Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-111
302 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. Ferenczi Izsó államtitkár úr. (Ugy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Váltsák fe! Miért tűrik? — Farkasfalvi Farkas Géza: Rossz szelleme!) De ne méltóztassék az én véleményemet irányadóul venni. Bátor leszek az egységespárt ama tagjára hivatkozni, aki valóban a mai parlamentben a vámpolitikának, tarifapolitikának és a kereskedelmi politikának legnagyobb szakértője, Gr atz Gusztávra, aki nemcsak az egységespártnak tagja és nemcsak igazán európailag elismert szakértője ennek a kérdésnek, hanem galamblelkű ember is, és aki a Kartell szemlének most megjelent 1. számában nyilatkozik a magyar külkereskedelmi és vámpolitika mai helyzetéről, és ezt irja (olvassa): «Szükség van arra, hogy a folyamatban lévő kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat sürgősen befejezzük, vagy legalább is eddigi szerződéseket ideiglenes megállapodásokkal helyettesítsük. Nagyon sajnálatos, hogy ezzel a feladattal ennyire elmaradtunk. Közvetlenül az aratás előtt, amikor már-már a körmünkre^ ég a gyertya, ezekben a tárgyalásokban hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint amilyenben néhány hónappal és még néhány héttel előbb is voltunk. Az állami életben, éppen úgy. mint a magánéletben, rendszerint rossz és kedvezőtlen az a megállapodás, amelyet valaki szorult helyzetében, köt.» Nemcsak a statisztikai adatok, de az ilyen kiváló szakértőnek és az egységespárthoz tartozó szakértőnek ez a szelíd hangon, de érdemileg nagyon nyomósán hangzó érvelése is elítéli ezt a kereskedelmi politikát, amtelyet én itt szó tárgyává voltam bátor tenni. (Kun Béla: Ügy van! Ügy van! — Farkasfalvi Farkas Géza: Helyesen.) Amikor 1922-ben a Magyar Közgazdasági Társaságban lefolyt a nagy vita az autonóm vámtarifa tekintetében, ahol az egyik! oldalon állott Matlekoyics Sándor, a magyar közgazdasági tudománynak legnagyobb dísze és büszkesége, a másik oldalon állott Ferenczi Izsó akkori miniszteri tanácsos, akkor egy óriási vita fejlődött ki. Matlekovics Sándor, aki nem volt agrárius, hanem inkább kereskedelmi és ipari beidegzésű ember volt, de akij nek érzéke volt az ország egyetemes érdekei iránt, súlyosan elítélte az autonóm vámtarifának protekcionista jellegét. (Lázár Miklós: Ügy van! Ügy van!) Előre megjósolta, hogy ebből nem következhetik más, mint az ország közgazdasági érdekeinek sérelme. Akkor Ferenczi Izsó államtitkár úr felülről lefelé válaszolt ezekre az észrevételekre. Most jelent meg az Omke-nak az a száma, amelyben viszszaemlékezve erre idézi Matlekovicsnak a vitában elhangzott utolsó mondását: «Találkozunk még Filippinél». T. Képviselőház! Találkoztunk Filippinél! (Taps a baloldalon.) Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Frey Vilmos jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvéé) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs.) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek 1 jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 38 perckor.) Hitelesítették Leszkay István s. h. jSzalóky Navratil Dezső s. h. naplóbíráló-bizottsági tagok.
