Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

72 Az országgyűlés képviselőházának . benyújtott szöveg között olyan lényeges eltérés van, amely igenis, alkalmas arra, hogy olyan enyhítések látszatát keltse, amelyek nem azt bizonyítják, hogy az összeférhetlenséget szigorítani akarjuk, hanem azt, hogy bizonyos tekintetben az összeférhetlenne'k látszó eseteket regularizálni, tehát szabályba szorítani akarjuk, tehát a javaslat szinte — mondhatnám — kényszert állít fel, hogy az összeférhetlenségi esetekben eljárók találják meg azt az utat, amelyen el kell járniok. Az előttem szólott képviselő úrral teljesen egy nézetet vallok abban a tekintetben, hogy az összeférhetlenség kérdése tulajdonképpen a politikai tisztesség kérdése, amelyet törvényben kodifikálni majdnem lehetetlen, vagy csak olyan tág keretet lehet felállítani, amely azután alkalmazásánál nyeri el tulajdonképpeni értékét. Ha azonban el is fogadom ezt az álláspontot, amelyet az igen t. képviselő úr ismertetett, nem szabad elfelejteni, hogy a törvényt sohasem azért alkotjuk, hogy a tisztességet, vagy a tisztességes embernek ténykedését korlátozzuk, hanem a törvény éppen azokra szól, akik esetleg megfeledkezve magukról, megfeledkeznek erről a tisztességről, tehát olyan dolgokat követnek el, amelyek a politikai tisztesség fogalmával össze nem egyeztethetők. Kétségtelen az is, hogy a jelen összeférhetlenségi törvény nemcsak a baloldalon keltett csalódást, hanem az egész ország közvéleményében. Hiszen az, hogy ma az ország ilyen nehéz gazdasági viszonyok között egy összeférhetlenségi törvényjavaslattal kénytelen foglalkozni, azt bizonyítja, hogy ezt a törvényt a kényszerűség parancsolta, az bizonyítja, hogy ezt egyrészt a közvélemény megnyugtatására, másrészt pedig a ténylegesen felburjánzott kellemetlen balhajtások kiküszöbölésére volt szükséges megalkotni. Ez nem egyedül nálunk fennálló eset. Hiszen ha megnézzük a parlamentarizmus történetében az összeférhetlenségi törvények fejlődését, úgy azt látjuk, hogy a változott gazdasági viszonyok, az anyagiak után való törtetés és a nehéz megélhetési viszonyok kényszerítették a parlamenteket arra, hogy az összeférhetlenségi törvényeket szigorítsák. Ismételten rá kell azonban mutatnom arra, hoery a gazdasági élet, amely sokkal rugalmasabb, mint maga a törvényhozás, minden pillanatban megtalálja a nexust, hogy magának illegális hasznot tudjon biztosítani az állam befolyásán keresztül, és ez tette szükségessé, hogy ilyen megszorítás iktattassék törvénybe. Látjuk, hogy Franciaországban 1928-ban hozták meg az utolsó összeférhetlenségi törvényt, Belgiumban 1929-ben, Görögországban 1927-ben, Ausztriában 1925-ben, Csehországban 1924-ben és Lengyelországban 1921-ben. Arról nem is szólok, hogy Dániában éls Svédországban ezidőszerint tulajdonképpen nincs is összeférhetlenségi törvény. Irigylendő országok, mert való szinüleg még nein volt erre szükségük. Hollan diában és Norvégiában csak néhány közéleti állás szabályozására vonatkozik az összeférhet lenségi törvény, viszont ez összeférhetlenség formájában tulajdonképpen nincs szabályozva. Anarliának tulajdonképpen nincs is külön öszszeférhetlenségi törvénye

; mert ott az úgyneve zett választási ügyekben eljáró bíróság az, amely ezekben & kérdésekben dönt és az úgynevezett összeférhetlenséget magát nem is is merik, hanem ott^ egyszerűen csak egyszerű diszkvalifikáció létezik, amely méltatlannak minősít egy kénviselőt arra, hogy mint képvi selő funkcionálhasson. Igen t. képviselőtársaim, ha ezt a törvény 6. ülése 1932 június 17-én, pénteken. javaslatot átnézzük, meg kell állapítanunk, hogy magával a törvényjavaslattal igen nehéz érdemben foglalkozni addig, ameddig nálunk nyilt választási rendszer van, mert az összeférhétlenséiggel szöges ellentétben áll a nyilt választás. Hiszen az összeférhetlenség alapelve a politikai tisztesség és az, hogy valaki a megbízatását a választók akaratából kapja. Ezért reá nézve nem lehet más felső erkölcsi preszszió, mint a magas erkölcsi piedesztál, az erkölcsi tisztesség, a nemzet érdeke és a köz javainak szolgálása. Mikor azonban nyilt szavazással jut valaki mandátumhoz s megállapíthatjuk kétségtelen módon, hogy nem a választók akaratából jut mandátumhoz, akkor kétségtelen, hogy máris függő viszonyba került a mindenkori kormánnyal mai választási rendszerből kifolyólag- Arról nem is beszélek^ csak mellesleg jegyzem meg, hogy köztudomásúak azok a bizonyos rezerválisok és váltók, amelyeK az ilyen fellépés alkalmával deponáltainak. Ha ez nem a legkifejezettebb összeférhetlenség, akkor nem tudok példát felhozni arra, hogy mi az az összeférhetlenség. Ez magában véve kizárja annak a lehetőségét, hogy valaki felálljon s lelkiismereti szavának engedve, elmondhasson valamit esetleg azokkal szemben, akikkel, mint ajándékozókkal szemben bizonyos hálára köteleztetett, akiknek fiókjaiban ott őrzik a váltót vagy a reverzálist. Itt tehát az öszférhetlenség fogalma ebben a pillanatban már megvan. Első megállapításom tehát az, hogy az összeférhetlenségi törvénynek egyedüli remédiumát, orvosszerét nem látom másban, mint abban, hogy igenis, jöjjön a titkos választói jog, mert addig nem lehet itt tényleg összeférhetlenségről íbeszélni, amig ez a függőség, ez a függő viszony a kormány és képviselő között fennforoghat. Ne felejtsük el, hogy a képviselő bizonyos fokig tulajdonképpen kontrollörje a mindenkori kormánynak, lehetetlenség tehát, hogy a kontrollőr ilyen adományok révén pórázon legyen vezethető. Lehetetlenség tehát, hogy az összeférhetlenség fogalmának megfelelően gyakorolhassa tényleges képviselői minőségét. Ha azonban most ettől függetlenül megnézzük magát a törvényjavaslatot, meg kell állapítanunk, hogy az 1. § első bekezdése, azt mondhatnám, elegendő volna arra, hogy az összeférhetlenségi törvény teljes kritériumát kimerítse, hiszen igen bölcsen megállapítja, hogy mi az összeférhetlenség, amennyiben az 1. § első bekezdése így szól (olvassa): «Az országgyűlés tagjait hivatásuk betöltésében kizárólag az egyetemes nemzeti érdek vezeti. Ennélfogva az országgyűlési tagsággal nem egyeztethető össze olyan helyzet vagy magatartás, amely a törvényhozás tagját akadályozhatja abban, hogy a törvényhozói munkát minden illetéktelen hatástól függetlenül a nemzet érdekében lekiismeretesen és önzetlenül lássa el.» Én ebben az egyetlen egy paragrafusban tulajdonképpen kimerítve^ látom magát az összeférhetlenségi törvényjavaslatot. (Propper Sándor: Hegedűs Kálmán is!) Ennek azonban, sajnos, nincs szankciója. Viszont meg kell^ állapítanom ugyanakkor, hogy^ az összeférhetlenségi törvényjavaslat 1. f §-ának első bekezdésével a második bekezdés —• merem állítani szöges ellentétben van. A második bekezdés ugyanis ezeket mondja (olvassa): «Összeférhetlenség miatt eljárásnak csakis a törvényben külön meghatározott esetekben van helye,»