény. Nagyon csodálom, ahogy Rassay t. képviselőtársam az értékhatárt úgy emlegette itt, mint jó dolgot, hiszen az értékhatáron bujt ki a legtöbb összeférhetlenségi eset, (Ügy van! a jobboldalon) En tehát nagy előnynek tartom, hogy a javaslat nem azt mondja, hogyha 10.000 pengőt nem ér el az a szerződés, akkor már nincs összeférhetlenség, s így ez a javaslat nem méri pénzzel az összeférhetlenséget, hanem jszigorítja azt, és öt^ fillérnél vagy öt pengőnél, éppenúgy összeférhetlen lehet valaki, mint 10.000 pengőnél. De most méltóztassanak figyelni: a javaslat az állam területére szorítja a gazdasági összférhetlenséget, de úgy az államnak is s ez paradoxonnak látszik, mint a képviselőnek is a forgalmát kiterjeszti. Az államét kiterjeszti, mert nemcsak az állammal lehet szerződéssel összeférhetlenségbe kerülni, hanem már akkor is, ha a képviselő az állam kezelése alatt álló alappal, vagy olyan vállalattal van kapcsotban, amelynek felerészben az állam a tulajdonosa, sőt — amit nem is tudtam helyeselni — még a törvényhatóságoknál és községeknél is beáll az összeférhetienség olyan vállalatoknál, amelyek felerészben a törvényhatóságnak vagy a községnek birtokában vannak. Minden szerződési üzletnél két fél van: állam és képviselő. Most a javaslat mind a kettőnek kiterjeszti a fogalmát. A képviselőknél úgy terjeszti ki, hogy a rokonokra, közbenjárókra és vállalatokra is kiterjeszti, vagy ha az illetőnek van benne valami tulajdonrésze. Ezek olyan kardinális elvek, olyan szigorítások, amelyek mind megmaradtak s amelyekre nem lehet iizt mondani, amit Rassay t, képvi-