Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 10 hanem késztet az, hogy Rassay Károlynak van annyi tekintélye a magyar közéletben és szavának van annyi súlya, hogy azok, akik ezt a kérdést az utolsó pontig nem ismerik, talán el is hiszik, hogy igaza van. Mi tehát, akik ezt a javaslatot mégis törvényerőre akarjuk emelni, azt meg akarjuk szavazni, nem állhatunk a magyar közvélemény előtt úgy, mintha nem egy sokkal szigorúbb és egy könnyebben, jobban végrehajtható összeférhetlenségi törvényt alkottunk volna vagy akarnánk alkotni. En nem pártom nevében beszélek, bár lehet, hogy egyéni nézeteim a párt minden tagjának véleményével egyeznek, de a pártnak semmi köze nincsen ennek a javaslatnak előterjesztéséhez, megszületéséhez olyan értelemben, hogy talán mi ezen az alapon védelmezzük a javaslatot, de maga a kormány sem hozta ezt a javaslatot, — ezt csak mindenki tudja —* hogy a régi összeférhetlenségi törvényen enyhítsen, hanem hozta egy olyan politikai szituációból és részben a közvélemény hangulatából kifolyólag, hogy becsületes, új összeférhetlenségi törvényünk legyen. Tehát a kormánynak is és mindazoknak is, akik megszavazzák ezt a javaslatot, érdekük, — ezt úgy értem, hogy erkölcsi reputációjukhoz tartozik — hogy ilyen téves álláspontot a közvéleményben ne engedjünk érvényre juttatni, azt a közhitet ne engedjük elterjedni, hogy itt talán nem tudom, milyen rezsim vagy pártok uralma miatt egy a réginél rosszabb^ enyhébb összeférhetlenségi törvény van a Ház előtt. Ez késztet tehát engemet arra, hogy — főleg azzal a különben igen t. barátommal és politikussal szemben, aki a bizottságban annyi munkával és lojalitással dolgozott és a végen a zászlót úgy tette le, mintha mi volnánk a zászló elhagyói — beszédemben tulajdonképpen polémikus vonalon maradjak és az ő beszédére válaszoljak. Az első kérdés az, szükség volt-e a javaslatra, és ha igen, akkor a Zsitvay-féle javaslat — így fogom nevezni a bizottságba beterjesztett javaslatot a rövidség kedvéért — kielégítette-e azokat a szükségleteket, amelyek miatt új törvényre szükség van. (Lázár Miklós: A Zsitvay-féle eredeti javaslattal mindnyájan meg voltunk elégedve!) A következő kérdés pedig az, mennyiben tér el most már a bizottság által elfogadott javaslat az eredeti, Zsitvay-féle. javaslattól s eltér-e olyan mértékben, annyi pontban és annyi elvben, hogy valóban azt lehetne-e mondani, hogy itt egy lényegében megrontott javaslatról van szó. (Gr. Hunyady Ferenc: Én az eredeti Zsitvay-féle javaslat romlatlan álláspontján vagyak! — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy az eredeti javaslat hogyan született meg, nem tudom, nem voltam bábája, tehát nem tudom, én csak arról beszélhetek, amit láttam, amit beterjesztettek. Ha igaz volna az, hogy a bizottságban ezt a Zsitvay-féle javaslatot olvan mértékben megrontották, hogy tl/j MZ 1901. évi törvénynél is rosszabb állapotokat teremtene, (Jánossy Gábor: Szigorúbb!) akkor nem volna más kötelességünk, mint azt visszavetni. (Ügy van! a középen.) Viszont, ha bebizonyítom azt, hogy ez a javaslat nem teremt rosszabb állapotokat, logikusan csak azt a következtetést kell levonniok azoknak, akik elfogadták a Zsitvay-féle javaslatot, hogy azt is elfogadják, amit a bizottság előterjesztett, esetleges módosítások reményében, hiszen nekem is vannak egyes pontokban módosításaim. Marad tehát az a kötelességünk, hogy jaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. 6. ülése 1932 június 17-én, pénteken. 79 vítsuk meg ezt a javaslatot, ha tényleg nem olyan, mint ahogy ellenzői beállítják és ha tényleg nem rosszabbítja azokat az állapotokat, amelyek az 1901. évi törvény szerint fennállottak. En tehát nem azért fogok beszélni, hogy ennek a javaslatnak abszolút jóságát vitassam, hanem direkt erre a felállított kérdésre akarok megfelelni, mert úgy van felállítva a kérdés: olyan rossz-e ez a bizottsági javaslat, hogy annak elfogadása — még ha nem is módosíttatnék, de én felteszem, hogy módosítva lesz itt a Házban — az 1901-iki állapotnál, az 1901. évi összeférhetlenségi törvénynél is rosszabb állapotot teremt. Első kérdésem tehát — egészen röviden — az, hogy szükség volt-e egyáltalán a javaslatra? A közvéleményben és a parlamentben is az volt a hangulat, hogy a képviselők függetlenségét jobban meg kell védelmezni, bizonyos purifikációs gondolat is járult ehhez hozzá, bár megvallom őszintén, ebben a dologban azért a közvéleményben elterjedt hangulatban sok a túlzás. Hiszen Rassay t. képviselőtársam is azt mondta tegnap, hogy nem panamisták ellen hozunk összeférhetlenségi törvényt, hanem összeférhetlenségi törvényjavaslatot hozunk a Ház elé, hogy függetlenek legyenek a képviselők olyan területen is, ahol panama sincs. A közvélemény pedig tényleg azt hiszi, itt tulajdonképpen együtt ül egy parlament, amelynek talán nagyobbik része panamistákból áll (Gr. Hunyady Ferenc: Na nem!) és hogy most ezek ellen kell egy összeférhetlenségi törvényt hozni. (Jánossy Gábor: így van beállítva, igaza van!) En Rassay képviselő úrra hivatkozom mint koronatanura, hogy egy összeférhetlenségi törvényjavaslatot nem a panamisták ellen hozunk ide a Ház elé, (Jáilossy Gábor: A Házban is elhangzott ez a vád!) hanem azért, hogy a parlament függetlenségét és erkölcsét jobban megvédjük. Azért is túlzás van ebben a beállításban^ azért sem fogadnám el egyedüli indoknak a közvélemény nyomását, hangulatát, mert az a meggyőződésem, hogy paragrafussal és jogszabállyal jellemet, kötelességtudást, , több erkölcsi érzéket úgysem tudunk teremteni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.— Nagy Emil: Szigorú közéleti felfogás!) Szükséges azonban az összeférhetlenségi reform azért, mert az utóbbi években tényleg úgy fejlődött ki a nemzeti, az állami élet, az áf-T lami interveneiunizmus révén, amely gazdár sági területen különösen elhatalmasodott, (Jánossy Gábor: Etatizmus!) hogy az állam keze még messzebb ér, mint a régi időben. Ha tehát a képviselők függetlenséget akarom megóvni, akkor indokolt, hogy 30 esztendő és ilyen közbeeső fejlődés után egy új összeférhetlenségi törvénnyel jöjjek. De szerintem szükség volt a reformra azért is, hogy a jogfejlődés lehetőségét megóvjuk. Egyrészt szük-t ség volt új jog kodifikálására az élet ilyen eltolódása folytán, másrészt azonban szükség volt arra is, hogy a további jogfejlődésre is alapot nyújtsunk^ egy új törvénnyel. Erre két okból volt szükség. Mindenki tudja, hogy az 1901 : XXIV. te. olyan időben született, amikor az érdekeltségi összeférhetlenséget akarták szabályozni, szemben az 1875:

1. tc.-ket, : az első összeférhetlenségi törvénnyel, amely inkább a közhivatalokkal kapcsolatos összeférhetlenségről készült. 1901-től kezdve azonban a gazdasági érdekeltség egészen .más lett, a gazdasági életnek új formái keletkeztek,, a gazdasági életnek az államhoz való viszonya 12