Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

40 Az országgyűlés képviselőházának 105, ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. záls tagjai közül. Ez a tilalom a Felsőház tag­jai közül csakis a választottakra vonatkozik. T. Képviselőház! Az együttes bizottság majdnem teljesen magáévá tette a javaslat} legfontosabb részét, az eljárási részt. (Jánossy Gábor: Minden ezen fordul meg!) Méltóztassa­nak megengedni, hogy éppen ennek folytán, hiszen a közbeszólásban is azt méltóztatik mon­dani, hogy minden ezen fordul meg — mel­lőzve egyelőre az anyagi rendelkezéseket, ez­zel behatóbban foglalkozzam. {Halljuk! Hall­juk!) : A mai helyzetet méltóztatnak ismerni. A mai helyzetet megelőzte 1875 és 1905 között az, hogy jury még nem volt, vagyis összeférhet­lenségi ügyekben^ az 1875-iki törvény életbelép­tetése után kizárólag az összeférhetlenségi állandó bizottság határozott. 1901-ben jött az új törvény, és amikor az akkori országgyűlés vé­gén, 1905-ben életbelépett, akkor ettől eltértek és felállították az úgynevezett juryt. Szilágyi Dezső, aki ezt a törvényt megalkotta, akinek keze benne volt az 1901-iki összeférhetlenségi törvény megalkotásában, már nem élt, (Já­nossy Gábor: Az volt a baj!) és részben ennek lehet tulajdonítani azt, hogy a jelenleg érvény-' ben levő összeférhetlenségi törvényünk tulaj­donképpen megbukott az eljárás tökéletlensége miatt- (Jánossy Gábor: Tökéletesen így van!)i Nem akarok e miatt szemrehányást tenni az akn kori törvényhozóknak. Ne méltóztassék elfeled­1 kezni arról sem, hogy 1905-ben a törvénykezési szervezetre vonatkozóan olyan felfogás ural­kodott, hogy az esküdtszéki eljárásnak és az esküdtszéki szervezetnek a lehetőség szerint te­ret kell engedni. Tulajdonképpen ,a jelenlegi jury-eljárásban sincs lényegileg más, mint egy esküdtszék- Ez az esküdtszéki eljárás azonban mégis rendkí­vüli módon különbözik — éspedig a képviselő­házi jury hátrányára — még attól az esküdt­széki eljárástól is, amelyet 1896-ban bűnvádi perrendtartásunk életbeléptetett és amely lé­nyegesen sokkal jobb, mint az összeférhetlen­ségi jury eljárása, de amely ellen még ezek ellenére is — sok tekintetben joggal — annyi kifogást támasztottak. Nevezetesen a mi jury­eljárásunk hátrányai miben mutatkoztak? El­sősorban abban, hogy a jury előtt bizonyítást lefolytatni nem lehetett. A jury tagnak s ma­gának a jurynek sem volt meg az a joga, hf)gy azt az ügyet, amelyet nem látott kellően kidol­gozottnak, kiderítettetnek, visszaküldje. Még ez a joga sem volt meg, nem is szólva arról, hogy a tanúkat tulajdonképpen nem a bíróság előtt hallgattak ki, mint például a rendes es­küdtszéki eljárásban, hanem az ügy az előadó kezébe volt lefektetve. Igazán a szó szoros ér­telmében alig maradt más joga ennek a jury­tagnak, mint igennel vagy nemmel szavazni. (Gaal Gaston: Kérdéseket intézhetett a jury­tag!) A jurytag kérdéseket intézhetett, de csak az előadóhoz. (Gaal Gaston: Es a félhez is!) Természetesen, a jelenlevő félhez is- Ez volt az egyetlen joga. Ez annyira a minimumra volt szorítva, hogyha annak a bírónak egyetlen joga csak az volna, hogy bizonyítást ne foly­tathasson le, hanem csakis az ügy előadójához intézhessen kérdést és ne intézhessen kérdést máshoz, mint »a félhez, ne hallgathasson ki szakértőket és tanúkat, akkor természetesen bírói eljárásunk tökéletlen maradt volna, noha e tekintetben lényeges változások történtek már negyven esztendővel ezelőtt. De ez nem elég. Egész őszintén és bátran ama véleményem­nek merek kifejezést adni, hogy a jury eljá­rás csak elleplezte, eltakarta, — noha éppen az ellenkezője volt a szándék és a cél a jury megalkotásánál — a titkos szavazással azt, amit tulajdonképpen a titkos szavazásnak ered­ményeznie kellett volna: a pártatlanságot. Akik figyelemmel kísérték a jury-ítélkezése­ket, azok tudják nagyon jól, hogy a jury ítél­kezéseinél nem mindig, de gyakran nem pár­tatlan, hanem ellenkezőleg, nagyon is pártos vagy más szempontok érvényesültek, amelyek­nek pedig a bírói ítélkezéstől távol kell tar­tani. <Jánossy Gábor: Nem gyakran, de leg­többször! Ez a baj! — Rassay Károly: De ha kritizáltuk, azt mondották, hogy ne merjünk hozányúlni, mert esküt tett a jury!) Idevonat­kozólag nem akarok közismert példákra hivat­kozni, csak arra, hivatkozom, hogy olyan esetekben, amikor egy kicsit hozzáértőnek vagy jártasnak felfogása szerint is megdönt­hetetlen volt, hogy az összeférhetlenséget feltétlenül ki kellett volna mondani, vagy pedig az összeférhetlenséget nem lehetett volna semmi körülmények között megállapí­tani, mégis .a sorsolás játéka szerint történt az ítélkezés. (Rassay Károly: Es a majoritás előzetes biztosítása alapján!) Hogy az eljárás e tekintetben milyen volt, idevonatkozólag engedjék meg, hogy bemutas­sak egy kimutatást, amelyet én összeférhet­lenségi eljárásunkra és a bejelentéskre ivonat­kozólag az elmúlt ötvenhét esztendőre készí­tettem. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy az első összefér­hetlenségi törvényünk 30 esztendeig volt érvényben 1875-től 1905-ig, a második érvény­ben volt 1905-től a mai napig, tehát körübelül 27 esztendeig. Mi ennek a 30, illetőleg 27 esz­tendőnek a tanúsága? Az első harminc eszten­dőben összesen 64 bejelentés volt. (Jánossy Gábor: Harminc év alatt?) Igen, 30 év alatt, amelyből esett az 1875—1892. esztendőre össze­sen 11, (Jánossy Gábor: Igen tiszta közélet lehetett akkor!) az 1896—1901. évekre esett 23 és az 1901—1905. évekre esett 30. 64 bejelentés volt 73 képviselő ellen. De már itt megjegy­zem azt, hogy az 1897—1898. esztendőkben, ami­kor nagy politikai harcok voltak a Bánffy­kabinet ellen, akkor voltak a vidékről tömegesen beérkezett bejelentések is, egy esetben 48, egy esetben 103 képviselő ellen, amely bejelenté­sek — ha lehet magam így kifejeznem — a hajuknál fogva voltak előrántva, blanketta­szerűen készültek és ennek folytán mindennek voltak mondhatók, csak komolyaknak nem, úgyhogy ezek leszámításával mondom azt, — és mutatja ez a kimutatás — hogy 64 bejelen­tés volt 73 képviselő ellen. Nézzük azonban most az 1901. évi XXIV. te. alapján kifejlődött gyakorlatot. Méltózta­tik tudni, hogy ez a törvény, amint; említet­tem, 27 esztendeje van érvényben. Meg kell ugyanis jegyeznem — és ezt azoknak a kép­viselő uraknak ajánlom figyellanébe. akik ösz­szehasonlításokat szeretnek tenni a jelenlegi összeférhetlenségi törvénynek és ennek az összeférhetlenségi törvényjavaslatnak rendel­kezései között abban a tekintetben, hogy meny­nyivel szigorúbb az és mennyiben szigorúbb ez, — hogy még az 1875. évi és az 1901. évi törvényünk az új összeférhetlenségi törvény életbeléptetését az országgyűlés bezárása utáni időre halasztotta el, addig — amint mél­tóztatnak tudni r az életbeléptetési rendelkezés­ből — ez a törvényjavaslat azt rendeli, hogy már a mostani ciklus bezárása után, tehát

Next

/
Thumbnails
Contents