Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. javaslatba beiktassa. (Zsitvay Tibor igazság­ügy miniszter: Benn van a törvényjavaslat in- j dokolásában!) A javaslat indokolása nem nyújt számunkra semmi támaszt. (Zsitvay Ti- ; bor igazságügy miniszter: De igen, nagyon bő- \ ven indokolom és külföldi példákkal is alá- ! támasztom!) Ha szabad a pszichoanalízis segítségével ' ezt a rejtvényt megfejteni, akkor az az érzé- i sem, hogy a t. igazságügyminiszter úrnak az ! a felfogása, hogy a felelős szerkesztői állás, a i felelős szerkesztői hivatás és az újságkiadás j olyan veszélyes pozíció, amely arra készteti az j ezt az állást betöltő személyt, hogy éjjel-nap- ; pal en garde álljon, mert hiszen az igazság- \ ügyminiszter úr 'felfogása szerint minden pil- ; lanatban kaphat egy idézést, minden pillanat- ; ban megszólalhat a telefon, amely őt valamely közhatósághoz citálja. Mivel tehát a felelős szerkesztő az igen t. igazságügyminiszter úr jogi felfogása szerint ilyen, a hatóságok által zaklatott foglalkozást űz, tehát a független- | sége nincs meg olyan mértékben, mint amilyen i mértékben azt az igazságügyminiszter úr az j összeférhetlenségi törvény alapján a képvi- ! selők számára nélkülözhetetlennek tartja és í azt intézményesen biztosítani kívánja. A magam életének gyakorlatából, miután személyes kérdésben szólok hozzá, legyen sza­bad az igazságügy-miniszter úrnak elmondani hogy hosszas felelős szerkesztői praxisomban j nem éreztem egyrészt a közhatóságoknak, te- J hát az ügyészségnek és a magyar királyi állam- j rendőrségnek olyan állandó zaklatását, (Váry | Albert: így is van!) amely engemet bármilyen j mértékben akadályozott volna képviselői hiva- ! tásomban. Az igen t. igazságügyminiszter úr- j nak ez az érve tehát, őszinte sajnálatomra, meg j nem áll és legalább is az időszaki sajtó felelős j szerkesztőinek legnagyobb részére abszolúte l nem érvényes. Abban igaza van az igen t. igazságügy mi­niszter úrnak, hogy a felelős szerkesztői állást feltétlenül körül kellene bástyázni, de nem az:­zal, hogy összeférhetlennek mondjuk azt a kép- j viselői mandátummal, hanem azzal, hogy a ha­talommal szemben biztosítjuk függetlenségét, j (Ügy van! Ü9y van! balfelől.) mert nem ;a köz- [ hatóságok részéről van kitűzve egy ellenzéki, j mondjuk a hatalommal szemben álló időszaki j orgánum félős szerkesztője a zaklatásnak, ha- j nem — mondjuk meg őszintén — az eliramo- | dott évek tanulságai szerint, a felelős szerkesztő I ki van téve a zaklatásoknak a hatalom részé- j ről, amikor a hatalomnak érdekében áll, hogy bizonyos cikkek meg ne írassanak, hogy bizo­nyos hiteles és az utolsó szóig igaz értesülések ne lássanak napvilágot. (Ángyán Béla: Sze­mélyes tapasztalatok?) Ilyenkor a hatalomnak az a sajátsága, hogy azt mondja: ezt a nemzet érdeke kívánja. A nemzet érdeke előtt megha­jolni mindenkinek kötelessége, de — Váry igen t. képviselőtársam ezt régi ügyészi praxisából bizonyára még jobban tudja, mint én — a nem­zet érdeke nem mindig fedi a hatalom érdekét és nagyon gyakran előfordul, hogy a nemzet, a köz érdekében a felelős szerkesztőnek immu­nitást kellene élvezni valamilyen formában, hogy megállhasson a hatalom fenyegetéseivel és kísértéseivel szemben. Nyilvánvaló, hogy bármelyik időszaki lap nem lírai költőket és nem igen kitűnő mese­vagy regényírókat hív meg a felelős szerkesztői pozicióra. (Mozgás.) A felelős szerkesztő irá­nyítja a lap politikai szellemét, tehát feltétle­nül valamilyen olyan egyéniséget keresnek ebbe KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 293 a pozícióba, akinek publicisztikai múltja van, vagy a politikai életben már szerepelt. (Án­gyán Béla: Nevezzék főszerkesztőnek!) Erre még visszatérek; ^ hiszen ez, igen helyesen mondja képviselőtársam, kijátszása a javaslat­nak. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem kijátszása!) Már most, miután nem lírai költőket, nem mese- és regényírókat hívnak meg felelős szer­kesztőnek, nyilvánvaló, hogy minden lapnak felelős szerkesztője egyúttal politikus is. Ha te­hát visszanézünk az elmúlt évtizedekre, mint ahogy azt az igazságügyminiszter úr is bizo­nyára nagyon jól tudja, a Háznak legtekinté­lyesebb tagjai közül számosan voltak olyanok, akik egyúttal felelős szerkesztői is voltak kü­lönböző lapoknak. Itt alludálok arra, amit gróf Hunyady Ferenc igen t. képviselőtársam mon­dott s amit én teljes mértekben osztok, hogy tudniillik felelős szerkesztő és kiadó akkor ke­rül összeférhetlenségbe, akkor reped meg a füg­getlensége egy képviselőnek, ha nem a nagy­közönségből él a lapvállalat, amelynek Ő az élén áll, hanem közadókból, (BródyErnő: Szub­vencióból!) állami vagy kormánypénzből tarta­tik fenn. (Br. Prónay György: Közgazdasági bevételek!) így tudnék konstruálni összeférhet­lenséget, mert valóban összeférhetlennek tar­tom azt, hogy ujságvállalat 100, 50 vagy 25%-ig — változatos ez a skála — közadókból tartassék fenn. (Farkas István: Ügy van! De ez szabad! — Andaházi-Kasnya Béla: B. H.! — Peyer Ká­roly: Ehhez nem mer hozzányúlni az igazság­ügyminiszter úr! — Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter: Dehogy nem! Az is összeférhetlen! — Br. Prónay György: Vagy közgazdasági be­vétel! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Lázár Miklós: Mit ért ezalatt képviselő­társam? En tudniillik ebben rejtett gyanúsí­tást látok, amellyel szembeszállani a magam részéről és az újságírói hivatás részéről tar­tom a legnagyobb szerencsémnek, de csak ak­kor vagyok hajlandó ezzel szembeszállni, ha t. képviselőtársam lesz szíves bővebben és ért­hetőbben megmagyarázni, hogy mire céloz. En világosan beszéltem. Arról beszéltem, hogy összeférhetlennek és erkölcstelennek tartom, ha közadókból, az állampolgárok verejtékes adó­filléreiiből újságokat, ujságvállalatokat támo­gatnak. (Ángyán Béla: Ügy is van!) Méltóz­tassék t. képviselőtársamnak erre válaszolni. (Ángyán Béla: Erkölcstelen az ilyen! De ilyen nincs!) Különben meg vagyok róla győződve, hogy velem ebben a tekintetben teljesen egy véleményen van. (Ángyán Béla: Teljesen egyetértünk! — Andaházi-Kasnya Béla: Egyet­értenek elméletben! De a gyakorlatban más a helyzet! — Peyer Károly: A gyakorlatot majd én mindjárt elmondom!) Hogy gyakorlatilag szóljak hozzá a kérdés­hez, kérdem az igen t. igazságügyminiszter urat, mi akadálya van annak, hogy a men­telmi bizottság akár a kormány, akár a^ Ház részéről kapjon olyan nyomatékos felszólítást, hogy minden mentelmi bejelentést a bejelen­téstől számított 48 óra alatt intézzen el? Már abban a pillanatban felesleges ez a szakasz, mert mint beszédem elején voltam bátor ki­fejteni, meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. miniszter urat más cél nem vezetheti a sajtóügyekben sem, mint minden más men­telmi bejelentés esetében. Megtörténhetik kü­lönben, hogy hónapokig, sőt a Ház nyári szü­nete miatt esetleg fél évig is késhetik valamely ügynek az elintézése. (Zsitvay Tibor igazság­40

Next

/
Thumbnails
Contents