Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

256 Az országgyűlés képviselőházának . igen t. képviselőtársain felfogását egy kivételtől eltekintve, semmiképpen sem tehetem magamévá. Ez a kivétel az, hogy nekünk itt Magyarországon igen derék, hazafias, becsületes, szorgalmas férfiakból álló főszolgabírói karunk van. Ezt teljes egészében elismerem. Ami azonban már azt a nézetét illeti, hogy ennél a szakasznál könnyítést adjunk és megkönnyítsük azt, hogy hivatalos személyek a saját hatósági területükön lépjenek fel, az ellen lényem teljes erejével szólalok fel. (Helyeslés balfelől.) Még pedig sokkal veszélyesebbnek tartom ebből a szempontból azt, ha a főszolgabíró lép fel a kerületében, mint pl. ha a főispán lép fel, mert a főispán sokkal távolabb lévő egyén és sokkal ritkábban jut ahhoz az alkalomhoz, hogy jövendőbeli választóinak kedvezményeket adjon. T. Ház! A helyzet tulajdonképpen a következő. Ha egy főszolgabíró a saját kerületében fel akar lépni, akkor neki a választók között bizonyos propagandát kell kifejtenie- Egy főszolgabíró már a választási rendszer folytán is bizonyos fokig nehéz helyzetben van az ő hatósági területén élő emberekkel szemben. Ez a helyzet még nehezebbé lesz akkor, ha arra kell figyelnie, hogy ne sértse meg őket kívánságaik tekintetében, nehogy azután a válasz tásnál ellene forduljanak, ö tehát kényszerülve lesz velük sokkal inkább kesztyűs kézzel elbánni, mint ahogy azt a közérdek kívánja. De ezenkívül kikre támaszkodik egy főszol gabíró a választásnál? Elsősorban az ő alárendelt közegeire, vagyis a községi jegyzőkre. Mi ennek a következménye? Az, hogy kényszerülve lesz a községi jegyzőknek mindent elnézni; akkor azután előfordul az — én itt nem gondolok konkrét esetekre, csak általánosságban beszélek —, hogy az egyik községi jegyző eladósítja a községet, a főszolgabíró többször figyelmezteti, mire azt feleli neki: ha azt tetszik kívánni, hogy választókat kapjunk a választás alkalmából, akkor kedvezni kell nekik, teljesíteni kell minden tekintetben a választók kívánságát. Egy másik községi jegyző elhanyagolja a hivatalát, elmegy mulatni a szomszédaival, a főszolgabíró meginti s ez erre azt mondja: Ha azt tetszik kívánni, hogy választókat szerezzek a választásra, akkor, miután ellenzéki a község hangulata, kénytelen vagyok velük együtt borozni. Ez a valóság. Természetesen vannak kivételek és lehetnek kivételek. (F. Szabó Géza: Ezek a kivételek!) Lehetnek' egészen kivételes főszolgabírók, akiket az egész nép rajongva szeret; de nagyjában véve nekünk nem a kivételekkel, hanem az általános helyzettel kell foglalkoznunk és megmarad, az igazság, mint tény (F. Szabó Géza: Akit nem szeretnek, azt úgy sem választják meg!), hogy a hatósági személy fellépése a maga hatósági területén tulajdonképpen odiózus dolog, amely a politikai erkölcsökbe ütközik. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért már eleve azzal a szándékkal jöttem ide, hogy erre vonatkozólag egy kizárási indítványt is fogok tenni, utóbb azonban arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez szélsőséges dolog volna, mert teljes mértékben kizárná a parlamentből ezt az értékes elemet és ezért teljes egészében csatlakozom az igazságügyminiszter lír eredetig javaslatához, amely az arany középutat tartja be és kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki felszólalni? 10. ülése 1932 június 2h-én, pénteken. (Nem!) Senki nem kíván felszólalni, a vitát bezárom. (Gróf Hunyady Ferenc szólásra jelentkezik.) Az igazságügyminiszter úr kivan szólni. (Felkiáltások a középen: Hunyady mar előbb szólásra jelentkezett.) A képviselő úrnak szólásra jelentkezése elkerülte figyelmemet. Máskor méltóztassék a házszabályok szerint a jegyző úrnál szólásra jelentkezni Minthogy az igazságügyminiszter úrnak már megadtam a szót, őt illeti a szólás joga. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről kérem, méltóztassanak változatlan szövegben elfogadni a törvényjavaslatnak ezt a részét. Teljesen osztom Festetics gróf t. képviselőtársamnak azt az álláspontját, hogy az alkotmányjog súlyos sérelme lenne, ha egy területi impériummal rendelkező tisztviselőnek a saját területén való megválasztásával szemben nem biztosítanék a választók függetlenségét és a választás szabadságát. Nincs is olyan választói és öszeférhetlenségi jog sehol a világon, amelyben ez a kérdés valamilyen mértékig szabályozva ne volna. (AndaháziKasnya Béla: Sőt még szigorúbban]) Sokfelé szigorúbban, némely helyen enyhébben. De méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az a rendelkezés, amelyet most beleveszünk a javaslatba, egy lépéssel szigorítás a mai joggal szemben (Ügy van! Ügy van!) és éppen azért volt indokolt, hogy a mai joggal szemben szigorítsunk, mert lehetővé váltak olyan visszaéléseik, olyan kijátszások, amelyekre az én igen tisztelt barátom célzott. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy ezzel a szöveggel, amelyről ő azt mondta, hogy lehetetlenné teszi a fellépést, a visszaélések válnak lehetetlenekké és nem a fellépés. Ez a különbség kettőnk között az érvelés tekintetében. Mert ne méltóztassék elfelejteni azt a lényeges dolgot, hogy ott van egy későbbi szakaszban, az 5 § 2. bekezdése utolsó mondatában az a másik rendelkezés, — bár ez a mai jogból származik — amely szerint, ha egyszer az illető fellépett, akkor két éven át ugyanazon a jogterületen impériummal nem rendelkezhetik. Mit akarunk tehát elérni és elérjük-e azt, amit alkarunk? Azt akarjuk, hogy aki ilyen területi Impériummal rendelkezik, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) az azon a területen belátható időn belül azon az időn belül amikor már tudhatják, hogy választás lesz, ne gyakorolhasson impériumot, mert ha a legkiválóbb és erkölcsileg legmagasabb szinten lévő férfiú, a legkifogástalanabbul és legpártatlanabbul teljesíti is kötelességét, maga az, hogy impériumot gyakorol és mint jelölt, a kedvét látszik keresni a választóknak, megmételyezi azt a tekintélyt, amelynek fenntartása nagyobb érdek, mint az, hogy egyesek felléphessenek. (Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon helyes!) Azonkívül itt van az a lehetőség is, hogy ha nem áll a helyzet magasi atán az illető, akkor nemcsak ilyen lelki megmételyezés és tekintélyrombolás, hanem a, visszaélések egész sorozata is lehetséges. (Ügy van! Ügy van! a joboldalon.) Ezért ragaszkodom ahhoz a minimumhoz, hogy három hónap legyen, hogy ne eshessek össze a választásra való felkészülés a hivatal tárgyilagos ellátását veszélyeztető tevékenységgel. A magam részéről túlzásnak tartom azt az indítványt, amelyet a szélsőbaloldalról előterjesztettek, amely szerint egy évre kívánják ezt az időt felemelni; túlzásnak tartok minden más indokolást is, amikor talán visszaélés-sorozattal akarnák, ezt megindokolni, tisztán alkotmányjogi okokból I és meggyőződésemből kifolyólag, tehát elvi