Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

350 Az országgyűlés képviselőházának lani? (Kabók Lajos: Szót kérek!) A szó a képviselő urat megilleti. Kabók Lajost T. Ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem beszédemnek a legközelebbi ülésre való elhalasztását. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr beszédének elhalasztásához hozzájárulni? (Igen! Nem!) Akik azt kívánják, hogy a képviselő úr beszédét most mondja el s ezzel az idővel az ülés meghosszabbíttassék, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A Ház a képviselő úrnak nem adta meg a halasztást, tessék tehát beszédét elmondani. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kabók Lajos! T. Ház! Egészen szokatlan formája ez az állásfoglalásnak, hogy 6 óra előtt egyetlenegy perccel a Ház nem ad engedélyt arra, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapra halasszam. Ez a Képviselőház gyakorlatában nem igen volt még tapasztalható. (Erődi-Harrach Tihamér: Részletes vita van!) Ügylátszik, az ellenzékkel és különösen a szociáldemokrata képviselőkkel szemben tanúsítja ezt a magatartást a többség. (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) Ennyi méltányosságot teljes joggal el lehetett volna várni. Elvégre ez nekem házszabályadta jogom, mert a házszabályban foglalt jog alapján nekem igenis, jogomban áll azt is kérni, hogy negyedórával meghO'Sszabbíthassam beszédemet és így mire időm letelne, már fél hét volna. Miután a t. Ház bölcsesége beszédem elhalasztására a lehetőséget nem adta meg, így tehát kényszerítve vagyok észrevételeimet ehhez a szakaszhoz most elmondani. Különösen azzal a résszel kívánok foglalkozni, amelyet megemlített Váry Albert igen t. képviselőtársam, aki valójában azt a kaput, amelyet eddig kiskapunak neveztek, most naggyá bővíti, ki; a kiskapuból most már egészen nagykapu lesz. En csak azon csodálkozom, hogy miért nem sorolt fel még egy sereg olyan úgynevezett altruista intézményt, amely ezekhez hasonló, amiket a t. képviselő úr megemlített, mert így azután ebbe az elgondolásba beleférhetnének olyan nem szövetkezetek, hanem mondhatnám talán úgyis, olyan közkereseti társaságok is, amelyek egyáltalán nem férnek össze az altruista felfogással. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Éppen ezért teljes joggal állíthatom, hogy az a kiskapu, amely ezideig is sok bebuvásra adott alkalmat, egészen feltárul és ott szabadon társzekérrel lehet már bevinni mindazt, amit talán a kiskapun bevinni nem lehetett. Minthogy én felfogásommal ezzel egészen homlokegyenest szembenállók, tehát ezzel egyetérteni nem tudok és a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! A napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Bemutatom a t. Képviselőháznak az alsólendvai választókerületben időközi választáson megválasztott Némethy Vilmos képviselő úr megbízólevelét. A megbízólevelet a Ház kiadja az állandó igazolóbizottságnak. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Zaj.) Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 30-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. 1. a 33-as országos bizottság tagjainak megválasztása; 2. az államkincstár és a M. Kir. Folyamés Tengerhajózási R.-T. között megkötött szerződés módosítása és kiegészítése tárgyában kötendő pótszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat... (Kabók Lajos: Minek az a 33-as bizottság? Kinek kell az?) Kérem, a képviselő urak most határoztak felette! (Kabók Lajos: De nem kell senkinek!) Majd meglátja a képviselő úr, hogy kell-e, vagy nem? 3. a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvények egyes rendelkezéseinek módosítását és kiegészítését tartalmazó törvényjavaslat, és végül az országgyűlés tagjainak 'összefértetlenségéről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása. A napirendhez szólásra jelentkezett? Frey Vilmos jegyző: Fábián Réla! Fábián Béla: T. Képviselőház! En az elnök úr napirendi indítványa mellett indítványozom azt, méltóztassék a csütörtöki ülés napirendjére... (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! Az ülésnek még nincs vége! Ne zavarják a képviselő urak a tárgyalást! (Zaj.)

r Fábián Béla: ...méltóztassék kitűzni azt a választ, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr a tegnapi napon az újpesti és rákospalotai küldöttségnek adott. (Helyeslés a baloldalon.) Tegnap egy küldöttség volt a kereskedelemügyi miniszter úrnál, amely küldöttség nem a kereskedelemügyi miniszter urat akarta felkeresni, hanem eredetileg a miniszterelnök urat, helyesebben megígérték nekik, hogy a miniszterelnök úr fogadni fogja a kereskedők és iparosok küldöttségét, azonban kiderült, hogy a küldöttséget nem a miniszterelnök úr fogja fogadni, hanem fogadni fogja a pénzügyminiszter úr, akihez a 10 pont legnagyobb része szólott. Azután kiderült, hogy nemcsak a miniszterelnök úr nem tudja fogadni a küldöttséget, hanem a pénzügyminiszter úr sem tudja fogadni (Felkiáltások a jobboldalon: Beteg!) és így maradt azután a kereskedelemügyi miniszter úr. Azt mondották, hogy illetékes is a kereskedelemügyi miniszter úr ennek a küldöttségnek fogadására, mert a kereskedők és iparosok bajáról van szó és a kereskedők és iparosok terjesztik elő a maguk tíz pontját. Azt mondották, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrhoz kell menni. Ez a küldöttség már egy sterilizált küldöttség volt, mert eredetileg nagy tömegekben akartak felvonulni a miniszter úrhoz, de azt mondották, hogy elég lesz belőlük néhány mintapéldány és így tényleg megjelent néhány ember abban az örömteljes tudatban, hogy bizonyára nem azért küldik el őket a miniszter úrhoz, hogy azután semmit se mondjanak neki. i Megjelentek és elvitték a maguk tíz pontját, amelybe odahaza szépen belelplántálták, ami az ő bajuk és bánatuk. Meg kell mondani őszintén, hogy a kereskedelmi miniszter úr nagyon szívesen fogadta őket, kedves volt hozzájuk, legnagyobb mértékben igazán kedves házigazda volt. Az összes iparosok és kereskedők, akik nála voltak, el voltak ragadtatva a miniszter úr személyi szeI retetreméltóságától. Kiderült, hogy a miniszter úr igazán szívén viseli Magyarországon, ' ahogy mondani szokták, — az iparosok és ke-