Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. get meg kell konstruálni akkor is, ha valaki címet, rangot vagy rendjelet fogad el. Láttuk a közéletben és láttuk különösen a legutolsó tíz esztendőben, hogy a kormány nemcsak úgy tud maga mellé állítani és a maga politikája mellé szólítani embereket és képviselőket, hogy azokat magasabb állással^ vagy kinevezéssel kecsegteti képviselői hivatásuk tartama alatt, hanem még címeknek, rendjeleknek és rangoknak adományozásával is, ami olyan köteléket teremt, amely magában hordja egyúttal a függőségi viszonyt is. Nagyon jól láttuk a legutolsó esztendőkben, hogy azokat a képviselőtársainkat, akik jól viselték magukat az egységespárt táborában, kormányfőtanácsosokká, vagy kincstári főtanácsosokká neveztették ki (Andaházi-Kasnya Béla: Mind kormánypárti volt!) és minthogy ez az előterjesztés a kormánytól függ, a kinevezés, a cím, a rang adományozása pedig az államfőtől, az összeférhetlenséget ezekre vonatkozólag is meg kell állapítani. Már ebből a szempontból is tiltakozni kell tehát az ellen, hogy ezek megmaradjanak a Képviselőház tagjainak. Ugyanezt a megállapítást kell vonatkoztatnunk a rendjelek adományozására is. Itt is azt látjuk megint, hogy a kormány előterjesztésére az államfő rendjeleket adományoz, felcicomáznak egyes képviselőket és ezzel a felcicomázással természetesen a függőségi helyzetet igyekeznek nagyobbítani, úgyhogy azokra a képviselőkre, akik címet, rangot fogadnak el, akik rendjelet kapnak, nem lehet azt mondani, hogy teljesen összeférhetők lennének és ezek is a függetlenség olyan mértékével rendelkeznének, amely mértékével rendelkeznek azok a képviselők, akik visszautasítják, vagy pedig nem kerülnek abba a megszégyenítő helyzetbe, hogy címet, rangot, vagy rendjelet fogadjanak el. Elnök: Képviselő úr, ne méltóztassék ilyen sértő személyes élt adni felszólalásának. Ezért kéremi a képviselő urait, méltóztassék az ilyen kitételektől tartózkodni. Győrki Imre: Ami már most módosításunk második részét illeti, az is eltér a javaslatnak eredeti szövegétől, amely azt mondja, hogy csak abban az esetben áll fenn összeférhetleriség, ha az alkalmazás vagy megbízás kinevezéstől, jelöléstől vagy ajánlástól függ és fizetéssel, díjazással, más jövedelemmel vagy bárminemű anyagi előnnyel van összekötve. E helyett az én módosításom azt célozza, hogy még ahban az esetben is, ha az nem járna fizetéssel, díjazással vagy jövedelemmel, de külön speciális megbízatás, amelyre a 7. ^ szintén lehetővé leszi a képviselői megbízatást, még ekkor is ki kell mondani az összeférhetlenséget, mert fizetés, javadalmazás vagy díjazás nélkül is vannak olyan lehetőségek, állanak fenn leShetőségek a kormány részére, hogy a képviselői megbízatás tartama alatt a képviselőt olyan kedvezményben részesítse, amellyel a függőségi viszonyt feltétlenül meg lehet teremteni. Szóvá kell még tennem azt a megint személyre szóló kodifikálást, amely e szakasz utolsó bekezdésénél van, amikor lehetővé teszi és azt mondja, hogy nem összeférhetlen a képviselő, ha nemzetközi bíráskodásban vagy nemzetközi tárgyalásokban való részvételre kap megbízatást íha annak ellátásáért a költség megtérítésén és a szokásos napidíjon felül más javadalmazás nem jár. Ez is egyike a kiskapunak, amelyen nagyon szépen be lehet sétálni azoknak, akik összeférhetlenséget akarnak elkövetni, úgyhogy e tekintetben sem vagyok ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 283 abban a helyzetben, hogy a szakaszt ebben a szövegezésben elfogadjam. Kérem a t. Házat, méltóztassék az általunk beterjesztett módosításokat elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloidalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A 7. §-náí meginifc legyen szabad figyelmeztetnem a t. Képviselőházat egy újabb kibuvási lehetőségre. Mindjárt rá fogok térni és gyakorlatilag rögtön igazolom, — mert én az állandó összeférhetlenségi bizottságnak is tagja vagyok, nekem praxisom is van ezekben a kérdésekben — hogy milyen alapos az én feltevésem. Minden szóra vigyázni kell, de hogy ezt a mélyen t. miniszter úr egy nyilatkozattal elintézheti, elismerem. A szakasz következőképpen sízól (olvassa): «Országgyűlési képviselő képviselői megbízásának tartama alatt nem nyerhet a 6. i körén kívül sem olyan alkalmazást vagy megbízást, amely az államfő, a minisztérium, a miniszterek vagy valamely alájuk rendelt hatóság kinevezésétől, jelölésétől vagy ajánlásától függ és fizetéssel, díjazással, más jövedelemmel vagy bárminemű anyagi előnnyel van összekötve.» Van itt említés tehát kinevezésről, jelölésről vagy ajánlásról. Méltóztassék nézni, az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló 1920 : XX. te. 25. Va a következőket mondja (olvassa): «Az elnököt a pénzügyminiszter előterjesztésére az államfő, az alelnökök közül az egyiket a földmívelésügyi miniszter nevezi ki.» Ez rendben van. Ha a kinevezés, díjazással jár, akkor ennek összeférhetlensége kétségtelen. Most jön azonban a következő: Az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatósága vezérigazgatót nevezhet ki. A kinevezés csak a pénzügyminiszter által való megerősítés után válik érvényessé. Tehát sem kinevezés, sem jelölés, sem ajánlás, hanem «megerősítés». Az állandó összeférhetlenségi bizottság előtt volt egy összeférhetlenségi bejelentés, amely felmentéssel végződött azzal az indokolással, hogy a megerősítés nem egyenlő a kinevezéssel, mert kinevezni bárkit kinevezhet a miniszter, ellenben megerősíteni csak egy bizonyos személyt lehet. (Dinnyés Lajos: Kabulisztika!) Ezt mondotta ki az állandó összeférhetlenségi bizottság. Tehát megtörténhetik, hogy most is, miután ez sem nem kinevezés, sem neon jelöiíés, sem nem ajánlás, hanem megerősítés, ennélfogva ilyen módon megint egy kibúvókapu állíttatik fel magában az összeférhetlenségi törvényben. De itt van a Pénzintézeti Központ. A Pénzintézeti Központról szóló 1920 : XXXVII. te. 37. §-a azt mondja (olvassa): «Az elnököt öt év tartamára a pénzügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezi ki.» A 45. § szerint pedig kimondja^ hogy (olvassa): «A vezérigazgatót^ az igazgatóság nevezi ki, de kinevezése a uénzügyminiszter jóváhagyását igényli.» Tehát előbb megerősítés, itt «jóváhagyás», és sehol sincs kinevezés, jelölés, vagy ajánlás. Az előbbi praxis alapján tehát megtörténhetik, hogy a megerősítés és jóváhagyás nem esik egybe a kinevezéssel. (Andaházi-Kasnya Béla: Nem azonos!) Mondom, nem azonos. Egy gyakorlati eset történt az összeférhetlenségi bejelentés kapcsán, amikor különbséget tettek kinevezés és megerősítés között. Én tehát tisztázni óhajtóim ezt a kérdést és miután már módosítást nem terjeszthetek elő, felhívom erre az igen t. miniszter úr figyelmét, nehogy a jövőben bekövetkezhessek laz, hogy egy ilyen nyitva ha-