Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. lítse a cél elérését. Már pedig a cél elérése ebben a tekintetben az, hogy a közbizalom, a közmegnyugvás 100%-ig biztosítva legyen. Ebből •a szempontból >az én nézetem annyira emellett van, hogy ezt a megnyugvást esak ez az elinté zés biztosíthatja, hogy hajlandó vagyok az olyan véleményeket, amelyek ellenkeznek ezzel az állásponttal, bizonyos mértékben a tárgyilagosság hiányával megbélyegezni. Előttem felszólalt legtöbb képviselőtársam foglalkozott ezzel a kérdéssel. Legyen szabad közülük elsősorban Wolff Károly t. képviselőtársamnak megjegyzésére hivatkozni, aki a kérdéssel foglalkozva és az országgyűlés szuverenitását féltve, azt a kifejezést használta, hogy szinte kétségbe kellene esnie a felett, ha az országgyűlés tagjai saját magukban nem bíznának. Ebben a tekintetben teljes elismeréssel vagyok a t. képviselő úr állásfoglalása irányában, de meg kell vallanom, hogy az, hogy valaki hogyan ítéli meg a dolgot, bizonyos mértékig nagyon szubjektív valami. Es az a kérdés, hogy vájjon egy olyan elintézés, amelyet éppen mi — azt hiszem, hogy többesszámban beszélhetek — vallunk, nem kelt-e olyan látszatot, amely felett^ kétségbeesni indokoltnak tartja t. képviselőtársam, magában véve — bocsánatot kérek tőle — tulajdonképpen nem irányadó. Mert sem az ő, sem az én, sem a harmadik,^ sem a negyedik képviselő véleménye nem irányadó ebben a dologban, hanem irányiadó a közvélemény. Ebben a tekintetben éppen az igazságügyi miniszter úr tegnap elhangzott nagyon értékes beszédének egy megjegyzésére kell hivatkoznom, amikor azt mondotta, hogy csak olyan bíráskodás a jó, amely a közvélemény megnyugvását biztosítja. Ebben teljes igazság van és minthogy a közvélemény megnyugtatásának biztosítása szempontjából kétségtelenül helyesebbnek tartanám azt, ha az országgyűlésen kívül álló szervezet végzi az ilyen bíráskodást, a magam részéről szinte elengedhetetlenül szükségesnek tartom ennek a kérdésnek ilyen irányú megoldását. Ezzel a kérdéssel Váry Albert t. képviselőtársam nagyon behatóan foglalkozott és alkotmányjogi kifogásokat tett. En — amint beszédem további során leszek bátor kimutatni — éppen alkotmányjogi szempontból óhajtok bizonyos változtatásokat csinálni ezen a törvényjavaslaton s megnyugtathatom őt, hogy éppen az alkotmányjogi szempont érvényesült nagyon erősen akkor, amikor e kérdésben való állásfoglalásra magamat elhatároztam. A magam részéről ugyanis nem látok semmiféle alkotmányjogi nehézséget, vagy alkotmányjogi aggályt abban a tekintetben, ha az országgyűlés bármely tagjának akármilyen magánügyében az elvi döntést arra a fórumra bízzuk, amely éppen alkotmányosságunk szempontjából egyike a legfontosabbaknak, sőt alkotmányunknak direkt őre, mint a Közigazgatási Bíróság. Ugyanez az álláspontom t. képviselőtársam avval a megjegyzésével szemben, amely szerint ő az országgyűlés szuverenitását félti ennek a kérdésnek ilyen elintézésével. A szuverenitás kérdésének megítélésében sok szubjektivitás van és ezért ilyen megjegyzésnek ellentmondani egyáltalában nem is lehet, mert a szuverenitás is olyan valami, amelyet az embernek éreznie kell és ezért teljesen megértem és elismerem, ha ő a szuverenitás megsértését látja ebben az elintézésben. Koromnál és főleg képviselői multamnál fogva távol állok attól, ülése 1982 június 2^-én, pénteken. 239 hogy vele ebben a tekintetben vitatkozhassam, de mint törvényhozónak nekem is éreznem kell az országgyűlés, a törvényhozás szuverenitását és mégis a szuverenitásnak ebben semmiféle megsértését nem látom, sőt ellenkezőleg, ha az ilyen kérdések elintézését egy olyan szervre, egy olyan testület egyik szervére bízzuk, amely testület, mint például, a m. kir. Közigazgatási Bíróság, mindig mint a legkiválóbb és legfüggetlenebb intézmény példa volt az egész világ előtt, csak -a szuverenitás biztosítását látom. Éppen ezért a magam részéről nem is óhajtok evvel a kérdéssel részletesebben foglalkozni, csak csatlakozásomat jelentem ki ama t. képviselőtársaim, elsősorban tehát gróf Hunyady Ferenc t. képviselőtársam véleményéhez, akik ebben a tekintetben már indítványt w nyújtottak be. Hogy a törvényhozói függetlenség alatt mit kell érteni, azt érzésem szerint nehéz paragrafusokba foglalni és pedig azért, mert báró Eötvös József szavaival élve, a függetlenség tisztán a jellemben fekszik, úgyhogy a függetlenség elbírálását legideálisabb módon egy teljesen független bíróság szabad mérlegelésére szeretném bízni s ezért — nézetem szerint — az összeférhetlenséget szabályozó törvénynek lehetőleg általános szabályokat kell 'felállítania. Az összeférhetlenségi esetek felsorolásánál két csoportba osztom az eseteket. Vannak esetek, amelyek az összeférhetlenséget kizárják és vannak esetek, amelyek az összeférlhetlenséget kizárhatják. A törvényjavaslat is csoportokba sorozza ezeket a különböző eseteket, és azért szabad legyen a törvényjavaslat beosztásához alkalmazkodnom. A törvényjavaslat felsorol egy csomó esetet s egy csomó kivételt állapít meg. Szokás azt mondani, hogy a kivételek erősítik a szabályt. En úgy látom, hogy ebben a javaslatban ez a tétel nem állja meg a helyét, r mert a kivételek r nemhogy erősítenék a szabályt, hanem a kivételek tömegében szinte elvész a szabály, sőt úgy látom, mintha egyes paragrafusok egyenesen ezt céloznák. Az összeférhetlenségi esetek első csoportjába az állásokkal való összeférhetlenség, és pedig elsősorban a közszolgálati alkalmaztatással való összeférhetlenség kérdése tartozik. Szabad legyen erre vonatkozólag mindjárt megállapítanom azt, hogy az én álláspontom teljesen ellenkezik a törvényjavaslat 2. §-ában felállított elvvel, mert . kimondandónak tartanám azt, Ihogy közszolgálati alkalmazott országgyűlési tag nem lehet, hacsak a választást megelőzőleg legalább egy hónappal közszolgálati minősége végleges felmentéssel meg nem szűnt, úgyhogy a közszolgálati minőségével kapcsolatos minden anyagi természetű joga és kötelessége is végérvényesen megszűnt. Ezt az álláspontot két érvvel fogom alátámasztani. f Nézetem szerint a közszolgálati alkalmaztatás a végrehajtó hatalom egy része, vagyis a végrehajtó hatalom egy részének gyakorlását jelenti. Alkotmányunk alaptételének tekintem azt, hogy a törvényhozói és végrehajtó hatalom egymástól el legyen választva. Minden olyan intézkedést, minden olyan törvényt vagy cselekvést, amely a két hatalom összezavarását eredményezi, egyenesen az alkotmány elleni merényletnek tekintek. A törvényhozói és végrehajtó hatalom egy kézben, csupán az államfő kezében egyesül, mint személyi jog és ennek következtében határozottan állítom azt, hogy a végrehajtó hatalom gyakorlója törvényhozó nem lehet, Minthogy a köz-