Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

178 Az országgyűlés képviselőházának veszteség vagy nyereség lett volna. Ellenben igenis, kaptak olyan átiratot, hogy az ő vál

: lalkozásukból az igazgatóság ennyi és ennyi hasznot engedélyezett. Szóval nem javukra írt bizonyos összeget, hanem hasznot engedélyezettA másik pedig az, hogy mikor mindezek dacára az ő kis vagyonkájukat összeteszik, az Okh. központja minden további megkérdezésük nélkül diszponál vagyonuk felett és odaajándékozza más szövetkezeteknek. Hangsúlyozom, hogy miután említettem és lekötöttem magamat, hogy a szövetkezeti eszme hívének vallom magamat, a dolognak azt a részét, hogy a többi szövetkezeteket támogatják és felkarolják, nem kifogásolom. Ez helyes is, mert tulajdonképpen az Okh. keretén belül alakult 14 ilyen szövetkezet, amelyek közül ezidőszerint csak kettő prosperábilis, a többi 12 tulajdonképpen nem csinál mást, mint részben a központ hozzájárulásából, részben pedig a két prosberábilis fiókvállalatnak hozadékából tengődik. A mindszenti szövetkezet igazán példás bölcseséggel megtette azt, hogy a polgári iskola fenntartásához, a szegények ellátásához hozzájárult, ruházatot adott, a menzához hozzájárult, a szegényeknek kölcsönt nyújtott, szóval olyan példás magatartást tanúsított, hogy nemcsak hogy nem kritikát, de a legnagyobb elismerést érdemli. S amikor ez a mindszenti szövetkezet ilyen nobilis gesztussal... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Andaházi-Kasnya Béla: ... átérezve feladatinak szükségességét, vásárolt a szomszéd Szegvár községnek egy székházat, ugyanakkor a központ minden hozzájárulás és megkérdezés nélkül nem az Okh. szegvári fiókja részére, hanem a saját maga javára, tehát a budapesti székház javára kebelezteti be a tulajdonjogot, nem is tudom megmondani, hogy milyen alapon, mert nem aiz a jogalany diszponál felette, aki a pénzt adta hozzá. Az egyik oldalon értesítik a mindszenti földmunkások vállalkozó szövetkezetét, hogy vagyontételét ezzel az összeggel megterhelték, mert a szegváriak részére megvásárolták ezt a helyiséget, a másik oldalon pedig ezt a megvásárolt objektumot a saját maguk javára telekkönyveztették. Ezek semmi esetre sem bizonyítékai annak, hogy az Okh. magaslatán állana annak a feladatnak, amelyet betölteni hivatott volna.. Éppen ezért a leghatározottabban kérem a jelen nem levő földmívelésügyi miniszter urat, mint aki felügyeleti jogánál fogva hivatva van a földmunkás szövetkezetek ügyeibe betekintést nyerni, hogy a legszigorúbban és a legzárosabb határidőn belül rendelje el azonnal a vizsgálatot, küldjön ki egy miniszteri biztost és ott az egész elszámolást, a kisemberek vagyonát vizsgáltassa felül és azokat a törvénytelenségeket, amelyeket én ismételten szóvátettem, és amelyekről ugyanakkor ezek a kisemberek már egyrés'zt az Okh. vezetőségénél, másrészt a budapesti kir. törvényszéknél benyújtott beadványukban — miután már nem tudtak panaszaikkal hova menni — megemlékeztek, szüntesse meg. Azt kell kérnem a miniszter úrtól, hogy méltóztassék ezt a dolgot csirájában elfojtani és lehetetlenné tenni, hogy egy-két élősdi — mert nem tudom őket másképpen nevezni — minden rendelkezésükre álló eszközzel a kisemberek javaiba jogtalanul belenyúlhassanak, ezeknek nehezen szerzett kis vagyona fölött egyik napról a másikra így vagy úgy diszponálhassanak, mert lehetetlenség, hogy ez lehessen a szövetkezet célja. 108. ülése 1932 június 22-én, szerdán. Kérem továbbá, hogy a lehető legrövidebb időn belül állapítsa meg, hogy az általam felhozott adatok a valóságnak tényleg megfelelnek-e. Amennyiben pedig valahol úgy találná, hogy a vizsgálat megakad, én fogok neki segédkezet nyújtani, mert elég adatom és bizonyítékom van arra, hogy állításomat alá is tudjam támasztani. És még valamit méltóztassanak megengedni, hogy felemlítsek. Már fölemlítettem, hogy olyan igazgatóságok léteznek, amelyeknek létalapját a törvény nem biztosítja, mert olyasvalaki igazgató nem lehet, aki vagyontalansági esküt tett, ez ellentétben van a szövetkezeti eszmével. Már rámutattam arra, hogy maga az ellenőrzéssel megbízott államtitkár úr ezektől a szövetkezetektől milyen előnyöket élvez és fogad el megengedhetetlenül. Rámutattam arra is, hogy itt az egyik revizor, aki a szabálytalanságoknak egész sorát követi el, ezenfelül valósággal meggátolja és kontrakarírozza ezeknek a szövetkezeteknek munkavállalási lehetőségeit. Itt megint a mindszenti földmunkásszövetkezetre kell hivatkoznom, amely elsősorban is a gázüzemeknél a szénkirakást vállalta, másrészt a sókirakást, amely bizonyos tekintetben monopólium számba megy, majdnem közüzem, amely üzem folytonosságának biztosítása rendkívül fontos érdek. Ide elsősorban olyan embereket kellett alkalmazni, akik rendkívül munkabírók és minden tekintetben megbízhatók. A mindszenti szövetkezet ennek a munkának a legpéldásabban eleget is tett; a legpéldásabban jártak el, becsületesen dolgoztak ezek az emberek, vagyonkát gyűjtöttek, és ők voltak azok, akik ezt a munkát megszerezték, s ugyancsak ők voltak azok, akik az úgynevezett sókirakással, tehát az állami sójövedékkel kapcsolatban ezt a szerződést létrehozták. Most mi történik? Most az történik, hogy a központ saját szövetkezeteit igyekszik elgáncsolni, amennyiben olyan ajánlatokat, olyan költségvetéseket tesz, amelyeket ugyan a központ kis szövetkezetei nyújtottak be, de ők maguk más szövetkezetek részére igyekeznek azokat kijátszani. Azonnal befejezem beszédemet, miután látom, hogy beszédidőm lejárt. Hogy csak egy példát hozzak fel, ilyen volt a mostani pomázi munka is, amelyre a Mindszenti Földmunkások Szövetkezete ajánlatot tett, amelyben tárgyaltak heteken és hónapokon keresztül, míg végre találtak egy olyan modus vivendit, amelyikkel ez az üzlet létrejöhet. Ugyanakkor mit csinál a központ? Megtiltja ennek a mindszenti földmunkásszövetkezetnek, hogy ezt a megállapodást megköthesse, mert az ő üzleti érdekeit biztosítva nem látja. Ugyanakkor ugyanez a központ megcsinálja ezt a szerződést ugyanígy egy másik szövetkezetével kapcsolatban. Igen t. Képviselőház! Ki kell jelentenem, hogy itt már bizonyos immoralitást is látok. Lehetetlenség, hogy a központ ilyen dolgokat megengedhessen magának, hogy ilyenekbe belemehessen, hogy konkurrenciát csináljon a magái szegény kisembereinek, amikor ajánlatot tesz az egyik vállalatnak a másik azért, hogy leszorítsa az árakat a mai különben is alacsony munkabérek mellett. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét! Andaházi-Kasnya Béla: Miután beszédemet tovább nem folytathatom, még csak egyre aka• rok kitérni. Itt éh konkrétumokat hoztam fel, nem általánosságban beszéltem, hanem olyan konkrétumokat hoztam fel, amelyek kivizsgál-