Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-113
366 Az országgyűlés képviselőházának 113 deti szöveg» mert az eredeti szövegben volt egy lehetőség, amely szerint ha . valaki már közgazdasági tevékenységet folytatott, és előzőleg kapta az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagságokat, azokat megtarthatta. Ha tehát valaki előzőleg közgazdasági tevékenységet folytatott s volt például 24 bizottsági tagsága, azokat akadálytalanul megtarthatta volna azon a címen, hogy közgazdasági tevékenységet folytat, ellenben ha valaki egy új bizottsági tagságot akart volna vállalni, ez nehézségekbe ütközött volna, de a 24 bizottsági tagsággal járó összes dotációit nyugodtan megtarthatta volna. Ezzel szemben a mostani szöveg sokkal szigorúbb, mert nemcsak a vállalásra, hanem a megtartásra is kiterjed. Ez az egyik. Ez jelentős dolog, tehát bizonyos premisszák fognak érvényesülni, nemcsak a most vállalandó igazgatósági tagságokra nézve, hanem a múltban vállalt igazgatósági, bizottsági tagságokra nézve is a megtartás tényének beiktatásával. A bíróság egy összeférhetlenségi bejelentés esetében abban a helyzetben lesz, hogy visszamenőleg bírálhatja el a feltételt. Tessék a 13. és 14. §-okat elolvasni, ott körülbelül ugyanazt az elvi alapot látjuk, mint a régi összeférhetlenségi törvényben, tehát megvan a premissza. A 15. §-ra méltóztassék fenntartani aggodalmát, mert ott nekem is van aggodalmam, de a jelen esetben rendben van a dolog. Itt az utolsó mondatban az áll, hogy (olvassa): «vagy ha megállapítható, hogy a megbízatást vagy alkalmazást az országgyűlés tagja, főként országgyűlési tagságára tekintettel nyerte». Ez az a rendelkezés, amely talán bizonyos nehézségekbe ütközhetik a kifejlendő gyakorlat szempontjából. En csak azért szólalok fel, hogy módot adjak az igazságügyminiszter úrnak egy nyilatkozatra, amely nyilatkozat előreláthatólag az ezen szakasz alapján kifejlendő judikaturát előnyösen fogja irányítani, mert végeredményében az, hogy «főként országgyűlési tagságára tekintettel nyerte» bizonytalan kritérium, és bizonytalan kritérium bizonytalan judikaturát és alkalmazást eredményezhet. «Főként». Milyen körülményből fogja megállapítani a bíróság, hogy «főként országgyűlési tagságára tekintettel nyerte?» Nagyon labilis lehet ez a feltétel, de azt •hiszem, hogy a gyakorlati alkalmazásnál elsősorban tekintetbe kell vennie a bíróságnak az illető képviselő életkörülményeit, másodszor szakértelmét és eddigi foglalkozását a közgazdaság terén. Ezzel nem akarom lekötni azt, aki először akar közgazdasági téren szakértelmének megfelelően foglalkozni, de mégis csak furcsa volna, hogy ha valaki kizárólag a papírszakmában dolgozott, ott volt alkalmazás- 1 ban és azután egyszerűen átmegy a vasszak- I mába. Kétségtelen dolog, hogy a bíróság leg I alább is vizsgálhatja, hogy itt a szakértelem í növekedett-e^ meg időközben, vagy pedig milyen körülmények folytán került egy ilyen különleges^ iparral kapcsolatban álló vállalat igazgatóságába. Azt hiszem, az ügyet fogjuk szogálni, ha az igazságügyminiszter úr arra a «főként» alkalmazására, mint törvényhozó, kodifikátor — mert hiszen ő a kodifikátor, mi vagyunk a törvényhozó testület — nyilatkozik, mik voltak az ő intenciói, mert hiszen kétségkívül nagyon fontos a bírói gyakorlat kialakulásánál a. törvényhozó intenciója, a ratio ; legis. Tehát a ratio legis ebben a pillanatban I az igazságügyminiszter úr kezében van, mint •• ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. hivatalos kodifikátoréban és a törvényhozáséban, hogy helyesli-e iaafe amit a kodifikátor ebből a szempontból mondani fog és akkor a «főként»-re nézve nem lesz semmi aggodalom a jövőbeli gyakorlat kialakulásánál, mert lesznek támpontok, amelyekhez alkalmazkodhat az öszszeférhetlenségi bíróság. Én ezt kérem a igazságügy miniszter úrtól. Egyébként a paragrafust mostani szövegezésében elfogadom. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) A vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. * Zsitvay Tibor igazsagügyminiszter: T. Képviselőház! Ez az eredeti javaslatban 11-es szám alatt, a bizottsági szövegben és a mostani szövegben 10. szám alatt szereplő szakasz nagy vita tárgya volt a bizottságban is, amikor Bródy Ernő és Kassay Károly képviselőtársaim az egész szakasz törlését kívánták és, ha jól emlékszem, az irigység szakaszának nevezték. Ezzel szemben a bizottság többsége — meg vagyok róla győződve, hogy a Ház többsége és az ország közvéleményének többsége is — eb- . ben a szakaszban nem az irigység r szakaszát látja, hanem olyan nagy hiány pótlását, amelyet helyesen ismertünk fel a régi törvényben, mert hiszen már Deák Ferenc azt mondotta, hogy nem az állammal való kapcsolat a legbotrányosabb és legsúlyosabb összeférhetlenség, hanem ez az olyan közgazdasági tevékenységben jelentkezhetik, amelyben nincs meg a gazdasági, nincs meg az erkölcsi alap, nincs meg sok egyéb alap, de megvan egyetlenegy alap, amelynek nincs jogosultsága: a politikai szereplés alapja. (Jánossy Gábor: Ügy van! örök j igazság!) Ez a régi 11., illetőleg — most már nem fogom így ismételni — ez a 10. § egyrészt ennek a lehetőségnek akarta egyszer és minden korra az útját elvágni, (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) másrészt pedig fórumot teremt a jogszabály elbírálására, amely az adott kirívó eseteket minden körülmények között ki fogja küszöbölni az életből. Tehát az én első szövegemben az volt, amit most Wolff Károly t- barátom, mint magyarázatot kíván részemről kimondatni, hogy ha valaki, aki még hivatásszerűen nem dolgozott közgazdasági téren, akinek sem szakértelme, sem elméleti, sem gyakorlati képzettsége nincs, egyszerre közgazdasági elhelyezkedést talál, ebből valószínűleg alaposan feltehető hogy ezt nem előképzettségének, nem hivatásszerű fogalkozásának, nem valami természetes és tiszteletreméltó indoknak köszönheti, hanem köszönheti elsősorban képviselői tevékenységének, vagy annak, hogy tőle, mint képviselőtől olyan befolyást vár a vállalat, amely gyümölcsöztethető lesz a vállalat részére. Ezt találtuk erkölcstelennek, (Söpkéz Sándor: Ügy van!) kiküszöbölendőnek, és ezt tartalmazta a maga kegyetlen szigorúságában az én eredeti szövegem. (Gaai Gaston: Az volt a jó!) Most ezzel szemben merült fel az első észrevétel, amelyet Wolff Károly t. barátom hangsúlyozott már a bizottságban is erősebben, az tudniillik: hogyan állunk a már meglevő ilyen helyzettel, mert ez a törvény csak a jövőre kíván provideálni. A jogászok mindjárt igazat I fognak adni nekem, abban, hogy abban az irányban és arra az állásfoglalásra, amely J eredeti szövegemben volt, a rendes jogászi m gondolkozás vezetett, mert a jogász a vissza- • ható hatálytól mindig irtózik. De a bizottság töibbsége magáévá tette Wolff Károly állás*
