Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

356 Az országgyűlés képviselőházának 113. ennek a mennyiségnek megállapított áron, maligán-fokonként 1*1 filléres áron váló átvételére. A megállapodás szerint ennek az akciónak augusztus 31-ig kellett volna lefolynia. A mi vidékünkön az történt, hogy a bejelentett menynyiségnek körülbelül csak 40%-át kellett volna átvenni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) A borkifőzési akciónak lefolyása az volt, hogy az átvenni igért mennyiségnek csak 40%-át vette át a szeszfőző. Most látom azt az értesítést, hogy az Országos Szeszértékesítő Részvénytársaság az egyes főzdéket értesítette arról, hogy «június és augusztus hónapokban borpárlat beszállítására utalványokat kiadni módunkban nem áll», vagyis ez azt jelenti, hogy annak az akciónak keretében, amely bizonyos mennyiségű bor elhelyezésével a termelők javára szolgált volna, ennek a mennyiségnek körülbelül csak 40%-a fog így értékesülni. Mármost a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulok, aki tudom, hogyan gondolkozik és tudom, mennyire értékeli azt, hogy a hatósági intézkedés iránti bizalom az alapja a közrendnek, mit gondol, micsoda gondolatokat vált ki ez az eljárás a termelőből, aki biztosan számított egy bizonyos mennyiségű bornak bizonyos áron való átvételére, hiszen erre a hatóságtól kapta az indító okokat és most meggyőződik arról, hogy csalódott, hogy annak a mennyiségnek csak 40%-a — némelyeknél még ennél is kevesebb — vétetik át. (Eckhardt Tibor: Protekció szerint!) Nem akarok ezeknek a dolgoknak megjelölésére kifejezést adni, a t. Ház minden egyes tagjára bízom, hogy ki-ki olyan kifejezést használjon ennek megjelölésére, amilyent tudomása szerint szoktak ilyen körülmények között megfelelően használni. Nem szólok arróT, hogy a borpárlat kérdésével kapcsolatban sok mindenféle más baj is volt, nem akarok részletesebben kitérni erre a kérdésre, de meg kell említenem még egy esetet, amely a borpárlat ügyével kapcsolatban megtörtéirt és amely karakterisztikus. A budapesti szeszfőzdék a vidékükön nem tudtak már olyan áron bort venni, amely megfelelt volna a borpárlatrendelet előírásának (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) és kénytelenek voltak Nagykanizsára és vidékére menni bort vásárolni, ahol sok és olcsó bor áll ma is rendelkezésre. Ezeknek a boroknak a nagy távolságra való szállítási költségei azt eredményezték, hogy a termelők ott nem 11 fillért kaptak 10 fokos borukért, hanem 6 fillért. (Folytonos zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek! (Zaj.) Nem lehet hallani a szónokot. Tessék csendben maradni és nem zavarni a szónokot. Br. Inkey Pál: A pesti szeszfőzdék és a kanizsai szeszfőzdék avval a kéréssel fordultak a pénzügyminiszter úrhoz, engedje meg, hogy a pesti szeszfőzdék a kanizsai szeszfőzdékben főzhessék ki kontingensüket, aminek az eredménye az lett volna, hogy a Nagykanizsa-vidéki termelők, akiknek borát de facto Pestre szállították kifőzésre és 6 fillért kaptak érte, megkapták volna a 11 fillért{Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ennek a kérésnek teljesítését a pénzügyminisztérium megtagadta, mondván, hogy ő nem mehet bele abba, hogy két vállalat egymással tárgyalásokba bocsátkozzék. Végeredményben tehát a bürokratizmus nehézkessége érvényesült, amelynek karakterisztikuma, hogy felelősségét nem vállal semmiért sem, még akkor sem, ha az intézkedés következménye egyenesen ellentétes azzal a céllal, amiért ez indokolt ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. volna. Ez elmúlt dolog, erről annyival inkább is felesleges beszélni, mert hiszen több átvétel augusztus 31-éig nem lesz. Fájdalom, a helyzet az, hogy megint elkönyvelhetünk egy állami akciót, amely teljes fiaskóval végződött. (Egy hang balfelől: Blamázzsal!) Igaz, lesznek talán olyanok, akik azt fogják mondani, kérem ez nem országos kérdés, elvégre pár ezer emberről, pár százezer pengőről, pár tízezer hektoliter borról van csak szó. (Egy hang balfelől: Be nem fizetett adóról! — Zaj balfelől.) De kérem, ez egy csomó ember életérdeke, és ennél is fontosabb országos szempontból az, hogy megrendül az állami intézkedésekbe vetett bizalom. Különben is bármi csekélységről volna szó, ezek a mindennapi élet csekélységei adják együttesen az országos kérdéseket, az országos problémákat. Ez a borpárlatrendelet augusztus 31-ével megszűnik. Ezzel a nappal teljes bizonytalanság előtt áll a bortermelő közönség abból a szempontból, hogy mi lesz ezentúl. Ezt a kérdést voltam bátor a költségvetési vita során szóvátenni, több képviselőtársam is szóvátette. A pénzügyminiszter úr nem talált alkalmat erre válaszolni. (Zaj balfelől.) De hiszen tulajdonképpen nem is az volt a célom, hogy választ kérjek tőle, hanem cselekedeteket vártunk és úgy látszik, ebben sem történt semmi, mert különben feltehető, hogy a miniszter úr ezekről az eljárásokról a Házat tájékoztatta volna- Azért fordulok a földmívelésügyi miniszter úrhoz és kérem, tegye magáévá ezt az ügyet, annyival is inkább, mert ha valamely dolog sürgős, még nem vagyok meggyőződve arról, hogy el is fogják intézni. Ha azt tekintjük, hogy az első esztendőben 1930-ban, amikor a termésértékesítésnek rendelettel való megoldása látszott szükségesnek, Pató Pál úr országában az első termésrendelet elkésve jelent meg, s azt hiszem, természetesnek találja mindenki, hogv a termésreíidelet 1931-ben megint elkésett. Ez is érthető és szinte következetlenség lett volna a kormány részéről, ha az idei esztendőben megint nem késett volna' el a rendelet, mint ahogy el is késett, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy az új búzára vonatkozóan történtek már kötések, még a rendelet megjelenése előtt. Szóval én ezen csodálkozni nem tudok. Azon sem tudok csodálkozni, hogy két évi bolettázás után, amikor az egész ország megállapította, hogy a boletta nem megfelelő eljárás, amikor a kormány az országgyűlés, a Képviselőház egyhangú helyeslése mellett a bolettától, mint nem célszerű dologtól való eltérést bejelentette, az utolsó pillanatban mégis visszatértek a bolettáJhoz. (Dinnyés Lajos: Már semmin sem csodálkozunk!) Nem tudok csodálkozni, mert lássuk a következőket. (Dinnyés Lajos: Vetőmag!) A miniszterelnök úr egyik első programmp ontja az volt, hogy gondoskodni fog arról, hogy itt az országban éhező ember ne legyen. Ebben az országban a rossz termés ellenére az előbbi esztendőkből átvitt gabonakészletek folytán búzabőség volt. Egy csomó ezer vágón gabonát kiszállítottunk külföldre és most az a helyzet állott elő, hogy nincs az országban búza. (Ügy van! balfelől.) Nincs búza a faluban, a vidéken, és megtörténik, (Dinnyés Lajos: Nincs készlet!) hogy azok a kicsi készletek, amelyek még rendelkezésre állnak faluhelyen, a legnagyobb uzsorával, (Janossy Gábor: Ügy van!) 25—35 pengős áron kerülnek eladásra. A legcsúnyább uzsoraüzle-tekről hallani a kölcsönök alapján is, hogy egy métermázsa ó-búzáért két métermázsa új-