Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. 361 replő törvényjavaslatban, akkor a részvénytársaság pénzügyeit és gazdálkodását is a legmesszebbmenő módon kívánja ellenőrizni. A javaslat 5- és 6. §-a erről az ellenőrzésről megfelelően gondoskodik. T. Képviselőház! Kissé hosszúra is nyúlt előadásomban teljes tárgyilagossággal igyekeztem ismertetni nemcsak a tárgysorozaton szereplő törvényjavaslat lényegét, hanem azokat az indokokat is, amelyek ennek a törvényjavaslatnak benyújtását szükségessé tették. Szerény tehetségemhez képest igyekeztem rámutatni azokra a közgazdasági és egyéb szempontokra is, amelyek még a mai általános gazdasági válság idején is, a nemzet pénzügyi erőfeszítésének heroikus korában és az állam költségvetésének mai helyzetében is indokolttá tehetnek olyan kevéssé népszerű intézkedést, mint amilyen a szubvenció felemelése. Ezeknek az indokoknak alapján és az ország jövendőjébe vetett törhetetlen hittel kérem a t. Képviselőházat, hogy a javaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadni szíveskedjék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következikl Herczegh Béla jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr nem kíván nyilatkozni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. (Györki Imre: A sürgősség ki van mondva? — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nincs kimondva, de magától értetődik! — F. Szabó Géza: A sürgősséget előbb kellett kimondani! — Gr. Hunyady Ferenc: Végre valakinek egy jó napjavan^A miniszter úrnak jó napja van! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Amennyire miniszternek lehet! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak, mert a Képviselőháznak határoznia kell, és így tudnia kell, hogy mi felett határoz. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadtaKövetkezik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—8. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Következik a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 208, 265.) Az előadó Fabinyi Tihamér képviselő úr. öt illeti a szó! Fabinyi Tihamér előadó: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat intézkedései két csoportba oszthatók. Az egyik csoportban azok a rendelkezések vannak, amelyeknek törvénybeiktatására nemzetközi szerződésben vállaltunk kötelezettséget. Ezek közül a legfontosabbak: a kényszerengedély új intézménye, a szabadalmi díjak fizetési határidőinek enyhítése és a védjegy fokozott védelmére vonatkozó rendelkezések. Ezek a szabálkyok erősítik az ipari tulajdon védelmét, továbbfejlesztik szabadalmi és védjegyjogukat és így a hazai ipar védelmét szolgálják, úgyhogy ezeket a bizottság helyesléssel fogadta és két csekély módosítással, amelyekről szólani fogok, ajánlja elfogadásra. A javaslatban foglalt további rendelkezések pedig & hazai ipar fejlesztése érdekében néhány újítást foglalnak be a javaslatba, felhasználva azt az alkalmat, hogy az előbb említett rendelkezések nemzetközi kötelezettség folytán törvénybe iktatandók. Az utóbbiak közül kiemelem a szabadalmak oltalmi idejének az eddigi 15 évről 20 esztendőre való felemelését. Kiemelem továbbá ebben a vonakozásban a javaslat 21. §-ának második pontjában a kereskedelemügyi miniszternek adott rendeletalkotási felhatalmazást, amely egy fontos témára vonatkozik, nevezetesen a használati minta és az ipari minta oltalmára. A használati mintaoltalom jogunkban eddig egyáltalában szabályozatlan volt, az ipari mintaoltalom pedig az erre vonatkozó, még 1907-ből eredő kereskedelemügyi miniszteri rendeletben szabályoztatott ugyan, azonban hézagos és összefoglalásra, kiegészítésre szorul. A javaslat mindezeket a rendelkezéseket szerencsés kodifikatorius kézzel illeszti be szabadalmi és védjegyjogunk szövevényes rendszerébe. Ezzel kapcsolatban említem meg azt, hogy védjegyjogunk és szabadalmi jogunk a számtalan törvény, novella, kiegészítő rendelkezés és rendelet folytán annyira bonyolult, szövevényes és áttekinthetetlen, hogy a javaslat tárgyalása alkalmával az együttes bizottság annak az óhajának adott kifejezést, hogy minél előbb egységes kódexszerű szerkezetben láthassuk védjegyjogunkat és szabadalmi jagunkat. Ami a javaslat részleteit illeti, a legfontosabb a kényszerengedély szabályozása. Ha valaki a szabadalmat, amely belajstromoztatott, nem veszi használatba, tényleges gyakorlatba, akkor eddigi jogunk szerint a szabadalom megvonása következhetett be ebbe. Mint közbenső fázist iktatja be most ez a javaslat a nemzetközi szabályozásnak megfelelően a kényszerengedély intézményét, amelynek előfeltételeit az 1. § tartalmazza. Neveztesen, ha a szabadalom tulajdonosa három év alatt Magyarország területén sem maga, sem belföldi vállalkozó útján nem vette kellőképpen gyakorlatba a szabadalmat, akkor a szabadalmi bíróságra van bízva, hogy kárpótlás és esetleg biztosíték ellenében oly megbízható belföldi vállalkozónak, aki a szabadalomtulajdonostól kért engedélyt, de nem kapott, kényszerengedélyt adjon a szabadalom kihasználására, kivéve, ha a szabadalomtulajdonos mulasztását kellőkép

J pen igazolja. Fontos kérdés volt ebben a^ vonatkozásban, hogy kizárólagos legyen-e a kényszerengedély, vagy pedig nem kizárólagos.,A bizottság ezt a kérdést részletesen megvizsgálta és végeredményben úgy találta, hogy a javaslat szerencsés kompromisszumot tartalmaz, amennyiben szabályként az állítja oda, hogy a kényszerengedély kizárólagos, de területilég vagy à szabadalom egy vagy több igénypontjára vonat-