Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

252 Az országgyűlés képviselőházának tények ismerete mellett kerüljön csak a javaslat a Képviselőház bizottsága elé. Most méltóztatnak látni ezt az igazán groteszk helyzetet. Ott ültünk a bizottságban egy héten keresztül, igazán komoly munkát végeztünk — én legalább a magam részéről beletettem lelkem minden erejét abba, hogy az igazságot találjuk meg az egyes kérdésekben — s nemcsak meg lettünk gyanúsítva, de egyáltalában egy groteszk helyzet állott elő azzal, hogy a Házban igen sok ember egészen máskép gondolkozik, mint ahogv gondolkozott annakidején a bizottságban. Sőt megtörtént például az is, hogy maga a miniszter úr is megegyezett azokkal egypár dologban, akik a bizottsági többség ellen foglalnak állást itt a plénumban. T. Ház! Mennyivel bölcsebb az a metódus, amely benne van a házszabályokban, csak nem élünk vele, hogy minden javaslatot először elvileg nagy vonásokban vitasson meg a plénum, s ha kialakult a plénum felfogása, akkor az ott nyert útmutatások alapján végezze a bizottság a maga munkáját, nem pedig úgy, hogy elbabráltunk napokon át az egyes szakaszokkal, anélkül, hogy előre ismertük volna a plénum felfogását. Éppen ezért vagyok bátor felhívni a mélyen t. kormányt arra, hogy alkalomadtán éljen a házszabályoknak azzal a lehetőségével, hogy kérje először a javaslatnak plenáris, elvi, nagy vonatkozásokban való megvitatását, és ha ez megtörtént akkor menjen át a javaslat a bizottsághoz a részletmunka végett, ne pedig megfordítva történjék, hogy tudniillik elpiszmogunk a részleteken, amikor egyáltalában nem tudjuk, hogy milyen lesz nagy vonásokban a javaslatra vonatkozólag a Ház felfogása. Csak ezt voltam bátor kérni és erre kívántam a t. Ház figyelmét felhívni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Nagy Emil t. barátomnak és t. képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy méltatlanság azt a bizottsági munkát lebecsülni, amely igen magas nívójú, belterjes és alapos és minden pártérdeken felülemelkedő volt, amint ezt tegnapi beszédemben magam is készséggel elismertem. Ami pedig mostani felszólalásának azt a részét illeti, hogy talán praktikusabbnak találta volna a házszabályoknak azt a fejezetét alkalmazni erre a törvényjavaslatra, amelynek kezdeményezése tőle származik, s amelynek megalkotásában neköm is volt megfelelő részem, ami tehát azt jelenti, hogy annak megalkotását magam is örömmel láttam, teljesen igazat adok neki abban, hogy ennek a javaslatnak természete különösen olyan, amely alkalmas lett volna egy ilyen tárgyalási módra. Ezt a bizottságban isi mondottam, ahol erre vonatkozólag szintén kérdést intézett hozzám t. képviselőtársam, sőt ahol Túri t. képviselőtársam is felvetette a gondolatot. E javaslat benyújtása előtt érdeklődtem is különböző pártállású képviselőtársaimnál, hogy hogyan fogadnák azt a kezdeményezésemet, hogy ennél a törvényjavaslatnál próbáljuk ki az úgynevezett angol tárgyalási módszert. Azok a válaszok, amelyeket erre nézve minden oldalról kaptam — természetesen nem Nagy Emil t. képviselőtársamtól, mert nem őt kérdeztem meg ebben a kérdésben, annál kevésbé, mert 0. ülése 1932 június 24.-én, pénteken. nem is voltam kétségben aziránt, hogy erre a kérdésre igennel válaszolt volna — nemlegesek voltak. Mithogy ezt a javaslatot nem akartam olyan útra terelni, amely ennek a javaslatnak nyugodt tárgyalását veszélyeztette volna, kizárólag azért tekintettem el ettől a tárgyalási módtól. Egyébként is nem olyan kérdés ez, amelyre az ország nyilvánossága előtt annyi szót kellene vesztegetni, de mégis, minthogy felhozta ezt képviselőtársam, le szeretném szögezni, hogy igenis kívánatos, hogy egyszer próbáljuk k!i a házszabályoknak! ezt a fejezetét, amelyet lehetne Nagy Emil-féle fejezetnek is nevezni, amelyet mások angol eljárásnak neveznek, amelyben nagyon sok életrevaló gondolat van, s amely igen termékenyítő módja a törvényalkotásnak. Ezek t voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A törvényjavaslat címét magát, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik az I. fejezet, 1. $. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa az L fejezet címét és az 1. S-t): — Propper Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Györki Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása, valamint Propper Sándor képviselő úrral együtt beadott indítványa töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gróf Hunyady Berenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Az általános vita során mondott beszédemben már bőven kifejtettem az 1. §-ra vonatkozó indítványaim indokolását. Akkor elmondott indokaimat ismételni nem kívánom, annál kevésbé, minthogy maga a miniszter úr a maga gyönyörűen felépített és hatalmas beszédében nem cáfolta meg érveimet, nem is foglalt velük szemben állást, hanem kitért ezen kérdés nyilvános tárgyalása, elől. Most csak arra szorítkozom, hogy magát a két módosításomat ismertessem. Az 1. §. 1. bekezdéséhez észrevételem nincs. Észrevételem van elsősorban a 2. bekezdéshez, minthogy ez véleményem szerint ellentétben van az 1. bekezdés szellemével. Én ugyanis lehetőséget szeretnék adni arra, hogy ez az 1. bekezdés ne tisztán csak pictus masculus legyen a törvényben. Azt szeretném, ha kimondatnék, hogy a törvényben meghatározott esetekben van helye bejelentésnek — vagyis kiemeltetnék az, hogy rendesen, normális viszonyok között csak a törvényben taxatíve felsorolt esetekben lehessen bejelentést tenni, — azonban előre nem látott esetekben is történhetik bejelentés az 1. §. 1. bekezdése alapján. Azt hiszem, senki sincs közöttünk, aki arrogálná magának azt, hogy minden lehető esetre tud provideálni és előre tudja látni a gazdasági élet minden olyan fejlődését, amelyet előre provideálni kell. Ennélfogva ilyen előre nem látott esetekre a definíció alapján való eljárás megindításának lehetőségét nyitva szeretném tartani. Éppen ezért a 2. bekezdés után egy új, 3. bekezdést vagyok bátor indítványozni, amely