Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

258 Az országgyűlés képviselőházának 11 Ándaházi-Kasnya képviselőtársam egy kérdést vetett fel. A konkrét üggyel természetesen nem kívánok foglalkozni, de az azzal kapcsolatos elvi kérdések tekintetében utalok ennek a törvényjavaslatnak 13. §-ára, amely az elvi kérdések tekintetében véglegesen és kétségtelenül világos álláspontot foglal el. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! A jobboldalon ülő képviselő urak ne folytassanak állandóan csoportos beszélgetéseket. {Halljuk! Halljuk! balfelől. —' Ándaházi-Kasnya Béla: A miniszterüket nem hallgatják!) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Szóba került itt az^ egyetemi tanárok kérdése is. Vissza kell térnem azokra a megjegyzésekre, amelyeket az általános vita során egyik képviselőtársam, úgy emlékszem, Rassay Károly mondott, aki egyáltalában az egyetemi tanári állást nem találta összeférhetőnek a képviselőséggel. Utalni vagyok kénytelen ebből a szempontból egyrészt a világ összes parlamentjeinek gyakorlatára, utalni kívánok másrészt Tisza István álláspontjára, aki azt mondta, hogy: semmi körülmények között nem tartom nélkülözhetőnek a professzorokat, amikor tanácskozunk. Hozzátette tréfásan, hogy: más kérdés az, hogy alkalmazom-e őket, amikor cselekedni kell. Ez egy nagyon érdekes és bájos okfejtése, sok bölcsességgel, de mindig azt mondotta, hogy a tanácskozásból pedig semmiféle fórumon ki ne rekesszük az egyetemi tanárokat, mert ők azok, akik olyan részletekre tudnak rávilágítani, amelyekhez szakszerű előképzettség nélkül a legtöbb ember még csak közel sem szólhat. Rámutathatok még nagyobb tekintélyre is, Deák Ferencre, aki az egyetemi tanárok, a közintézetek vezetőinek képviselősége mellett szólalt fel 1868-ban. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nem mondom el, hogy mi mindent mondott, de azzal fejezte be, hogy: ezeknek kizárásába a parlamentből sohasem tudnék beleegyezni és belenyugodni. Ezeket voltam bátor ezzel a szakasszal kap, csolatban elmondani, mert meglepett engem, hogy voltak egyesek, akik az egyetemi taná. roknak a parlamentben való szereplését kizárólag a Felsőházra akarták szorítani. Meg kell még egyet jegyeznem, hogy akiknek állása — eltekintve^ a miniszter és a politikai államtitkár állásától — összeférhetőnek van nyilvánítva &

r képviselőséggel, az mind olyan állás, amely állásból kifolyólag az illető egyrészt imperiumot, joghatóságot nem gyakorol, másrészt pedig a felette lévő felügyeleti hatóságr gal szemben számára messzemenő autonómiát jelentő biztosítékokra hivatkozhatik. Azt hiszem tehát, hogy ennek elvi leszögezése nem teszi feleslegessé a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 3. §. meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelenteni ki. Következik a 4. §. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a 4. § szövegét, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Gróf Hunyady Ferenc képviselő úr új 5. § felvételét célzó indítványt kíván előterjeszteniGróf Hunyady Ferenc képviselő urat illeti a szó. J 0. ülése 1932 június 24--én, pénteken. Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! A Ház bölcsesége véleményem szerint helyesen abban az irányban határozott, hogy köztisztviselő is lehessen a Ház tagja. Ezen a ponton Gaal Gaston igen t. barátommal semmi körülmények között sem tudnék egyetérteni, (Helyeslés jobbfelöl.) mert ebben a törvényben mi egyetlen kategóriát, foglalkozási ágat sem zárunk ki. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Végzetes hibát követtünk volna el, ha éppen a köztisztviselőket elvben kizártuk volna abból, hogy az ország törvényhozásában résztvegyenek. Hogy azonban résztvehessenek, ehhez két feltétel kell. Az egyik, hogy az illető állami hivatalnokot, köztisztviselőt tényleg a nemzet szabad akarata és ne a pártvezetőség kívánsága delegálja ebbe a terembe. (Helyeslés a középen.) Minthogy a titkos választójog jön, ez a feltétel el van intézve. A második feltétel pedig az, hogy az illető köztisztviselő, aki képviselő, ebben a funkciójában független legyen a kormány befolyásolási lehetőségétől, tehát, hogy azt a köztisztviselőt, aki képviselő, semmiféle módon az illető kormány ne befolyásolhassa a maga akaratának, nézetének kialakításában. (Rakovszky Tibor: Nem engedjük magunkat befolyásolni!) A törvényjavaslat jelenlegi szövege a befolyásolás lehetőségét nyitva hagyja, mert az 5. § elején a kormány kedvétől teszi függővé azt, hogy a tisztviselőt visszaveszi-e képviselősége után állami szolgálatba, igen vagy nem. Arra nézve t. i. semmiféle konkrét rendelkezés nincs a törvényben, hogy mi történik a képviselővé megválasztott köztisztviselővel képviselőségének megszűnése után, csupán egy negatív rendelkezés van az 5. § alapján, amely az újjáalkalmazásnak egyéni tilalmát felfüggeszti. Ennek alapján a mindenkori kormány tagjai teljesen kényük-kedvük szerint járhatnak el és átvehetik vagy nem vehetik át azt a tisztviselőt, akinek képviselősége lejárt és . aki nem akarja magát újból kandidáltatni, vagy esetleg az újabb kandidáláskor nem tudja megnyerni a választók bizalmát. (Szerintem itt provideálni kell intézményesen, hogy a kormánynak ez a joga a képviselő közhivatalnokkal szemben ne érvényesüljön. Ezt meg lehet csinálni úgy, hogy a jövőre nézve kizárja a tisztviselőségből, hogy azt mondják, hogy ha egyszer a tisztviselőt képviselővé választották, akkor az állami szolgálatba többé vissza nem mehet. (Helyeslés. — Mozgás.) Ez is helyes. Az ellentétét is kodifikálni lehet. Lehet azt mondani, hogy ha egy köztisztviselő képviselősége megszűnik és állami szolgálatra jelentkezik, minden körülmények között vissza kell venni. (Rakovszky Tibor: Ez a korrekt álláspont!) Akár az egyiket, akár a másikat fogadjuk el, a kormány nem tud disztingválni, akármilyen pártállással lépett fel a tisztviselő, egyforma elbánás alá kell vonni. Véleményem szerint azonban sem az egyik, sem a másik elvnek merev formában való elfogadása nem volna egészen igazságos, mert ha feltételezem, hogy fellép egy köztisztviselő képviselőnek, meg is nyeri a választók bizalmát, ide jön s itt rövid idő alatt azt látja, hogy nem tud olyan hasznos munkát végezni, mint a hivatalban, nem tudja magát beleélni a parlamenti légkörbe, hogy jobban megfelel neki a közhivatalnoki pálya, ebben az esetben rövid időn belül vissza akar oda térni: ennek lehetőségét nyitva hagynám. Vagy egy másik példát veszek fel. Ha vi-