Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

Az országgyűlés képviselőházának 11U. milliós jövedelem van, mások azt mondják, hogy több van, de mondjuk, hogy csak két embernek három millió pengő jövedelme van. Ez a mai nyomorult ezerpengős létminimum mellett 3000 család, 15.000 lélek kenyerét jelenti. Lehetséges-e az, hogy Csonka-Magyarországon 15.000 ember elől vegye el két ember a kenyeret! ( Eckhardt Tibor: Állami kedvezmények alapján!) A tehetség védelmére hivatkozott itt a t. pénzügyminiszter úr, azt mondván, hogy a tehetséget jobban kell fizetni. Bocsánatot kérek, a magyar tehetségekkel soha gyalázatosabban nem bántak, mint ez alatt a 12 esztendő alatt. csúnyább «kontraszelekció» és a másod- és harmadosztályú emberek első helyre való állítása soha nem érvényesült úgy Magyarországon, mint ez alatt a 12 esztendő alatt. Méltóztassanak megnézni: mi van a magyar írókkal, mi van a magyar irodalommal? (Farkas István: Ügy van! elnyomják őket!) Csak egy pár hónappal ezelőtt halt éhen egy nagyon tehetséges fiatal író: Pintér Ferenc. Nem kapott sem az állam részéről, sem a társadalom részéről támogatást, nem kapott kenyeret egy nagytehetségű író, akit most, halála után fedeznek fel természetesen, mint ahogy ez szokás ebben az országban. (Rakovszky Tibor: Fellner Pál azt. mondja, hogy koplaljanak!) A tehetség védelmére a pénzügyminiszter úr ne hivatkozzék, mert a tehetség meggyalázása történik ebben az országban. Mégis azt vallom, hogy a magyar kormány minden jóakarata sem elegendő ahhoz, hogy a magyar ifjúság, a magyar munkanélküli, tanult ifjúság problémáját elintézze és pedig azért, mert ez a parlament sincs abban a helyzetben, (Farkas István: Ügy van!) összeállításánál fogva nem is vallhatja magát hivatottnak arra, hogy a magyar ifjúság problémáját igazán megoldja, mert a magyar ifjúság problémáját végképpen, teljesen, gyökeresen csak egy új nagy földreform, egy hatalmas telepítés oldhatja meg, amely majd annak az ezer és ezer új falunak építésénél, közigazgatásánál ós gazdasági életében minden intelligens fiatalembernek kenyeret fog tudni adni és talán mód lesz a nagy telepítésnek során arra is, hogy a művelt ifjúság egy tekintélyes része, amely szereti a földet és a fizikai munkát sem veti meg, odaáll gazdálkodni és kisgazdája lesz ennek az országnak, ha másképpen nem tud elhelyezkedni. Mert állítom, hogy ebben a csonka országban nem szabad senkinek sem éheznie. Itt csak arról lehet szó, hogy ha a gazdasági viszonyok olyanok, amelyek nem engedik meg, hogy mindenkinek kenyere lehessen, méltóztassék a gazdasági viszonyokat megváltoztatni. (Helyeslés half elöl) Minthogy pedig ez a kormány ezt nem fogja megtenni, a t. miniszterelnök úr tegnap is azt mondotta az egységespárt értekezletén, hogy nem híve egy új birtokreformnak, azért a magyar ifjúság problémáinak ez a gyökeres és nagyobbvonalú megoldása majd a jövőre, a mi parlamentünkre fog hárulni. T. Ház Méltóztassanak megengedni, hogy j ezek után egyéb kérdésekkel is foglalkozzam, I amelyek miatt én is osztozom Eckhardt Tibor j t. barátomnak abban a véleményében, hogy a i parlament időszerűtlenül megy széjjel ebben a j pillanatban. (Igaz, Ügy van! a szélsőbalolda- I Ion.) Tiltakoznom kell a kormány új termelési ! rendelete ellen. Tiltakozom először azért, mert j a bolettát nem tartom olyan intézménynek, I amely a gazdán komolyan segítene, másodszor ülése 1932 július 1-én, pénteken. 413 mert feltétlenül és minden ellenintézkedés dacára meg fogja drágítani a szegény emberek kenyerét, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) harmadszor pedig mert a boletta új nemzeti ajándékot jelent a nagybirtok, a latifundium számára, (Úgy van! Űgy van! half elől.) Az egységespárt tudomásom szerint azért is tiltakozott az első termésrendelettervezet ellen, mert abban a nagybirtok is földadóelengedést kapott. Akik ez ellen tiltakoztak, azoknak ez mindenesetre becsületükre válik, de kérdem ugyanazoktól a tiltakozóktól, hogy vájjon ez a négypengős boletta nem jelent-e sokkal nagyobb előnyt a nagybirtok számára, (Farkas István: Százszorta!) mint amennyit jelent a földadóelengedés a kisemberek számára? Méltóztassék megengedni, hogy csak egypár számot hozzak a t. Ház elé. Tegnap soroltam fel Erdődy Sándor gróf Dunántúli, jánosházai uradalmának adóadatait. Ezek szerint 1506 hold föld után 2564 pengő földadót fizet. Az 1506 hold föld, ha. van abban, mondjuk, nagyobbarányú erdőbirtok is, egészen minimálisan számítva még mindig bizonyára rendelkezik egynegyedrésznyi, azaz 375 holdnyi gabonával, búzával, rozzsal és, mondjuk, árpával. Ez az

f egynegyedrésznyi gabona jelent, katasztrális holdanként csak 6 mázsát számítva, több, mint 2200 métermázsát, illetve bolettába átszámítva ez az egynegyedrésznyi gabona jelent az illető nagybirtokosnak kereken és minimálisan 9000 pengőt, tehát több mint háromszorosát annak, amit a földadó elengedése jelentett volna. Bocsánatot kérek, mégsem vagyunk abban a helyzetben Csonka-Magyarországon, hogy mi az 5—10—20—50—100 ezerholdas nagybirtoknak ilyen nemzeti adományokat adjunk, háromszorosát és négyszeresét annak, amit a kisbirtoknak adunk a földadó elengedése révén. Azt is csak a kisbirtok legkisebb kategóriáinak, a 100 aranykorona, 116 pengő kataszteri tiszta jövedelmen aluli kisbirtoknak, tehát körülbelül a 8—15 holdig terjedő kategóriának. Azt hiszem azonban, mindenki tudja Magyarországon, hogy a földadó éppen a kisember számára az igazságtalan adóterheknek csak egy töredékét jelenti. Ezeknek tehát nagyon aprólékos előnyt jelent ez a földadóelengedés. Míg a 15—50 holdig terjedő kisbirtoknak, amely ma és bizony valószínűleg a közeljövőben is nem nagyon sok gabonát fog eladni, ennek a kategóriának a boletta majdnem semmit sem jelent. A nagybirtok számára pedig ez a boletta végeredményben háromszorosa-négyszerese a földadónak. Ilyen szociális politikát nem lehet csinálni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni beszédét. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Pár mondattal befejezem. Még csak reflektálni kívánok Gaal Gaston t. képviselőtársam tegnapi beszédére, amelyben általános moratóriumot kívánt. Megvallom őszintén, én az általános moratóriumnak híve nem vagyok, mert a moratórium csak a bajbajutott exisztenciák megsegítését, tehát szanálási akciót jelent, és azt csak szociális szempontok szerint lehet megoldani. Lehetetlenség az, hogy amikor a sarki kiskereskedőnek és kisiparosnak nincs moratóriuma, ugyanakkor a herceg Eszterházy-uradalom három-négy hónapig legyen felmentve az alól, hogy a maga fizetési kötelezettségeit teljesítse és ezzel az a vagyon, az a jövedelem is — amelynek még a mai gazdasági válságban is akkorának kell lennie, hogy legalább félig-meddig teljesítse kötelezettségeit — hozzájáruljon 56*