Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

Az országgyűlés képviselőházának 10 tése egyáltalában nincs biztosítva. (Tóth Pál: Nem elég, bogy ára sincs a búzának, eleget se lehessen enni belőle!) Ezek elmondásával tulajdonképpen be is fejezhetném szavaimat, minthogy azonban elsőízben szólalok fel ebben a Házban, méltóztassék megengedni, hogy egy vallomást is tehessek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem tudom elhallgatni, hogy hosszú hónapokon keresztül, egynéhány ülés kivételével, mind egészen a napokban lefolyt költségvetési vitáig, mennyire megcsalatottnak és kifosztottnak éreztem magamat azt a hitemet illetőleg, hogy az országnak ebben a törvényalkotásra szánt termében egybegyűlt képviselők tehetségük, idejük és képességük legtöbbjét s legjavát az ország érdekeit szolgáló munkásságuknak szentelik s azok a jelenségek, amelyek semmiképpen nem szolgálhatják sem az államnak, sem a népnek az érdekeit: a széthúzás, visszavonás, gyanúsítás, személyeskedés, megnemértés vagy a megérteni nem akarás itt igen ritka s még ha elő is fordul, akkor is csak a kellő alapossággal, és kellő indokok alapján és a parlament nívójának megfelelő, ahhoz illő hangon jutnak kifejezésre. (Helyeslés jobb felől. — Buchinger Manó: Egységespárti morálprédikáció!) A tapasztalat az ellenkező meggyőződést keltette fel a lelkemben, a megcsalatottságnak és kifosztottságnak érzetét és ejtett gondolkodóba afölött, vájjon elfoglalhatja-e itt a helyét még egyszer az a minden cél eléréséhez szifckséges megértés, kölcsönös elnézés és jóakarat, amelynek igenis, helye van ebben a teremben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ujabb súlyos csalódás lenne számomra, ha nem maradna meg, legalább a mindannyiunk által egyképpen várt feltámadásig, az a megértés, amelynek tanúi voltunk a lefolyt költségvetési vita alkalmával. T. Ház! Ügy érzem, hogy nincs helye a széthúzásnak, a gyanusítgatásnak, vádaskodásnak és személyeskedésnek, sokkal inkább a megértés megkeresésének, az együttműködés útja kereséséneik nem csak, de sőt a megtalálásnak. Én hiszem és vallom, hoigy ha a nemzet legjobbjai — mint ahogy közülünk igen sokan megmutatták — higgadtan, nyugodtan, minden kicsinyes érdeket és személyeskedést félretéve, egyedül az egyetemes nagy célt nézve, fognak össze, akkor át fogják tudni segíteni e nemzetet e minden idők legnagyobb kataklizmáján. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés a jobboldalon-) Megkönnyebbítve lelkemet ezzel a vallomásommal, ismételten kérem a kereskedelemügyi, a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter urakat, általában a kormányt, hogy a kisiparosok érdekében előterjesztett kérelmemet jóindulatú pártfogásba venni és kedvezően elintézni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Pakots képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Képviselőház! Európa különböző országaiból vonatok viszik a minisztereket, államiférfiakat Lausanne felé, ahol konferencia készül (Mojzes János: A mi pénzünket költik és nem csinálnak semmit! Kár oda kimenni!) a világgazdasági válság problémáinak megoldására. Erre a konferenciára már megérkezett a viliág lelkiismeretének szelleme, lord Rotbermere egy nyilatkozatában, egy közleményében, amely a Daily Mail-ben jelent meg. (Halljuk! Halljuk!) «Magyarors.zág szózata Lausannehoz», <e címen írta meg a Torek a mi nemes protektorunk a maga figyelmeztetését a lausannei konferencián összeült államférfiakhoz. A nemzeti közvéleménynek óhajtok kifejeL ülése 1932 június lU-én, kedden. 3 zóst adni és mély hálámat fejezni ki a lord előtt a magyar parlamentből ezért a közleményért, ezért a mementóért és hogy a Ház naplójában megörökíttessenek azok az igazságok, azok a keserű magyar igazságok, amelyeknek hangot adott a mi nemes pártfogónk, méltóztassanak megengedni nekem, hogy e közleményből néhány mondatot felolvassak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja lord Rothermere (olvassa): «A tizenkét évvel előbb elkövetett súlyos tévedéseket csak akkor lehet jóvátenni, ha Lausanneban merész kézzel oldják meg a gazdasági válság hátterét alkotó tágabbkörű problémákat- A békeszerződések Középeurópa szétszakításával megpecsételték annak romlását. Középeurópa a vámsorompók következtében az apró és kol dusszegény népek nyomortanyája, amelyek főként a nyugati hatalmaktól kapott segélyen tengődnek. Ha nem gyógyítják meg az Ausztria-Magyarország feldarabolása következtében ütö'tt gennyedő sebeket, akkor ezek terjesztik majd a szegénység és rothadás mérgét az egész kontinensen. (Úgy van! Úgy van!) A probléma sarkpontja Magyarország, amely a szó szoros értelmében a középeurópai válság központjában fekszik. (Úgy van! Ügy van!) Az utódállamokat csak akkor lehet újból egészséges gazdasági struktúrává építeni, ha annak talpköve Magyarország lesz. (Elénk helyeslés.) A jövő héten lesz tizenkét éve annak, hogy Magyarországra rákényszerítették a történelem legkegyetlenebb és legkönnyelműbb békeszerződósét. Majdnem szélhámos eszközökkel 3 millió fajmagyart kényszerítettek idegen uralom alá, (Ügy van! Úgy van!) akik mind az új határok közelében laknak. Angliát és Franciaországot félrevezették azoknak a dunai államoknak képviselői, akik az entente mellett harcoltak s ezzel visszaéltek a védtelen Magyarország helyzetével, amelyet kifosztottak. A magyar nemzet hősi bátorságot és kitartást tanúsított, de mai megcsonkított és elszegényedett állapotában súlyos akadálya a gazdasági felépülésnek. Az út Európa jólétéhez csak a Magyarországot ért sérelmek orvoslásán át vezet- (Élénk helyeslés.) Valamennyi város és falu lakossága nemrég határozatban hajlandónak nyilatkozott a szomszédokkal való gazdasági együttműködésre, ha jóváteszik Trianon legkiáltóbb igazságtalanságait. A lausannei delegátusoknak figyelembe kell venniök ezt az igazságos követelést. A hazájuktól önkényesen elszakított többmillió magyar visszaadása az anyaországnak a Duna-államok között az állandó gazdasági megegyezésnek igen olcsó ára volna. Európa jövője a Magyarországot ért igazságtalanság jóvátételén fordul meg. Helyeslem MacDonaldJ meglátását a megoldásra váró válság bonyolult nemzetközi jellege tekintetében. Irtsa ki a baj gyökerét^ azzal, hogy a Trianonban Magyarországra kényszeri tett határok revizióját 'követelje.» (Élénk éljenzés és taps.) Igen t. Képviselőház! Jobban és klasszikusabban kifejezni a magyar problémát és Európa válságának okait nem lehetett volna, mint abban a mementóban, amelyet Lord Rotihermere a lausannei konferenciához intézett. Ügy érzem, hogy ezen a konferencián mint láthatatlan vendég ott fog ülni a nemes lord a maga intelmével, a maga lelkével, amellyel lemérte Európa • válságának igazi okát és a magyar szerencsétlenséget. Akkor, amikor ezeréves nemzet megcsonkított an, ösz-