Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

10 Az országgyűlés képviselőházának 10 h. ülése 1932 június lU-én, kedden. hol és milyen mértékiben alkalmazzanak szellemi szükségmunkára, nem pedig a barátság, a rokonság vagy politikai összeköttetés. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezekből az okokból, mivel neon látom a statisztikai szolgálatban a társadalompolitikai diagnosztikára való törekvés kísérletét sem, s mivel a diagnózis •megállapítása nélkül a gyógyítás, a terápia be nem következhetik, a jelentést nem áll módomban tudomásul venni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon-) Elnök; Van még valaki féliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Senki. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Kocsán Károly szólásra, jelentkezik.) Kocsán képviselő urat illeti a szó. Kocsán Károly: T. Képviselőház! Nekünk, akik a szociálpolitikai kérdéseikkel gyakorlatilag foglalkozunk, kötelességünk e Házban sürgetni, hogy a statisztikai felvételek kereteit minden egyes alkalommal bővítsük és beilleszszük azokba azokat a nagy kérdéseket, amelyeknél a statisztikai felvétel nem tisztán tudományos célt szolgál, hanem, eszköz arra, hogy azokat a felmerült szociális kérdéseket, amelyek sokszor máról-holnapra jelentkeznek az ország gazdasági és szociális életében, valahogy meg tudjuk oldani. Számtalanszor megesik az, hogy ha mi egy új kérdés megoldását sürgetjük, amelyet miniszteri rendelkezéssel, vagy a törvényhozás útján kell rendezni, megoldani, akkor azzal a felelettel és azzal az ellenvetéssel találkozunk, hogy ez hosszú időt vesz igénybe, mert először statisztikai felvételekre s azok alapos feldolgozására van szükség, hogy a kérdést megfőglhasspk. Mivel a statisztikai kérdés népszerűsítését vagy időszerűségét, sajnos, a nehéz gazdasági helyzet hangsúlyozza s ennek az egész kérdésnek előtérbetolását a nagy társadalmi és szociálpolitikai eltolódások idézték elő, nekünk kétszeres kötelességünk, hogy siessünk azoknak segítségére, akik a kérdés megoldásánál a kulcsot a statisztika helyes felvételében látják és találják. A statisztikai felvételnek az élet tükrének kell lennie akkor is, ha nemcsak szép oldalát mutatja be, hanem bemutatja az ország mostani nyomorúságának a valóságos szomorú helyzetét is. Magam is sürgetem, hogy a munkás-statisztikai felvételeknél több részletkérdésre kell kérdőportokat felvenni, mert ezeket a kérdéseket másként alaposan és eredményesen megoldani nem tudjuk. A régebbi jelentések tárgyalása alkalmából kétízben is hivatkoztam arra, hogy pl. az ipari baleseteknél a statisztika évenként ugyanazokban a számokban jelentkezik. Ez azt mutatja, hogy a balesetek száma, sajnos, nem csökkent úgy, ahogyan az szükséges volna, hogy az emberek épsége és egészsége biztosíttass ék, nem csökkent pedig azért, — és itt mutatok rá a gyógyítás eszközeire — mert van ugyan felvétel, ele a felvétel után nincs szankció, nincs ellenőrzés, nincs elég szigorú büntetése azoknak, akik kihágást követnek el, amelynek következtében rengeteg költség merül fel az egészség és a testi épség veszélyeztetésén kívül, amikor egy szociálpolitikai intézmény megterhelődik, akkor nincsen szigorú végrehajtás és a balesetet és betegséget előidéző mulasztások súlyosbítják az országnak amúgy is nehéz helyzetét. . De rá akarok itt mutatni még egy másik kérdésre is. Már az előző jelentés alkalmával is sürgettem a mezőgazdasági munkások kereseti, munkanélküliségi, egészségügyi viszonyait feltüntető statisztikai felvételt. A legfőbb indok erre az, hogy tudjuk, a mezőgazdaság ma, sajnos, nem tudja eltartani azt a nagyszámú tömeget, amely eddig a földhöz volt kötve, nem tudja eltartani pedig a megváltozott gazdasági és szociális viszonyoknál fogva, nem tudja eltartani, mert megkevesbedett az ország, megszaparodott a munkáskezek száma. Itt újból hangsúlyoznom kell, hogy a földmívelésügyi miniszter úr évenkénti appelláeiója, amellyel a birtokosok egy részének lelkületére appellált, hogy a mezőgazdasági gépieket, amelyeket munkáskezekkel lehet pótolni, helyezzék egyelőre nyugalomba és foglalkoztassák a munkanélkülieket, foglalkoztassák a mezőgazdasági munkásokat, sajnos, nem mindenkinél talál megértésre, és így marad az országban egy plusz, egy nagyszámú munkanélküli tömeg, amely, ha nyáron sem tudjuk azt foglalkoztatni, nyakába szakad az országnak ősztőltavaszig és talán nyáron is, amikor vagy inségmunkával, vagy segítséggel kell ellátni. Szükség van itiszta, világos statisztikára a mezőgazdaságban, ahol látnunk kell, mennyi a napszámból, a részes munkából élő mezőgazdasági munkástömeg, mennyinek tudunk a nyár folyamán munkát adni, mennyi az a természetbeni és pénzmennyiség, amit kereslek és amikor ezt lezártuk és tisztán látjuk, hány ember számára van biztosítva a legszükségesebb ítéli kenyér, akkor marad az a kisebbik rész, amelyről gondoskoskodnunk kell. Ma ebben a kérdésben nem látunk tisztán és ha elkövekezik az ősz, meg kell ismételni azt a tavalyi szomorú példát, hogy az államnak újból száz és ezer vagonszámra kell búzát kiosztani, kell lisztet őrölnie számukra és így kell átvegetáltatni legértékesebb munkásrétegünket, a mezőgazdasági munkásságot. Már pedig ez nem lehet végleges megoldásEz lehet átmeneti, egy vagy két évben megismétlődő megoldás, de nekünk keresnünk kell a végső, rendszeresen kidolgozott munkatervet, amelynek alapján ha tudtuk a munkásokat békében a mezőgazdaságban foglalkoztatni, tudjuk ma is foglalkoztatni. Erre nézve propozieiót is tettem a földmívelésügyi miniszter úrnak, még pedig azt, hogv tessék a földművelés irányításába tervgazdálkodással belenyúlni olyan módbn, hogy minden birtokkategória (kötelezve legyen bizonyos számú munkástötaeeret foglalkoztatni. Ez vonatkozik a kisbirtoktól kezdve a nagybirtokig minden kategóriára, mert más alkalomimal is hangsúlyoztam, hogy ennek a földnek szociális hivatása az. hogy gazdáján kívül leasflább val^bo«rvan eltartsa magát a körülötte levő műnk assaut (pay van! balfeíől.) Ha ezt nem fogjuk intelmén vesén munka r

— mée^pedisr hasznosan befektetett munka — iitján biztosítani, akkor karitatív úton télen munka nélkül jóformán úgy kell őket^ ellátni, mint a koldusokat. Márnedig ez a módszer, ahogyan ezt az elmúlt évben végrehajtottuk, nem célravezető és azt megismételni egyéb szempontokból is veszedelmes. Igen t. Képviselőház! Nemcsak arra van szükség, szerintem, hogy csak mi ismerjük meg ittfbion a statisztikának cáfolhatatlan előimutatásában az ország helyzetét minden vonatkozásban, hanem szerintem, szükség van arra. hogy a külföld, amelyre > mindig apellálni szoktunk, hogy nem ismeri jól országunk helvzetét, sőt félreismerve, lássa azt a nyomorúságot, amelybe a rossz békeszerződés és a világgazdasági politika, amelynek imi szerencsétlen nyomorultjai vagyunk, mit eredményez yé^-