Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Àz országgyűlés képviselőházának liö kérdéseket, amelyek a mezőgazdaság válságá­val, a társadalmi nyomorúsággal együtt jár­nak, megtárgyalják? Nem engedik ezeket a kér­déseket megtárgyalni. Mit pepecselünk ezzel az összefértetlenséggel? Mi ez? Játék, uraimba szavakkal, tisztára játék! Sokkal nagyobb, mé­lyebb bajok vannak itt s ezt sem tudják elin­tézni. Meg fog maradni minden a régiben, sőt még rosszabb lesz, mint eddig, de az általános nyomorúság kérdésével s a lehetőségek kutatá­sával egyáltalában nem foglalkoznak. En figyelmeztetem és egyben kérem az ura­kat; felforgatást senki sem akar, de a vége nem lehet más, ez adva van a kormányzati rendsze­rünkből,, amely nem tudja és nem is akarja megfogni a kérdéseket a maguk érdemi részé­nél, hanem felületes látszatintézkedéseket csi­nál. (Büchler József: Választójog nincs!) Hi­vatkozhatnám olyan agrárintézkedésekre, ame­lyeket már régen meghoztak, törvényben biz­tosítottak, s mégsem tudják azokat végrehaj­tani. Ezen a területen is hézagok, hibák van­nak. A terheket egyoldalúan a többi társa­dalmi rétegek fogják viselni. Mi igenis, követeljük a lakbérek leszállítá­sát az egész vonalon, kereskedőnek, iparosnak, mindenkinek. A ház az egyetlen vagyon, ame­lyet teljesen átmentettek a háborúban és az in­flációban, sőt vagyont is szereztek vele, mert az inflációban rossz pénzzel fizették ki a régi amortizációs tartozásokat, s most itt van a házbirtok arany értékben. Mégis fenntartják a lakbéreket, amikor pedig az a helyzet, hogy az ipar és kereskedelem nem bírja fizetni eze­ket a lakbéreket. Fenntartják akkor, amikor leszállt a munkabér, a középosztály keresete le­csökkent, a megélhetés élettartama bizonyta­lan» a munkásosztály keresete lecsökkent, s a nagy tömeg kereset nélkül van. Miért nem gondolunk arra, hogy a lakbéreket leszállítsuk, ennél az uzsoratőkénél? Tessék Budapesten szétnézni; vannak emberek, bankok, részvény­társaságok, biztosító intézetek, amelyek 5—10— 20 házzal rendelkeznek. Ez a kitűnő vagyon többet ér, mint a nagybirtok, mint a bank, mert a házvagyont biztosította Vass József a kereszténypártnak s ennek a parlamentnek se­gítségével. Parisban, Bécsben, Berlinben olcsóbbak a lakások, mint itt. Parisban ma is megvan a kötöttség, nálunk felszabadították a lakásokat. s a vidéken és Pest környékén garázdálkod­nak egyes városokban. Paris, a leggazdagabb, győző állam fővárosa nem szabadította fel a lakásokat. Nem gondolják, hogy ott, ahol a polgárság tömegeinek érdekeit védik, sokkal szilárdabb a nemzeti érzés s ott a nemzeti szempontok sokkal jobban tudnak érvényesülni, mint ahogyan érvényesülnek itt?! Kérem a t. Házat, méltóztassék indítvá­nyomat elfogadni, hogy mód és alkalom legyen arra, hogy az egész gazdasági helyzetet s a teendő intézkedéseket a Ház megvitassa. (He­lyeslés a szêlsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Ház! Nem tudom, jól ér­tettem-e Farkas t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy ő szemben az elnöki indít­vánnyal, amely a legközelebbi ülést hétfő dél­előtt 10 órára kérte kitüzetni, a maga részéről azt az indítványt tette, hogy kedden délelőtt 10 órára tűzzék ki az ülést. Amennyiben jól értettem, azt hiszem, ez az ő részéről csak félreértés leihet, (Farkas István: Ügy van té­, ülése 1932 június tU-én, pénteken. 265 védés!) mert hiszen ha az elnök úr előbb kí­vánja a Házat dolgoztatni, nem hiszem, hogy a szociáldemokratapártnak az volna a célja, tendenciája, hogy későbbi napon kezdjünk el dolgozni. Ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, de én ebben a tekintetben inkább az elnök úr javaslatát teszem magamévá, hogy igenis, kezd­jünk dolgozni, ha egyáltalán dolognak lehet nevezni azt, amit végzünk, hétfőn délelőtt 10 órakor, szóval az elnök úr javaslatát foga­dom el. Kénytelen vagyok azonban t. képviselőtár­samnak egy-két megjegyzésére a magam tisz­teletteljes véleményét megmondani. T. képvi­selőtársam felhozta a boletta intézményét, mint egy abszolút igazságtalan és helytelen meg­oldását a mezőgazdaság támogatásának. Ebben a tekintetben én teljes mértékben osztozom az ő felfogásában, mert már az eredeti boletta­javaslatnál megmondottam, hogy ez a mezőgaz­daság szempontjából is abszolút igazságtalan elbánás, minthogy kizárólag csak a gabona-, speciálisan búza és rozstermelő gazdákat, se­gíti, az összes többi gazda-kategóriák a boletta által nemhogy nem nyernek, de mindazok a gazda-kategóriák, legyenek azok szőlőbirtoko­sok, dohánykertészek, vagy mezőgazdasági munkások, akik pénzért kénytelenek esetleg gabonát beszerezni, vagy az elemi csapással sújtott vidékek minden gazdája, aki pénzért kénytelen vetőmagot, vagy pedig konvenciót, szóval a gazdaság fenntartásához szükséges mennyiségeket beszerezni, a boletta súlya alatt még sokkal rosszabb helyzetbe taszittatik, mint amilyen helyzetben boletta nélkül volna. .. J A bolettát tehát én nem abból a szempont­ból, ahogy t. képviselőtársam mondja, hogy ki­zárólag csak a nagybirtokosnak használ,-mert lehet olyan nagybirtokos, ;a kinek ihásznál, lehet olyan, akiknek nem használ, lehet olyan nagy­birtokos, akinek nagyon isokat árt, hanem ezekből az igazságtalanságokból kifolyólag, aimelyeket a boletta előidéz, tartom a magam részéről helytelennek, mert hiszen a kisgazdák közül is csak azokon segít a boletta, akiknek eladó búzájuk, vagy rozsuk van. (Úgy van!) Ha a kormány ennél okosabbat egy év tapasztala­tai után sem tudott kisütni és megint kényte­len visszamenni, hogy miért, miért nem, azt nem tudom a bolettára, ez a kormány dolga, én azonban kénytelen vagyok őszintén kijelenteni, 'hogy a magam részéről ezt a megoldást abszo­lúte helytelenítem), mint ahogy a múltban is helytelenítettem. Ami a moratórium kérdését illeti, t. képvi­selőtársam úgy^ adta elő a kórdlést, mintha a moratórium kizárólag a nagybirtokosok részére tartatnék fenn. (Farkas István: Én követelem a kisiparosok részére!) Ebben a tekintetben azt hiszen, megelőztem t. képviselőtársamat, mert fenn, a százas bizottságnál mondottam, hogy egyetlen foglalkozási ágnak adott moratórium a legnagyobb igazságtalanság. (Fábián Béla: Szörnyűség!) A moratórium vagy általános legyem, vagy a moratóriumot nem lehet meg­csinálni. (Ügy van! balfelöl! — Erdélyi Aladár: Nem is kívánjuk így!) Én vagyok az, aki egy év óta hangoztatom, hogy a moratórium beho­zása nélkül ebből ta slamasztikából, amelybe az országot a tízéves rendszer belevitte, kilábolás nincs. Moratórium alatt azonban mindig gene­rális moratóriumot értettem, általános morató­riumot, (Helyeslés bal felől.) ami nem annyit jelent, hogy aki iadós ne fizessen. Igenis, aki

Next

/
Thumbnails
Contents