Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

308 Az országgyűlés képviselőházának 112 lelős szerkesztő tekintetében — kimondja, hogy ebben a tekintetben már egészen a kormányig kell feljönnie a kérdésnek- (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez tévedés!) Kérem igen t. igazságügyminiszter úr, nem tévedés, mert én a lapomnál megneveztem egy felelős kiadót és ezt elutasította a polgármester azzal, hogy ez az intézkedés a hatáskörét túlhaladja és tartozom ezt a kormánynak >bejelenteni. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt hiszem, hogy nem a polgármesternek, hanem nekem van igazam. Ez tévedés! — Gr. Hunyady Ferenc: A polgármester tévedett? — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A polgármester, ha ilyent mondott, tévedett. Súlyosan!) Kérem, én majd határozatban produkálom . •. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az írás nem imponál nekem! Az írás is tévedhet, nagyon jól tudja a képviselő úr! — Gr. Hunyady Ferenc: Akkor tessék utasítani! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem az én feladatom. Tessék jogorvoslattal élni! — Malasits Géza: Azt már nem éri meg élve! — Gaal Gaston: Es a fegyelmi mire való, miniszter úr, az ilyen tisztviselővel szemben, aki törvénytelenséget követ el? Mire való? — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, akkor, mire való az,, hogy ezt egyáltalában idehozzák? Egyszerűen telefonált volna nekem a képviselő úr és megkérdezte volna véleményemet s el lett volna intézve a dolog 24 óra alatt. — Gaal Gaston: Az ilyen tisztviselőt el kell csapni 24 óra alatt. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Akkor azokkal a gazdákkal, akik rossz időben vetnek és aratnak, mit kell csinálni? Minden ember tévedhet! — Zaj. — Elnök csenget.) ' Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a polgármester a legteljesebb jóhiszeműséggel járt el. Itt ebben a tekintetben nem a polgármesternél van a hiba, hanem a kormánynál. En ezt az igazságügyminiszter úrnak nyomban, mert az iratok nem állanak itt rendelkezésemre, bebizonyítani ^ nem tudom, de be fogom bizonyítani ez után a beszédem után a nyilvánosság előtt- (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Máris tudom, hogy most a képviselő úr van tévedésben, inert már kivizsgáltam ezt az ügyet, mert tegnap velem közölte.) En állítom 'és hajlandó vagyok . . . (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem a felelős kiadóról, hanem a lap tulajdonjogának átruházásáról van szó!) Itt téved az igazságügyminiszter úr, mert most térek át azután a nyomdatulajdon, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Laptulajdon!) a laptulajdon kérdésére. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az más, egészen más!) Mondom, hogy részemről két kérelem intéztetett: 'az egyik a felelős kiadónak más személyben való^ 'megállapítása tekintetében — ezt elutasították — és most van elintézés alatt a másik kérelem, a laptulajdon átruházása tekintetében, ebben a tekintetben pedig még nincsen intézkedés, legalább én intézkedésről nem tudok. Amit tehát az igazságügyminiszter úr mond és megállapít ebben a kérdésben, avval szemben kijelenthetem, hogy nekem hatósági határozatról még tudomásom nincs, tehát nem én tévedek, hanem az igazságügyminiszter úr. (Propper Sándor: Gyönyörű jogrend, ahol ilyen hibák történhetnek! — Elnök csenget. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Egyoldalúlag mindenki kétségbevonhatja a tényeket, az nagyon könnyű dolog!) Kérem, nekem, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem t. barátomnak mondottam, hanem a «gyönyörű jogrend»-re válaszoltam! —• Zaj.) ne tessék ilyent mondani, mert ülése 1932. évi június 28-án, kedden. ha én a kulisszatitkokat elmondom ebben a kérdésben, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nekem nincs azoktól mit tartanom!) méltóztassék elhinni, igazságügyminiszter úr, az egyáltalában nem lesz kellemes. (Propper Sándor: Halljuk a kulisszatitkokat! — Zsitvay Tibor 'igazságügyminiszter: Nekem a kulisszatitkokból nincs mit tartanom!) Azt tudom, azt elhiszem. Egyáltalában én helytelennek tartom azt, hogy a kormány itt olyan kérdéseket, amely kérdések voltaképpen közszabadságok, amely kérdések tekintetében megvannak a megfelelő 'törvényes rendelkezések, diszkrecionális hatáskörbe von és a maga részéről politikai szempontokból intézkedik. En arra kérem az igazságügyminiszter urat, méltóztassék ezt a szakaszt így, ahogy van, ebből a törvény javaslatiból kihagyatni, mert ez ide nem tartozik. Ha 'az igazságügy miniszter úrnak kifogása van az ellen, hogy egyes képviselők a mentelmi jog védelme alatt írnak, azt ezzel sem tudja megakadályozni. (Zsitvay Tibor igazságügyminisz'ter: Nem is akarom!) Méltóztassék a házszabályokba megfelelő rendelkezéseket beállítani, 'hogy az ilyen ügyeket a mentelmi bizottság soron kívül tárgyalja és méltóztassék ügyészségeinek vagy a hatóságoknak utasítást adni, hogy az ilyen megkereséseket soron kívül intézzék a Házhoz, ez a szakasz ellenben nem tartozik ebbe a törvényjavaslatba, ennélfogva ez a szakasz ebből a törvényjavaslatból kihagyandó. (Helyeslés balfelŐl.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Mindenekelőtt tisztázzuk a tényállást. A dolog úgy fest, mintha ennek a .szakasznak első és második bekezdése ellentétben állana egymással. Ha azonban az indokolást elővesszük, nyomban kiderül, hogy nincs ellentétben, mert világos célzata van. Ha t. képviselőtársaim azt hiszik, hogy ha kiadnak vagy szerkesztenek egy lapot, azért a mentelmi jog szempontjából más elbírálás alá esnek, tévednek, mert hiszen választaniuk kell a között, hogy vagy szerkesztenek, kiadnak egy lapot, vagy képviselők maradnak. Ezt az indokolás egészen világosan megmondja. Azt mondja tudniillik, hogy az országgyűlés tagja összeférhetlen helyzetben van, ha időszaki lap felelős szerkesztője, vagy kiadója. Vagyis ebben az esetben az illetőnek a két foglalkozás közt választania kell, mindkettőt nem tarthatja meg, mert ez a mentelmi jog meghamisítására és a sajtójogi felelősség kijátszására vezetne. Mit mond tehát a második bekezdés? Azt mondja: hogy ha az országgyűlés tagja ennek ellenére időszaki lapot kiad, vagy mint felelős szerkesztő szerkeszt, e működésére a mentelmi jog védelme nem terjed ki. Azt is megmondja az indokolás, hogy ez abban az esetben következik be, amíg az összeférhetlenséget bejelentik és megállapítják. Nagy tévedés tehát azt hinni, hogy most már maradhat szerkesztő vagy kiadó, csak a mentelmi jog nem védi, mert ha bejelentik az összeférhetlenséget, döntenie és választania kell, hogy vagy szerkesztő, kiadó marad, vagy képviselő. A kérdés tehát nem olyan egyszerű kérdés. Ez vonatkozik erre a magyarázatra. Ami magát a dolog érdemét illeti, én a képviselő zsurnalisztikái szereplését egyenesen a magyar jogfejlődés egyik kiegészítő részének tartom. Ha az egész világon mindenütt van ilyen szakasz, Magyarországon nem le-